Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1892-02-14 / 7. szám

105

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS L AP.

életében ismét más forduló [»out állott be, boldognak érzé -önmagát, mint aki biztosan hitte, hogy öt Isten az ő kegyelme&ségéből magának elválasztá, s szilárdul elhatározd, hogy ezentúl teljes életét Isten szolgálatára szenteli. S hogy megtérésére az erősebb pecsétet reá nyomja, nem gondolva atyja ellenzésével, újra megkereszteltette magát.

Mint az óra, mihelyt felhúzzák, elindul, s az időt jelzi, a keresztelés után a hitélet jelei erősen mutatkoztak ÍSpurgeonnál is. Az itju egy vasárnapi iskolában Ion tanitóvá, hol oly dicséretesen működött, miszerint nem sokára főik éretett, hogy szombaton is tartson előadást az összes vasárnapi iskolák közös termében. 1851-ben Cambridge-ben egy magániskola tanítójává lön, hol Isten országa terjesztésére bővebb alkalom kínálkozott. — Cambridge környékén volt 23 dissenterközség, hol rendes lelkészek nem működnek, hanem úgy név. világi lelkészek jártak e helyekre faluról falura, s nemcsak vasárnap, hanem néha hétköznap is csűrökben, vagy lakszobákban, vagy a szabad ég alatt tárták szónoklataikat. A 17 éves ifjú e világi szónokok egyletébe lépett, s nem sokára oly tetszést vívott ki, hogy jelenlétét mindenütt epedve várták, minden este más-más faluba ment, s a nép csapatonként özönlött az ifjú szónok egyházi beszédeinek hallgatására. — Alig tartott egy évig ezen tevékenysége, mikor a még 18-dik évét el nem ért ifjú, ki az elméleti téren nem igen volt otthon, Waterbeach-ben rendes lelkészszé választatott. A választást elfogadta, de mivel a jövedelem nagyon kevésre ment, emellett fen tartotta magának a cambridge-i tanítói állomást. Mégis munkásságának eredménye e faluban csaknem hihetetlenséggel határos volt. Tizennyolcz havi időköz alatt a gyülekezet két annyivá nőtte ki magát, s szónoklataira oly sokan jelentek meg, hogy a templom nagyon szűkké lett a gyülekezet befogadására. Atyja, ki e küIjelekből meggyőződött, hogy fia, mintegy az Ur által van hivatva a lelkipásztori hivatalra, s azon véleményben volt, hogy egy lelkésznek okvetlenül kell bírnia theologiai ismeretekkel is, elkövetett mindent, hogy egyetemi előadásokat hallgasson, de ő nem áldozta föl waferbachi munkásságát az iskolai tanulmányoknak. Természetes, hogy ez elhatározása szüleinek nem igen jól esett, s az itju ezért neheztelést is vont magára, s csak akkor engesztelődtek ki szülei, midőn a hírnévre vergődött ifjút Londonban a New-Parkstreet-ben a legrégibb baptista gyülekezet próbaszónoklatra meghívta. Elment, s 1853 őszén itt tartotta próbabeszédeit, melyek oly rendkívüli hatást idéztek elő, hogy néhány hét múlva a templom, melybe 1000 embernél több nem fért, csakhamar tele lett, s azok is, kik ifjúsága, s theologiai járatlansága miatt ellene voltak egytől egyig elnémultak, s egyhangúlag reászavaztak.

Alig töltött még egy évet Londonban, a kápolna, jóllehet jelentékenyen kiépíttetett, ismét kicsinynyé vált. Az egyházi elöljárók elhatározták, hogy kápolnájukat London egyik legnagyobb gyülekezési helyére az Exeterhallba teszik át, s ime ez a rendkívül nagy térség is minden vasárnap reggel és este zsúfolásig megtelt, úgy hogy a magas egyháznak nemcsak egy tudós papja irigykedve nézett a tudatlan ifjúra, ki őket a térről leszoritá. S cso10(5

dálatos, nemsokára még az Exeterhall is szűk lett, most már aggódva kérdezék, hogy hol legyen a gyülekezési hely 7 Végre hosszas keresés s utánjárás után találtak egy nagyobb térséget, t. i. egy nagy zenetermet, melyben már 12.000 ember is elfért. — Tartottak tőle, hogy itt már nem gyűlnek össze oly sokan, de azért mégis megkísérlettéit. 1856. okt. 16-án volt az első szónoki előadás e helyen. Közhírré tették, s ime a roppant terem telisded tele volt. A predikáczió közben hihetőleg roszakaratból, valamelyik irigye tüzet kiáltott, s jóllehet a tűz sehol sem volt látható, félelem fogta el a gyülekezetét. A szorongásig megtelt teremben iszonyú jelenet fejlődött ki. Egy karzat leszakadt, többen meghaltak, s még többen jelentékeny sérülést szenvedtek, mindenki az ajtó felé tolongott. E borzasztó látvány meghatotta az ő kedélyét is, s ennek folytán beteg lett. Már most azt hitték, hogy dicsősége fénypontjáról alázuhant; de midőn három hét múlva ugyanezen teremben tartá második beszédét, ismét ugyanannyi hallgatója lett, s azóta minden vasárnap reggel itt prédikál, mig este a régi kápolnában saját Ilivel előtt tart előadást. Természetes, hogy ily kiváló tehetség nem lehet ment az irigyek áskálódásaitól. De ő azzal mit sem törődik, hírnevét, jelleme tisztaságát beszenynyezni nem tudják. Munkássága nem csak Londonra szorítkozik. Mindenünnen kérelmek intéztetnek hozzá, Skotziába többször átrándul. Gyakran megesik, hogy egyházi beszédeit gyorsírók írják utána. Termékenyebb, eszmedusabb egyházi szőnokott nem tud felmutatni korunk, de legnagyobb érdeme a benső hit, mely beszédeiből fényesen tündöklik.

Néhány szó a csurgói dal- és zene-estélyről.

A csurgói ev. reí. főgymnasium ifjúsága, a február

1-én rendezett mulatsággal valóban élvezetes estélyt szerzett a jelen voltaknak.

Már a „műsor“ változatos összeállítása tapintató» kezekre mutatott, s különösen feszült ügyelemmel várta, a termet zsúfolásig megtöltő közönség, a nők szereplését-Az elnöki megnyitó, amelyet Dr. Horváth József tanár élénken adott elő, ugyszinte a főgymnasiumi zenekar játéka is tetszésben részesült.

Következett a „Gyászos idők költője“ czimü felolvasás.

Felolvasó neve helyett, a meghívón három csillag tiindöklött.

Annál nagyobb volt a meglepetés, midőn egy, & természettől minden báj és kellemmel megáldott nő, kezében papír tekercsesei jelent meg a közönség előtt.

Már a megjelenése annyira rokonszenves volt, oly routint árult el, hogy a kik nem ismerték, siettek sze-