Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-03-20 / 12. szám
] 79 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. ISO bői alakult eredeti tőke összeget, hogy adósságaikat vele törlesszék le. Csakhogy ma úgy áll a helyzet, hogy az egyházkerületi s főiskolai egyesitett pénztáraknál az ilyen tőke segélyt írtért egyházak befizetéseinek elfogadására, avagy elkönyvelésére nincs nyitva egy tökét törlesztő letét számla vagy napló; s ha mindjárt most a tökekamat segély harmadik évében ezt a hibát el nem hárítjuk, 32 óv múlva előáll a rettenetes zür-zavar. a saját mulasztásunk szülte fejetlenség, a múlt vádolása, kárhoztatása. Pedig olyan tiszta és világos, még kézzel is megfogható olyan egyszerű a tőke-kamat segélylyel való kezelési eljárás, hogy egy példával teljesen megérthetővé válik az. A kerületi s főiskolai egyesitett pénztárban mindenek előtt nyitandó egy főkönyv, melyben minden közalapi tőke-kamat segélyt nyert egyház számára külön-külön egy-egy lap arra a czélra szolgáljon, hogy a tőke helyreállítására rendelt évi 1 '|2(,|0 járulók ott elkönyvelhető legyen. Minden tőke-kamat segélyt nyert egyház befizetési lapja, mondjuk tőkét törlesztő letét számlája, minden félév végén lezárandó, s az igy létrejött összeg tőkésítve elhelyezendő, mert különben 32 év alatt nem szaporodhatik úgy meg, hogy az eredeti tőke összeget elérje. így kivánja ezt a rend, a tőke-kamat segélyek dicséretes életrevalóságához fűzött igaz reménység, no meg az eredeti tőke helyreállítására rendelt 1 l|2°|0-os befizetések természete is. Mert ma hogyan áll ez a dolog? Úgy, hogy nincs megnyitva az említett főkönyv, s midőn az 1 *|a °|0-ot az illető gyülekezetek befizetik, a pénztárban nem tudják elkönyvelni, tehát nem is tőkésíthetik, s e szerint saját mulasztásunkkal előrekészitjük a 32 év múlva bekövetkező nagy zűrzavart. De nehogy általánossággal vádoltassam, kijelentem, hogy az elmondottak tapasztalati tényen alapulnak, oly tényen, mely árra kényszeritett, hogy a nyilvánosság elé vigyem ez ügyet, melylyel kezdettől fogva nagy előszeretettel foglalkozom, s épen e magasztos ügyet megillető érdeklődésem kényszeritett ennek közzétételére, lm elmondom az esetet: A fehérvár-csurgói reform, egyháznak megszavazott a konvent 1890-ben 32 éven át fizetendő évi 50 frt segélyt, vagyis 1000 írt tőkének 5%-át. Mivel az egyházkerület nem adott senkinek 5°|(l-ra, hanem'ő°[0-ot kivánt: a csurgói egyház az 1000 frt tőke segélyt nem az egyházkerülettől vette fel, hanem felvette az egyházmegyétől 5°|0-ra. Hogy a convent! segélyt megkaphassa, olyan kötelezőt állított ki magáról, hogy a tőke helyreállítására rendelt t,|.2wfü-ot minden év deczember 1 én a kerületi pénztárba befizeti. Be is fizette már két Ízben: 1890. decz. 16-án és 1891. nov, 28-án. A pénztárból azonban olyan értelmű választ kapott, hogy „nincs a kerületen a konvent által kamattal segélyezett adóssága.“ Persze hogy nincs, de kell lenni egy tőkét törlesztő letét számlámlájának, melyre 32 éven keresztül fizet évi 11|2 "|0-ot, vagyis 15 frtot azért, hogy ezen befizetéseiből 32 év alatt előálljon 1000 frt. Erre az a válasz jött, hogy: „érthetetlen, tőke törlesztő letét számlája a kerületen senkinek sincsés elkönyvelték a már két ízben befizetett ll|2°|() tőke törlesztési részletét államsegély adóssága törlesztésébe akkor, mikor annak évi 10"[0-os törlesztéseit rendesen befizette. Már most kérem hova vezet ez? A csurgói egyház kötelességét teljesítette akkor, midőn a tőke törlesztésére rendelt 1 'J-, °lo"°f két Ízben befizette ; de ha a kerületen ezt nem fordítják rendeltetése helyére, az lesz a vége, hogy előáll belőle a 32 óv múlva bekövetkező zür-zavar. Felkérem azért kerületünk fejét, püspök ur Öméltóságát, legyen szives a kerületi pénztárnál egy főkönyvet nyittatni: abban minden közalapi tőke-kamat segélyt nyert egyház számára egyegy lapot, vagy mondjuk, hogy egy letét számlát vezettetni, ennek a czimfejében előirányzatként legyen ott az illető egyház által 32 Ízben fizetendő évi járulék, s minden egyes egyház letét számlája félévenként leg}^en lezárva, év végén nyilván tartva, s az igy elért eredmények alapján tegyen a számvevőség minden évben jelentést az egyházkerületi közgyűlésnek, így rendeli ezt a Konvent is (1891. évi konvjk. 23. e. B.) meg ez ennek a rendje is.*) Vámos, 1892. márczius 4. Thúby Etele. *) Minden esetre a tárgy elég fontos arra. hogy kerületünk nagy érdemű számvevőségének figyelmét ne kerülje el, s esetleges észrevételeit, melyeknek legnagyobb készséggel adunk tért, megtegye. H. szerkesztő.
