Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-07-03 / 27. szám
435 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 436 hogy „láttam a mint a vizbelialó segélyért kiáltott és aka'dt kar, mely utáuua nyúlt — drágaságainak ..hát még hitetlen hallgatója, hogy rázhatta fejét. Kétes az utánna következő kikezdés is. A mit pedig a 27-ik lapon mond az egyszerűen skandalum, hogy mer még a 28-ik lapon is igy beszélni: „és a szegény ember nem talál igazságot! A biró megmondhatná ugyan neki: barátom ne kívánd tőlem azt; hiszen annak, a ki romlásodat okozta, annak én lekötelezettje vagyok, hogyan Ítélném el hát!?“ s igy tovább az egész kikezdés. Jó szerencséje, hogy a bírói kar ilyesmit nem olvas, mert valami kellemetlensége igen könnyen lehetne. Az Y-ik számúnak rossz a textusa s igy a beszéd sem róla szól. Arról a textusról nem szabad mást prédikálni, mint azt, hogy az ember egyék, igyék és vigadjon. ez pedig fölösleges, mert a nélkül is megteszik. A Xl-ik rósz pünkösti beszéd a szentlélek teljes hiányával; a XIII nagyon alantjáró úrvacsora utánni; a XV-ik pedig középszerű aratás után mondandó középszerű beszéd, meglehetős bevezetéssel és jó felosztással; a XYTI-ik szintén megállja helyét. Ezek elmondása után ajánlom a kötetet a lelkész urak ügyeimébe. Szerző urnák pedig ajánlom azt, hogy ezzel a beteges, kissé sötét világ nézetével is hagyjon föl, mert igaz, hogy Jézus sem mosoljTgott talán soha, arczán mindig lebegett valami néma, szent fájdalom, de azért nekünk fiatal szolgáknak még sem kell ily sötét színeket használni. Árváiból, özvegyeiből, siró nyomorultjaiból, szenvedő ártatlanaiból jövőre, ha lesz szerencsénk, legalább is felét bátran elhagyhatja. Azt pedig tessék elhinni, hogy a ki a valódi igazság mellett küzd, nem tudja legyőzni a hízelgők és hitvány jellemek százezre sem; a ki kősziklára építi reményeit, a csalódás szivet tépő keserűsége nem éri azt soha. Ezzel befejezném ismértésemet, ha nem ékeskednék még e kötet végén négj' esketési beszéd is. Egészségtelen, nem életre való eszméket hangoztatva azt akarja elhitetni — ott az „oltár“ előtt álló ifjú párral, kiknek talán sok szép álmuk, reményük akkor kezd megvalósulni, hogy nincs boldogság ezen a világon. igaz, bog}’ boldogult Dobos János is azt mondja életiratában, „itt állok hajlott, komor hidadon nagy örökkévalóság. útlevelem itt van, visszaadom felbontatlan: én nem tudom, mi a boldogság.“ De azért mégis micsoda beszéd az ? mikor előtte áll egy ifjú szép menyasszony (168 1.) szép szemmel, tele bűvel-bájjaí — ugy hogy szinte felvidul az ember látására — ekkor azt hirdetni neki, hogy: „tanuld, mi szép, édes álom volt a múlt.“ Jövőre nagyobb komolysággal, több tanulmánnyal, mélyebben járó elmélkedésekkel fölfegyverkezve, örömére és gyönyörűségére szolgáland a lelkek atyjának, mivel az aratásra váró gabona sok, az arató pedig kevés. Seregély Béla. A komáromi tractusban helv. confessión levő árva ekklézsiáknak lajstroma. (Folytatás.) Huszonkettedik árva ecelésia felső- alsó Gellér és Várbogija, nemes Komárom vármegyében vágynak, a három hely tart egy mestert, mint régenten, ugy most is a mester lakik F.-Gelléren, a hol vagyon az oratórium. Ember emlékezete óta mindig szabad exercitium volt itten. Mind az három. Curiáből álló nemes helység, többnyire reformátusok bírják, hanem Vár-Bogyában Gróf Zichy birt hat helyet. Az exercitium mintegy 20 esztendőkkel tolláltatott, a Vármegye tisztei által ti Itatott el tőlök a thuri-szakállasi ecelésia lelkitanitója, a ki is minden szolgálatot épen ugy gyakorolt nálok, mint Thuri-szakállason. Minden vasárnapon praedicállott nálok, vagy reggel, vagy déllyest, úrvacsoráját osztott, gyermekeiket keresztelte, senkitől nem függvén. Az eltiltásnak ezt az okát adta, hogy a filiák tartoznak a plebánusok inspectiója alá. Nem instáltak különben a ns. Vármegye tisztei előtt elvett szabadságoknak visszaadásáén, hanem csak szóval. Helvetica confessión lévők vaunak Bogyán 188, felső-Gelléren 140, alsó-Gelléren 174. Pápisták vagyunk Bogyán 34. Felső-Gelléren 4. Thűri-Szakállasra járnak isteniszolgálatra vasárnapokon. a mely száraz időben egy órányi föld, de sokszor a vizes időkben elrekesztetnek a vizek miatt. A templomukat lerontani nem engedték, jóllehet a vármegye tisztei közül, lerontására kimentek hozzájok, de magokat opponálván, appelláltak a F. koronás királyasszonyunkra, a melyért evocáltatván, sok esztendőkig törvénykezőit a vármegye, és ugyan akkor velek együtt a nagy-megyeri reformátusokkal is, a mint hogy Processusok együtt vagyon procátor Véghely János urnái. A református mester nem csak a három helységbeli gyermekeket tanítja, hanem még a közönséges könyörgésbeli istenitiszteletet is gyakorolja köztök, együvé járván mind e három helység. Halottjaikat a magok mestere temeti, de itten illyen szivünk fájdalma vagyon, hogy noha megfizetünk a plébánosnak, még is a halottas házhoz mesterünket nem ereszti, hanem csak a temetőre. Gyermekeiket a thuri-szakállasi praedicátor kereszteli, a házasokat is az esketi, de ugy, hogy előbb a nagymegyeri plebánustól kell reá engedelmet kérni. Stólát fizetnek a nagy-megyeri plebánusuak, halottól 25 garast, esketéstől . 5 garast, kereszteléstől 1 máriást, egyházkelőtőt egy máriást. A három nemes helység eltarthatna egy praedikátort tisztességesen, volna is akarattyok reá. Huszonharmadik árva ecelésia Ercets. Komárom vármegyében vagyon, a mely 1667 esztendeig feltudja vinni, hogy volt közöttük exercitium liberum religionis. Mostani földes uraik: Gróf Zichy Ferencz. Károly, István. Tolláltatott az exercitium királyi parancsolat nél■0
