Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-24 / 4. szám
53 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 54 de nemcsak végihez, hanem egyúttal megoldásához, elintézéséhez is. *— Másrészről, egyik egyházmegye a másikra, egyik kerület a másikra nem erőszakolhat elvi jelentőségű határozatot; a nélkül scil. általánossága nélkül pedig nincs semmi értéke. Nincs ebben centralizáló törekvés, nincs semmi érdek, csak egyedül egyházunk közjavának érdeke, a minek pedig leghathatósabb eszköze a czélszerűség. — S hogy nem centralistikus törekvés, legyen mellette a legnyomósabb bizonyiték az, hogy e sorokat egy igénytelen falusi gyakorló lelkész irta. Mi A bécsi békekötés rövid története, magyar protestáns egyházügyi tekintetben. Irta RÉVÉSZ IMRE. (Folytatás.) „Az hol peniglen ajánlja azzal is ö felsége magát, hogy az utolsó gyűlésben Religiónk ellen szerzett utolsó Articulust separallya, mi abban is nem valami simplex Articulus separatiót kévánunk ő felségétől; hanem sőt azon instálunk, hogy minden Articulusokat, qui unquam quovis tempore adversus Religionem Evangelicorum fuerunt conditi, lati et editi, üboleallya és annihilallga ö felsége.1,1 „Az kilenczedik Articulusba oiferáltuk ő felségének magunkat, hogy az kiket az idegen nemzet közzöl egyszer bé vett s adoptált az ország, azokat most is bévötteknek tarttya, de úgy hogy az magyar országi tiszteket nem adoptivis, séd nativis Hungaris conferallga s adgya ő felsége, nem lévén a Religiónak itt is praescriptiója, hogy a tiszteknek konferál!ásába csak Pápistákra legyen ő felségének tekinteti, hanem nullo interposito Religionis discrimine, az országbélieknek consensusával egyaránt tisztre emel minden arra való érdemmel készülteket ő felsége.11 „Veheti azért eszébe mindezekből ő felsége, hogy vadnak méltó okok előttünk, az mely bizonyos okokért az mi ő felségének proponált conditiónkra való resolutiójára ő felségeknek újabban kellett replicalnunk s megmutatnunk, micsoda nehézség és akadály occurál élőnkbe az ő felségek resolutiójának az tenorába, az ki mind hitünk vallását s mind országunk szabadságát labefactálhassa és impediálhassa azok által jövendőben is, az kik azvisszáltatásnak örülői. Ne maradgyon azért semmi kétséges clausula oly ez végzésbe, az ki az visszavonyásnak és authorinak valami causat praebeállyon az ország csendességének felzavarására, de nyughassék csendességesen meg az békességnek Istenének iszteleti az mi megcsendesit.ett sziveinkbe örök életünk e. „Az mi penig az u elsége assecuratiójáról való resolutióját illeti, ahol császár ő felsége Diplomája mellett ő felségétől megnevezett országokkal és fejedelemségekkel akar országul bennünket assecurálni, kész az nemes ország azoknak assecuratiojukat bevenni, és meg is höesiilni suis conditionibus; hozzá tevén azt is, hogy az Imperiumot is az Electorokkal egyetemben melléje vegye (minthogy az Imperiumnak s az keresztyénségnek fő robora et exíliorum suppetiarumque praecipua momenta ab illis defendent) kik által assecurallyon quam imprimum et quo citius fieri poterit az maga Diplomája mellett. Fejedelmünkkel egyetemben minden országunkbeli rendeket, vármegyéket, városokat, urakat (és azok között Balassy Zsigmondot is) nemeseket, vitézlő és közrenden élőket s minden mi maradékinkat, egész ez országban lakókat, éslakozandókat, kicsinytől fogván nagyig, hogy az mioltától fogva mind hitünk, s mind szabadságunk megháboritása ellen fegyvert fogtunk: azoltától fogva valami dolgok valakik által estenek; akár ő felsége, akár egyebek ellen az országban, s ez országon kiviil is, mindeneket ő felsége obliterál, mindenekről bennünket absolvál, sem titkon, sem nyilván ártalmunkra és bosszúnkra való dolgot sem ő maga, sem egyebek által nem moliál. Sőt inkább, az mi régi szokott szabadságunkba, törvényűikbe, immunitásunkba, hitünknek és vallásunknak is szokott p refess iájába, rendibe, minden háborgatás, üldözés, persequálás és impediálás nélkül pacifice, quiete, secure, sincere et libere megtart s tartat; sőt meg is őriz és oltalmaz azok ellen, tisztinek hivatala szerint, az kik ezekben megakarnának bennünket háborítani és bántani. így lészen Isten áldomása ő felségén, igy segíti minden szerencséjét is ő felségének.“ „Az ő felsége resolutiójába pediglen, miért hogy sok dolgoknak rejciállya és diíferállya ő felsége ad publicam vei Generalem Posoniensem Diaetam eligazítását: ő felségének annak okáért akarók megjelenteni, hogy ő felsége ezekre az mi kivánságinkra, az előtt resolvállya absolute magát, minek előtte az az gyűlés 'lenne. Mert mig ezekről asseeuratusok és contentáltak nem leszünk, (minthogy kétséges lenne annak a gyülésbeli tractáuak az eventusa) mi fel sem mehetnénk bízvást s nem is mennénk a pozsonyi gyűlésre, valakik ő felségéhez, az mi kegyelmes Urunkhoz hittel vagyunk kötelesek. Jobb azért idein ő felségének ezt az obstaculumot érteni, és úgy resolválni magát az mi kévánságunkra, hogy csendesek lehessünk és securusok ő felségében is s dolgunkba is. Amen.“ „Datum et actum ex Diéta et Congregatione Cassoviensi Dominorum Baron tun, Magnatum, Nobilium, aliorumque Statuum et Ordinum Iiegni Hungáriáé. Die duodecima Mensis May. Anno Millesimo Sexcentesimo Sexto.“ „St. Illésliázy. — Valentinus Drugeth de Homonna, Comes et Generalis. — Paulus Nyáry. — Sebastianus Theököly. — Georgius Szechy de Rima Szedi.“ — (Sylloge actorum publicorum Pacific. Vienn. 20. 21, 22. 28. 33. 36. 37. 38. lapok.) (Folyt, köv.) 4*