Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-02-21 / 8. szám
117 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. így ítél rólunk a csipkedő gúny, és a rosszul látó elfogultság. Hagyján ! De azt csak megengedik, hogy vagyunk habár kis pont is, de Galileiként „azért még is csak mozog!“ Nem kell a kicsinyeket lenézni, sem a természet, sem a szellem világában, mert azok oly értéket képviselnek, a mely figyelmet érdemel. A kis hópelyhek öszszetapadva, megfagyva, megállítják a gőzmozdonyt ; egy röpke szó, egy gondolat, kinövi magát egész világgá, mint Newton almája; a mi a bölcsektől elrejtetett, a kis gyermekeknek kijelentetett! Máté 11: 25. Dicső helyre vagyunk állítva, hogy lennénk „hegyen épült város;“ és a ki félre áll. mint Illyés az üldözök elől a pusztában elrejtőzve, fölkeresi az Űr, ezt mondván „mit szerzesz itt ?“ Ide küldélek ? Rohamosan tódulnak reánk az események, tarka változatosságban hullámoznak az eszmék, elő állnak a találmányok, újdonságok, melyek elől nem lehet menekülni, tehát kényszerítve vagyunk tenni. Rég elkopott már az a felfogás, melyet az együgyüség igy fejezett ki „a papság kenyér pálya! Ezt aztán szombatonként — ez lévén a pap nap — le is robotolták! Máskor pedig elszóródtak, mint a négy féle földbe vetett mag. Vaunak kik vitatják, hogy a ref. lelkésznek, csak a szószékben vau egész világa! Pedig ez nem áll ily mereven, már csak azért sem, mivel „úgy kell fényleni világosságunknak, hogy mások is meglássák !“ Hát midőn a mester, a „galambi szelídség mellett, a kígyói okosságot" is ajánlja! Ezeknek jut szerep, a templomon kívül is. A már említett Schlauch püspök, egyházi és egyházpolitikai beszédeinek bírálatában olvastam ezt „a prof. egyházi istenitiszteletben az ige hirdetés, és a szentirásmagyarázat foglalván el a fő helyet, a homilétika elmélete és gyakorlata sokkal fejlettebb, mint a róm. katliolicusoknál, hol a prédikálás csak másod, sőt harmadrendű szerepre van szorítva, mise, gyóntatószék és a cura pastoralis lévén a fő.“ Es ebben hasznos tanúság van számunkra, miután a cura pastorális oly tág mező, melyen gazdag aratás mutatkozik, és nem lehet bemagolni, mint csak kenyér stúdiumot. Csakhogy mi, itt is elszóródunk. a hány pap, annyi féle gyakorlat, a papi prudentia és a cura pastoralis, rengeteg kiadást ért már! Régen azt hallottam egy ref. paptól, „az én embereim mikor jönnek hozzám, és mennek tőlem, kezet szók- j tak velem szorítani; de én úgy szoktatom el őket erről, | hogy kezemet hátra teszem!“ Hol áll ez a modern, talá- I lékony papi prudentia attól a kegyes együgyüségtőí, a j mit az apostol igy ajánlott „köszöntsétek egymást, szent csókolással.“ Róm. 16: 16. A Protestantismus annak a világmissiónak folytatása, melyet Jézus és az apostolok kezdettek, igy hát nem lehet azt mondani, hogy a ref. pap kis pont! Volt idő, midőn tömlöcz, kínzás, lánczok avaták föl arra a pályára, melyen a „só és kovász“ izt adott, megposhasztott. Sok igaza volt Klobusiczky Andrásnak, Rákóczy György megbízottjának, midőn ezt irta „Nagyságos Uram: a jó papnak még hátba is kell magát üttetni, a szent ügyért!“ ! ÍR Hogy mikor, és mennyi hatása, köre vau. és lehet a ref. papnak a világban V Azt szorosan körvonalozni nem lehet. A hírneves Schlauch püspök igy nyilatkozik egyik predikácziójábau — „a polgári életet nem lehet el választani az egyházi, vallási élettől, — nem lehet egyikben keresztyénnek lenni, a másikban nem.” Látni való, hogy a tudós püspök, a vallást az élettel azouositá, és ezzel a papnak irányt mutatott. A tudomány lehet szép, de magában száraz, mint a hit jó tettek nélkül! Azt mondják, hogy a lelkésznek igen óvatosnak kell lenni, helyet, időt, körülményeket jól ki kell választani, mikor és hol, vagy miként tegyenV Lám Krisztus is elutasitá azt, a ki őt arra kérte, hogy osztoztassa meg testvériével. Azt is mondják, hogy a mai kor áramlata sok piszkos hullámot hajt össze, mely a reverendát beszennyezi. Mind : az igaz, csakhogy még is azt kell látnunk, hogy a reverendát oda is elviszik a Tisztelendő urak — tisztelet a kivételeknek — a hol az piszkot kap. Hányán szerepelnek a politikai korteskedés terén, és hányszor keresik nem illő utón, a „fölséges nép“ kegyét, midőn a kenyérről vau szó! V és hányán kapkodnak a világi javak után úgy, a mint sem a cánon, sem a statútumok, sem az evaug. szelleme, meg nem engedi*?! pedig, „senki sem elegyíti magét az élet szorgalmatosságaiba. ki igazán tusakodik.“ 2 Tim. 2 : 4. Sokat lehet, és szabad tenni a ref. papnak, de kell is tennie, mert hivatva van. Kálvin, mind a tudomány, mind a gyakorlat terén, nagy tekintély, és ő a vallást az élettel úgy tudta egyesíteni, hogy tekintélye nemcsak nem csökkent, sőt emelkedett. Genfet reformálta, a városi tanács tagja volt, sőt néha még a prédikálást is elengedték néki, csakhogy a polgári ügyeket nyugodtabban végezhesse ! Világhírű „institutiómak“ 6. szakaszában, a polgári kormányzatról is szól a mi arra enged következtetni, hogy ő abban is jártas, sőt tevékeny volt. 0 Geufnek nemcsak theologusa, hanem diplomatája is volt. Knox, a nagy skót reformátor, nem annyira az elmélet, mint a megfigyelés, gyakorlat embeie volt, mint óriás Atlas, tartá vállain a nemzet egét, és midőn a szószékben dörögte az igazságot, a királynénak is ki merte azt mondani. Szeremlei S. leírván a hódmezővásárhelyi ref. egyház, ugyanakkor, egy volt lelkésze, Szőnyi Benjámin történetét, illetve életrajzát; Írja a többek között, hogy „a papnak része volt a főbíró választásban, sőt szava elmaradhatlan volt, minden városi hivatalnokot a pap esketett föl. A város ügyeit, bajait, a szószékbe is fölvitte, korholta, megtámadta.“ A tudós Salamon E. leírván a „török hódoltság történetét Magyarországon“ abból olvassuk, hogy „ahol a Protestantismus gyökeret vet, a világi törvényszék presbyteriumhoz hasonlított, és a hivatalnokok esküje is prot. szellemű volt.“ És ebből látjuk azt, hogy a protestantismusban kell lenni világra ható, átalakító erőnek, de ugyanakkor a prot. papnak, nagy erőt lehet kifejteni. Igaz ugyan, hogy olyan eljárással, annyira vive, mint Kálvin és Knox, vagy Szőnyi Benjámin, nem tehetjük, de nem is akarjuk, mert a kor és kor között, mérhetlen különbség van; de marad más tér, a hol aratni lehet és kell. 8*
