Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-02-14 / 7. szám
101 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 102 Nem volna felesleges dolog, ha zsinatunk a konventnek egyenes utasitást adna e tárgyban s a kon vent a püspöki s esp érési kart megbizná e tárgyban valamelyes javaslat készítésével. A kálvinista egyetemes jelleget ideje volna istenitiszteleteinkben is meghonosítani s nem helyi s vidéki szokásoknak hódolni. Ha sikerült az érdeklődést fölkelteni az itt közölt dolgokra vonatkozólag, reményünk lehet, hogy majd csak történni is fog valami, ha egyéb nem, hát az, hogy itt-ott egyik-másik ferde szokás eltűnik s már ez is elég eredmény leend. Adja Isten, hogy több is történjék. Extranaeus. ISKOLAIIG! Középiskolai reformok. Az uj esztendő a középiskolai tanügyre vonatkozólag sok oly reformot tárt fel, miknek bemutatását bizonyára szívesen veszi a protestáns olvasó. így mindenek előtt a cultusministeriumuak az 1890/1 tanévre vonatkozólag megjelent jelentéséből olvashatjuk, hog}’ a ministeriumnak határozott szándéka az egységes középiskola megvalósítása, sőt újabban a napi lapok [már azt is tudatták, hogy ezen ügyben még e 3ió folyamán megkezdődnek a eultusminister vezetése alatt a tanügyi tanácskozások. E szerint a mai állapot, midőn a görög nyelv facultativ tantárgyat képez, csak előkészítő iskolául szolgál az egységes középiskola megvalósításához, mely rövid idő múlva egymaga lesz, a gymnasium és reáliskola összeolvasztása által, a jövő kornak középiskolája. Az átmeneti intézkedéshez tartozik azon terv is, hogy [ már e nyár folyamán, az iskolai szünidőben, a tanárok számára görög irodalom pótló tanfolyam lesz berendezve a budapesti egyetemen. Azt hisszük, hogy mivel ezen tanfolyam a görög régiségre, a görög irodalom történetére és a görög művészetre fog kiterjedni, és útmutatást nyujtand a görög írók magyar fordításainak iskolai tárgyalásmódjára nézve, ennélfogva a nevezett tanfolyamra nem csupán a görög nyelv volt tanárai, hanem a magyar irodalom és a történelem tanárai is felhivandók lennének, mint a kiknek tárgyaikkal az uj tantárgy szorosan összefügg. Nagy érdeklődéssel olvassuk továbbá a jelentésből, hogy mivel a nyelvek tanításánál elért eredményt illetőleg általában az egész országban még sók a kívánni való, azért a tanügy férfiainak véleménye meghallgatásával a minister hajlandó a nyelvtanítás módszerének megváltoztatását megkísérlem. (örömünkre szolgál a ministeri jelentés azon része, hogy az autonom felekezeti, törvényhatósági és városi középiskolák tanárai számára szervezendő nyugdíjintézet minden előmunkálatai már készén vannak; „reményiem —- úgymond — hogy az államnak nemsokára módjában lesz ezen iskolák érdekeit is kielégíteni, mert ezek is az államot szolgálják, s bármi tekintetben való elgyengülésük az állami iskolák szaporítását, s az államimk még nagyobb megtel1 keltetését vonná maga után.“ Már ez év folyamán jan. 11, 13 és 14-én a cultusmiuisteriumban értekezletet tartottak országos tanulmányversenyek ügyében. A lefolyt tanévben már láttunk egy országos tornaversenyt, most pedig arról vau szó, hogy a tornaversenyen kívül, mely üdvösnek bizonyult intézmény jövőre is fennmarad, nem lenne e célszerű a gymnasium különféle tantárgyaiból is országos versenyre bocsátani a középiskolát végzett ifjakat, kik közül azután a legérdemesebbek ösztöndíjat nyerve léphetnek az egyetemi tanfolyamra. A terv nemes és méltánylandó, azonbau kérdés, hogy melyik azon kiszemelt tantárgy, a melyik a többi fölé emelve, a verseny tárgyául választásra a legalkalmasabb? A tanár azonbau, kinek tantárgya versenytárgyul lesz választva, nem mondható szerencsés embernek, mivel részint álszeméremből, de meg iskolájának jó hírneve iránt érzett kötelességéből is azon kell törekednie, hogy egyszer-másszQr az ő növendékei is nyérjenek a versenyen; félő, hogyigyaz illetőnek dolgoznia kell a vizsgálat alá, s a szellem, a minek tanítását uralni kellene, majd szenvedni fog az adatok minuciosus begyakorlása miatt, szóval dolgozik verseny alá, de a tanügy igazi érdekének tekintetbe vétele nélkül. A községi és felekezeti tanárok bizonyára örömmel veszik azon mozgalmat, mit ügyükben a középiskolai tanár egyesület a magas kormánynál kezdeményezett. A nevezett egyesület által benyújtott kérvényben felkéretett a ministerium, hogy hasson oda, miszerint a nevezett iskolák tanárainak fizetése az államiakéval egyenlő legyen, s különösen mondassék ki elvül az, hogy az államsegély, a melyben nem állami iskolák részesülnek, a tanárok fizetésének javítására fordittassék, a fizetési minimumot a törvény szabja meg; a nevezett tanároknak az állami nyugdíj keretébe bevétele mielébb létesíthessék: ezen iskolák tanárai se terheltessenek meg az 1883 XXX t. ez. 32 §-ban megszabott óraszámnál nagyobb óraszámmal; s végül hogy a nevezett iskolák tanárai is részesittessenek az állami tanároknak adott kisebb kedvezményekben. Szép tervek és bár a memorandum kívánalmainak mindenhol megvalósításához nem sok reményünk van, jól esik a mozgalmat látnunk, mint szerencsésebb helyzetű karfásaink fenkölt gondolkozásmódjának s irántunk s a tanügy előbbre vitele iránt érzett szeretetének kedves emlékét. Középiskolai reformok ügyében tehát az uj év igen gazdagon köszöntött be, figyelemmel várjuk, mi lesz ezek közül megvalósítható. Kis Ernő. 7*
