Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-02-21 / 8. szám
115 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 116 mérvű meggyökereztetését, mondhatnánk azokba ! átültetését helyteleníti, az nincs tisztában a kér. vallásnak magasztos rendeltetésével. Mert hiszen ! a keresztyén vallás nem csupán dogma, hanem sokkal inkább élet. A hitbeli, tehát a kézzel nem fogható dolgoknak ápolása, ébrentartása csak egyik oldal; a másik az e mellett nagyon is kiemelkedő oldala: az isteni örök igazságoknak, a magasztos erkölcsi elveknek a gyakorlati életbe átvitele, munkássá tevése. A kér. vallás czélja nemcsak lelki nyugalmat, de testi boldogságot is adni az emberiség számára a jótékonyságnak általa különösen parancsolt s eddig is sokképen nyilvánult különféle nemei által. íme itt van az óhajtott kenyér! Nem, igen tisztelt — de a vallást kevésre becsülő uraim, ne azt mondjuk, hogy Németországban tévútra térnek, hanem sajnálkozzunk a felett, hogy mi még az ő mostani állapotuktól is messze állunk s iparkodjunk a jó példákat követni. Hányszor hivatkozunk Németország hatalmára, tudományosságára, társadalmi erejére s bizony ezt nem a vakbuzgóságnak, de nem is a hitetlenségnek köszönheti. A legkülönfélébb vallásos egyletek, társulatok mind megannyi erős várai a német államnak. A jótékonysági társulatoknak sokféle faja, hol támadhatott volna életre, ha nem a vallás karjain? A lehető leginhumanusabbnak mondható intézmény: a rabszolgaság nem a keresztyén felebaráti-szeretet parancsára omlott-e össze? Nem sokaini, vagy épen észre sem venni kell tehát a keresztyénségnek eddigi munkáját, hanem inkább érezni azt, hogy még messze vagyunk a czéltól. Az erkölcs a vallásnak ikertestvére elvál’ hatlanul. A ki egyiket megtagadja, a másikat is meg kell tagadnia. S ki a legszebb morált keresi, azt a kér. vallásban találja fel, mint amelynek erkölcsi igazságai örök időkre szólnak. Erkölcs nélkül nem lehet társadalom, s ha hasonlattal élünk, az erkölcsöt a vallás gyümölcsének nevezhetjük. Élőfa nélkül pedig nincs gyümölcs. Az államok is nélküle csak rothadó testek, mert az életet, a belső erőt ez képviseli. Róma is, mig a vallás némileg legalább kielégítette a lelkeket s ennek nyomán nemes erények virultak, addig virágzott; de midőn az idők haladásával tökéletlennek bizonyult vallás üresen hagyta a lelket s felébredt egy jobb után való vágy: a hitbeli bizonytalansággal, vagy mondjuk hitetlenséggel felburjánzott erkölcstelenség maga után vonta a nagy test összeomlását. Miért tehát oly hideg méltánylással szólni a vallásról, hisz ugyanakkor azt tesszük az erkölcsösei is. Pedig meg vagyon Írva: „Minden országnak támasza, telpköve a tiszta erkölcs, mely ka megvesz, Róma ledől s rabigába görnyed Sokkal inkább üdvözölni kell minden oly mozgalmat, mely a keresztyénséget nagy czéljához közelebb jutni segíti. S vajha a vallás, mint az evangéliomi kovász, áthatván a keresztyén társadalomnak minden rétegét, mi előbb s minél inkább betelhetnék az Ur akarata! Ne akarjunk azért rosszabbat, ha jó is van előttünk ! Körmend. Fülöf József. A református lelkész a világban. Legyetek tanúim a föld végső határáig! Csekély dolgozatom megírására igen nagy hatással volt Dr. M. Simpson, amerikai meth. lelkész felolvasása, a „Lelkész! hivatalról.“ 0 igazán a mélyre hatol, az igaz gyöngyöt keresve; nemcsak általánosságában, hanem részletenként is tárgyalva az igehirdetők pályáját, fölmutatva azt, hogy milyennek kell lenni, a Krisztus követénei:. a ki szinte „őrálló is“, a nép élete kezében lévén. Neki előre kell nézni, mert a hamis tanokat hirdető áltanitók, vagy mint Pál apostol jellemzi őket, „farkasok jönnek a nyáj közé, nem kímélve azt.“ (Csel. 20: 28. Valóban mélységes tárgy a lelkészi hivatal, melynek vaunak mély örvényei, zátonyai, föl séges tájai, melyek együtt alkotják Jézus „gyönyörűséges igáját, és könnyű terhét.“ Engem, ki 30 év óta, bár gyarló erővel, e pályán működöm, nagyon el foglal az a tárgy, melynek ezimét, csekély dolgozatom homlokára irtani. Hogy aztán miként, sikerült a kidolgozás ? ítéljék meg mások. Itt is, mint az élet sok más tárgyainál, eseményeinél, igen sok függ attól, hogy milyen fogalmat kötünk ahoz? Miudenik lelkész, a maga meggyőződése, vagy belvilága minőségéhez képest épit igy vagy amúgy, ám lássa, hogy az egyszer vetett alapra mit épit? A fölfogás minősége elágazó ; a huszár a köztársaságot igy határozta meg: dupla lénuug, nincs király I Schlauch nagyváradi püspök a „reformáeziót, csak mint vallási zsurlődást nézi.“ A világ beláthatlan terjedelmében a református lelkész, csak egy kis pont!
