Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-03-06 / 10. szám
157 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 158 tehát a kisértőt, ismét a szent Írás szavaival, mondván : ..Ne kísértsed a te Uradat Istenedet." Emberi mi voltunk hozza magával, hogy gondoljunk merészet és nagyot, és gyarlóságunkat mi sem igazolja fényesebben, mint az. hogy a mi csak a mi képzelgésünkben él, már azt valónak is tartja. Oh az ördögi káprázat hány reményteljes ifjú életet taszított már a kora megsemmisülés karjai közé. Kinek Isten az ő lelke sugarából egy kis parányi fényt adott, az már magát lángésznek képzeli; kinek elméjét kegyelme a világosság szélével érinté, az már azt gondolja, hogy látja a tudás legvégső határait. Es mert a léha közfelfogás az elismerés szavaiban épen nem fukar, csuda-e, ha a valót még alig ismerő ifjúkor mihamar feledi napi teendőit, életczélját. Világ vezérlő fáklyája akar lenni az. kinek még olajat kellene gyűjteni az ő lámpájába. Mivel pedig minden bizodalma az emberek jó tetszése, szent kötelességeinek fenséges magaslatáról meggondolatlanul veti magát alá a hiú feltűnni vágyás karjai közé, hogy azután a rideg való durva szírijein összetöressék, vagy pedig a szellemi és. erkölcsi bukás feneketlen örvényében merüljön el. Ha tehát elővesznek minket is e fajta megkisértetések, ne feledjük kedves hallgatóim, hogy feltűnésre ingerlő ábrándjainknak legbiztosabb gyógyszere a komoly kötelességtudat, a kitűzött czél felé való rendületlen törekvés. E tudatra támaszkodva, e törekvést tartva szem előtt, mondjuk mi is a Sátánnak: „AT? kísértsed a te Uradat Istenedet.“ * A két balsiker után utolsó erőfeszítést tesz a kísértő : Ismét vivé öt egy magas heggre, és megm'utatá néki a világnak minden országait és azoknak dicsőségeket ék mondd néki: Mindezeket neked adom, Ica lekor alva tisztele udesz engem. lés monda neki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg vagyon Írva: A te Uradat Istenedet imádjad és csak ötét szolgáljad. " Izrael népében a messiási reménynek kiegészítő részét képezte azon hit. hogy az idvesség idejének eljöttékor Isten e földnek határait adja választott népének örökségül, vagyis hogy Izrael leend az egész föld kerekségének az ura. Minél nyomasztóbban nehezült a világhódító római birodalom járnia a minden pogányt gyűlölő zsidó népre, annál élénkebb lett az ez utáni vágy, melynek valóságát a keleti képzelődés színgazdagságával rajzolták egyes rajongók az úgy is könnyen fölizgatható tömeg előtt. Ha Isten képére teremtett ember uralkodni vágy, ez egyik életösztöne. Jézus kebelében is ott lángolt a honfiúi szent érzelem, messiási hivatása felől csak az imént lön bizonyossá. Oly közeli volt tehát a veszély, hogy kimondja azon végzetes szót, melynek hallatára vak rajongásukban százezerek készek rohanni a halálnak torkába hogy az ő királyi széke másoké romjain fölemeltessék. Jézusnak azonban nem az volt a rendeltetése, hogy vérnyomok jelöljék lépteit Dávid királyi székéhez, hanem hogy megalapítsa Istennek lelki országát, melyben az utolsók lesznek elsőkké, melyben legfőbb hatalom a hitnek ereje, melyben legnagyobb kincs a szent lélek ajándéka, melyben boldogok a kik sírnak, mert megvigasztaltatnak, kiknek fegyverzetük nem kopja és dárda, hanem alázatosság, büubánat, bizalom a mindenható Isteu kegyelmében. Megsemmisitőleg mondja tehát: „Távozzál tőlem Sátán, mert meg vagyon Írva: a te Uradat Istenedet imádjad és csak ötét szolgáljad.“ Gazdagság, hatalom, dicsőség, fény, tetszetős szavak. melyeknek csengése nagyon könnyen elkábitja a szegény halandó fejét. S mert úgy látjuk a közéletben, hogy az emberek nagy tömege ezek előtt hajlong, mint bálványképek előtt, szinte természetesnek látszik, hogy ezek birhatása lebeg végczél gyanánt szemeink előtt. Megkezdődik tehát érettük az ádáz küzdelem, melyben először csak azt feledjük el, hogy munkánkat Isten szent nevével kezdjük, majd azután az édes otthonban tanult reggeli és esti ima merül feledésbe, s végül úgy elszokunk az Urat tartani a mi reménységünk kősziklájának; mintha nem is ő igazgatná a mi lépteinknek, hogy meg ne botoljunk. így jutunk el azután oda, hogy gyarapodhatunk talán czélunk föltételeiben, de lélekben bizonyos, hogy koldus szegények leszünk. Mert a mily igaz az, hogy a ki nem szereti az ö szüleit, nem szereti az Istent se, ép oly igaz az is, hogy ki Istent nem szereti, hanem a Sátánt imádja leborulva, nem szeret az senkit és semmit önnönmagán kívül, nincsen az előtt semmiszent. Haladjunk ezen utonkedves hallgatóim V Nem, sőt ha csábítanak bennünket gazdagság, hatalom, fény és dicsőség, jusson eszünkbe édes Idvezitőuk mondása: „Mit használ valakinek, ha ez egész világot megnyerné is. de az ö lelkében kárt vall“ és mondjuk a Jézussal: „Eredj el Sátán, mert meg vagyon Írva: A te Uradat Istenedet imádjad és csak ötét szolgáljad * íme kedves hallgatóim, felmutattam azon megkisértetéseket, melyeknek különösen az élet elején ki vagyunk, tétetve; láttuk, hogy azokat ön megtagadás, kötelességtudat és vallásos gondolkodásmód által győzhetjük le. Ezeknek megszerzésére törekedjünk tehát, hogy állathassuk a. mi tagjainkat élő. szent és Istenmik tetsző áldozatul. Ámen. Németh István. •Ti$r VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — A szerkesztőséget illető küldeményeket, mától fogva a további tudósításig; Németh István tlieoL tanár ur nevére kérjük ezimezni, ki a zsinaton elfoglalt felelős szerkesztőt helyettesíteni fogja. — Egyetemes zsinatunk első ülésszakának jegyzőkönyve (1891 deczember 5—17) Tóth Sámuel zsinati jegyző gondos szerkesztésében s a Franklin Társulat csinos kiállításában megjelent. — Lelkészbeiktatás. Ifj. Máthé Lajos m. ladi lel— késztauitó beiktatása nagyszámú közönség jelenlétébe».
