Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-02-14 / 7. szám
107 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 108 inélyisége felől tudomást szerezni, hogy bevéshessék emlékezetükbe a Dr. Horváth József né Szaák Lujza nevét. Felolvasását azon állapotok ismertetésével kezdte, a melyek e század három évtizedeiben hazánk politikai s irodalmi viszonyaira befolyással voltak. Lelkesedéssel szólott Kossuth és Petőfi működéséről, a szabadságról, s általán mindazon nehézségekről, melyekkel e kor kiváló férfiainak a haza s a magyar nyelv érdekében megküzdeni kellett. Majd Tóth Kálmánnal e kiváló lyrikussal foglalkozott bővebben, élénk sziliekkel festve működését, találón vázolva szerelmi dalait, őszinteségét, mint legbecsesebb költői erényt. A felolvasás végeztével minden kéz tapsolt s dörgő éljen hangzott a terein minden részéből. Ezután Yerbay Ilona kisasszony zongora-játéka hatotta meg a közönséget, ki Liszt magyar rhapsódiáját, olyvervvel, oly szabatossággal játszotta, a minőhez hasonlót fővárosi körökben sem mindig lehet hallani. Az ifjúság mindkét művésznőt egy-egy szép csokorral tisztelte meg. Ábrányi Emil „Monolog ellen*4 czimii költeményét szavalta Horváth József VIII. oszt. tanuló, ki szavaiéi tehetségének szép jelét adta; ugyszinte a „Hidavatás“ szavalója is, meglehetős jártasságot árult el. Végül a Rákóczi indulót adta elő a gymnasiumi zene- és vegyes ének-kara, amelylyel az estély művészi része befejeztetvén, a táncz vette kezdetét; melynek a hajnali óra szakitotta végét. A közönség valóban nagy köszönettel tartozik, mind a szereplőknek, mind pedig a rendező tanári karnak. Seregély Dezső. Könyvismertetés. Ä Szilveszter-Bulla. (Részletes kivonat dr. Karácsonyi János »Szent István király oklevelei és a Szilveszter-Bulla» czimü — a magy. akadémia által 1891-ben kiadott — művéből.) Némely oklevél oly becses — Írja a szerző — a történettudósok előtt, mint valami drágakő, de éppen az ilyen nem egy szempontból félelmes is. Nem a kavicsot, vagy kőszénét szokták hamisítani, hanem az ékköveket. A Szilveszter-Bulla is fényes, csillog az egész; hírneves ember Írja, első királyunk kapja, országos dologról beszél: meg kell tehát vizsgálnunk igaz-e vagy hamis ? II. Szilveszter pápa Első-István királyunkat megajándékozza általa a lengyelek vezérének készittetett koronával? királyi czimmel, az apostoli szentszéknek felajánlott országot neki visszaadja; megengedi, hogy maga előtt keresztet vitethessen, és az egyházakat rendezhesse. Holott— mint látandjuk — ez adomány-levél egészen njkori, 1576 után készült hamisítvány. Inchoffer Menyhért szerint ez okmányt Yerancsics Antal 1550-ben a traui egyház levéltárában találta és sajátkezűig leírta. Azután Georgier Athanáz kezéhez jutott a ki 1644 előtt Levakovicsnak adta át, ez pedig Inchoffernek, a ki sajtó alá adta. Kerchelich szerint Levakovics e bullát a római Curia követeléseinek támogatására irta volna. Holott egyszerre látható, hogy a bulla inkább a magyar királyok érdekeit szolgálja. Hogy Verancstós e bullát a traui levéltárban másolta volna le, kézzelfogható hazugság, miután Verancsics levelei legnagyobbrészt megmaradtak máig, és 1546-tól élete fogytáig kimutatható, hogy hol, merre járt, meddig tartózkodott V mígnem 1550-dik szeptemberben Egerben találjuk s ott állandó lakást vett. A diplomatika criteriumai között vizsgálódva, ennek a bullának mindjárt stílusában bukkanunk olyan dolgokra, a melyek abban a korban nem csak szokatlanok, de összeegyezhetlenek is. Már a második mondatban az, hogy Első-lstván követei a pápa követei előtt ismeretlen népből (de ignota nobis gente) valók voltak. Minden más pápa mondhatta volna ezt, csak II. Szilveszter nem, mert ő az Ottó császárok udvarában nevelő volt, azok udvarában pedig a magyarok követei is megfordultak, úgy hogy Szilveszter nem csak névről, de személyesen is ismerhette a magyarokat. Nem lehet pedig elhinni, hogy korának legkiválóbb politikusa Németországban, II. Szilveszter a magyarok viszonyait, fejedelmét, a kér. vallásnak felvételét nem ismerte volna. Azután Szilveszter pápa föltételét: hogy Első-lstván utódai katli. keresztyének legyenek, pogáuyból megtérttel szemben értjük, — de hogy a kath. hitben megmaradjanak, anachronismus. Más kér. egyház II. Szilveszter korában még nem volt, a konstantinápolyi görög egyház még nem szakadt el, s igy a megmaradási feltét fölösleges volt. Ha tehát a nyugoti nagy egyházszakadás korában sem találjuk szükségesnek az in catliolica üde-féle feltételt : bizonyára a II. Szilveszter-bulla 500 éves anachronismusban szenved. Nem látjuk-e, hogy e bulla abban az időben készült, mikor már több fejedelem protestánssá lett. I)e itt még nem tör pálczát a szerző, hanem világosabb érvek után lát, p. o. egyezik-e az egykorú pápai levelek szerkesztésével és formuláival ? az egykorú levelek adataival V Annyi X. és XI. századbeli pápai levél maradt fenn, hogy Mabillontól napjainkig, a pápai kanczellária szabályai, s criteriumai megállapíthatók valának. Megkönnyíti e munkát a II. Szilveszter korában használ latban levő formula-gyűjtemény kritikai kiadása. Ewald kimutatja, hogy II. Szilveszter szigorúan ragaszkodott a pápai kanczellária régi hagyományaihoz. A legszigorúbb összehasonlitásnak nincs más magyarázata, mint hogy e bullát nem II. Szilveszter vagy kanczelláriája, hanem valaki más készítette. Arra sincs semmi ok, hogy a levél megerősítése a megszokott formulákban ne történjék, sőt éppen a dolog rendkívüli volta, az Első-Istvánnak (e bulla szerint) adott jogok halmaza kívánja, hogy e megerősítés el ne marad-
