Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1892-06-26 / 26. szám

417

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

418

hatja, hogy ezen eredményt maga az .irodalmi Társaság teremtette meg, mély Szemléjével, Monográfiáival, a feltámadás hajnalán szendergő népies vállalatával, hivatva van eg}' olyan protestáns iró nemzedéket nevelni, milyen megilletné prot. egyházunkat- De, hogy eme feladatát sikerrel megoldhassa, hogy maradandó értékű termékeket produkálhasson, feltétlenül szükséges az egyháztörténeti nyers anyag összegyűjtése, a Monumentá-k füzeteinek minél előbb való kiadása. Ez ma még csak piám desiderium. Pedig e nélkül azon irói gárda legnagyobb része, mely a Társaság számára dolgozik, el nem lehet. Van ugyan az írod. Társaságnak egy „emlékgyiijtő bizottsága,“ de fájdalom csak névleg, még nem is szervezkedett. nemhogy a reá váró nagy munkára vetette volna kezét. Tudomásom szerint a buzgó titkár ur. rendelkezik már sok, eddig véka ala rejtett „emlék“-kel, de ö maga híjába gondolkodik, ha az emlékgyiijtő bizottság segítségére nem siet, s a teendőket azzal egyetérve meg nem beszéli, s azoknak minél előbbi megvalósítását a Társaságnál nem sürgeti. Legyen itt példaképpen annyi, hogy Zsilinszky két értékes monográfiája,.- a vallásügyi tárgyalások és a Linczi békekötés a Magy. Tud. Akad. történettudományi bizottságának kiadványaiban a Magyar és Erdélyi országgyűlési emlékekben és a Linczi békekötés okirattárában találja és leli okát. gazdag kútfői magyarázatát. Nem mondom, hogy nélkülük el nem készült volna, de hogy csak ezekkel lett teljesebbé, az bizonyos. Égető szükség van a Monumenták kiadására; hiszen a Társaság terveztetésekor az volt a bevallott fő czél. hogy emlékeink összegyíijtessenek, azért sürgetnem kell az „Egyháztörténeti Tár“ kiadását.

A Szemle f. évi I. és IJ. füzetét dr. Ballagi Gézának ,.A protestáns pátens és a sajtó“ czimü tanulmánya nyitja meg, mely innen azóta külön lenyomatban is megjelent. Nagy apparátussal hordta össze az 1859. szept. 1-én kiadott nyílt parancs által létrehozott helyzetet feltáró, világosító magyar, német, franczia. angol irodalmat, úgy mint ez egy akadémikust megillet. S miután kimutatta annak tarthatatlanságát, leírja az eredményeket; a reformátusok nem fogadják el a pátenst; a dunáninneni ev. egyházkerület tót esperességei mellé állanak, külön kerületet alkotnak, püspököt tesznek. Ismerteti a pátens ellen folytatott mozgalom fő tényezőinek szereplését, kik között egy Révész Imre. Ballagi Mór, gróf Degenfeld Imre, Tisza Kálmán. Cseugery Antal, Pálkövi, Mádai, Zsedényi, Filő stb. alakjaival találkozunk. Mind jó ismerőseink, egyházunk igazaiért küzdő, áldozatra kész bajnokok. Felemelkedik lelkünk a részletek olvasása közben, melyeket szerzőnk oly elevenen tárgyal, s még a kulissák mögött történtek nagy részéről is referál. Majd felsorolja azon publicistákat, kik mint igaz magyar-hazafiak felkarolták ügyünket a külföld előtt, kik között egy Ludvigh János. Ballagi Mór, Horn Ede a protestánsok szabadságának védelmezésével, a haza szabadságát is védték. Ismerteti Révész Imre „A mag} ar prot. egyház szabadságának védelme“ czimü kiváló értékű művének létrejövetelét. hatását. Valóban elmondhatjuk róla, hogy rendkívül

értékes és érdekes tanulmány, mely — az ügy fontosságát tekintve — Ballagiban legilletékesebb Íróját találta meg. Vajha egyházunk ama dicsekedései, kik vele egy széket ülnek az Akadémiában, egy Szilády Áron, Szilágyi Sándor, Thaly Kálmán, Salamon Ferencz etc. szintén juttatnának Szemlénk számára, ha egyebet nem, csak egy kis morzsalékot.

Mindkét füzetben a második helyen ékeskedik pápai főiskolánk nagytudományu és rendkívüli szorgalmú bölcsészettan árának Dr. Horváth Józsefnek „A vallás lényege* czimü tanulmánya. No ez igazán egy kiváló tanulmány gyümölcse. Lehet, hogy a filozófiai elvont tartalom, kevesek által kedvelt olvasmány, de ez a maga tanuságteljes következtetéseivel, erős logikájával, a reá vonatkozó rendszerek éles és meggyőző bírálatával, lehetetlen, hogy jő benyomást ne okozzon mindazokban, kik figyelmüket reá irányozzák. Egy kissé nehézkes ugyan dr. Horváth stylusa, de belé nyugszunk, mert hozzá szoktunk az ilyen constructiókhoz és gyönyörűséggel szemléljük, hogy Márton István, Tarczy Lajos, Kerkapoly Károly, Antal Gábor kathedrájáu ilyen illustris férfiú hirdeti a bölcsészeti tudományokat. , *

Dr. Borowszky Samu „Egy múlt századi predikáczió“ czime alatt a protestáns üldözés egy eleddig szokatlan formájával ismertet meg bennünket, midőn leírja Polgári Mihály 1752-ben mezőtúri lelkész elfogatását, bebörtönözését, onnan szerencsés menekülését Sziléziába, s azután tekintélyes túri lakosoknak vizsgálati fogságba jutását s ott sinylődését tíz hónapon keresztül. S mindez Polgári-nak egy predikácziójáért, melylyel állítólag felségsértést követett el. Igazán írja Borowszky, hogy „ezen eset egyik érdekes lapja a Protestantismus és egyúttal a szólás szabadság múlt századi évkönyvének.“

„Masuieius Tóbiás fogsága és kiszabadulásáét — Krupecz István ismerteti. A pozsonyi vértörvényszék gyászos emlékére a gályákra vezeti figyelmünket szerző, magának az üldözött Masniciusnak leírásából, melyet ott a hol kell, másunnan merített adatokkal is kibővit. Szorgalommal, gonddal irt részlet ez a decennium történetéből- Csak folytassa e nemű munkálkodását a derék szerző; a pozsonyi lyceum s ottani káptalan levéltárában még ne u egy ismeretlen adat, hanem egy gazdag kincses bánya, hever kiaknázatlanul magyar prot. irodalmunk s történetünk múltjáról. Azért csak előre, munkára fel.

Dr. Szlávik Mátyás „A Verein für Reformationsgeschichte és az evang. Bund Németországon“ czimü tanulmányában szépen ismerteti e két derék társaságot, melyek közül az első a múlt emlékeit szedi össze és dolgozza fel, a másik pedig a jelenidő kérdéseit a német prot. öntudat és érdekek védelme és fejlesztésében tárgyalja; és felvette a harczot Rómával szemben. Tanúsággal teljes, elmélkedésre méltó ismertetés, melyet dr. Szlávik nagy ügyszeretettel dolgozott ki.

Szalay Károly „Komenius Ámos János“ emlékét rajzolja, mélyreható fejtegetésekkel, a jelen tanítási módszert a Komeniuséhoz hasonlítván „a mi ebben jó — úgymond — az Komeninsé, a mit javitni kell azt már