Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1892-06-26 / 26. szám

Harmadik évfolya m.

tíö. szám.

Pápa 1892. jimius 26.

DUNÁNTÚLI

“X

ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt.

Az egyház és iskola köréhői.

4 DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKER. HIYATEOS IMI 1

HIRDETÉSEK DÍJA:

4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdij HO kr.

<►© MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

TARTALOM: Búcsúszó, Révész Kálmán. —Móricz János Lenesei lelkész ur kitüntetése. Bernjén Márton. —Egyházi élet: A tatai ev. reform, egyházmegye közgyűlése. Széki Aladár. — Könyvismertetés. Th ary Etele. — N ékről og. — Tár ez a: A komáromi tractusban Iielv. confession levő árva ekklézsiáknak lajstroma. (Folytatás.) — V egy e s közlemények.

B lí C S íl SZÓ.

V égpontján állok szerkesztői pályámnak, melyet harmadfél évvel ezelőtt nem saját vágyamból és kezdeményezésemből, hanem az illetékes körök egyhangú bizalma által felszólítva, sok jó akarattal s bizonyos reménynyel kezdtem meg.

Hálával ismerem el, hogy jóakaratom méltánylásra talált, a remények is beteljesedtek — részben. Hogy nem egészen: arra talán az idő volt rövid, s a mi most még óhajnak maradt, az évek folytán teljesedésre jut.

E remény —- hogy rejtélyekben ne beszéljek — nem volt más, mint az, hogy e Lap oly mérvű szellemi és anyagi pártolásban fog részesülni kerületünk közönsége részéről, — mely életre hivta s melynek érdekeit szolgálja első sorban — hogy minden tekintetben megállhassa helyét többi társai között.

Harmadfél óv tapasztalata arra tanitott meg, hogy a jóakaratu méltánylattal és erkölcsi elismeréssel nem mindig jár együtt az anyagi pártolás; aminek következménye az lett, hogy az előfizetésekből a Lap legszükségesebb költségei is igen szűkön kerültek ki.

Nem szemrehányásképen mondom ezt épen a válás perezében, de tanúságul a Lap jövő. jére nézve; amelyben van erős reményem, mert múltjában volt és van sok örömöm.

Volt-e, lehet-e másoknak is, nem az én dolgom eldönteni.

Az én teendőm most csak az, hogy a hála és köszönet szavát intézzem Isten után azon tisztelt munkatársakhoz, kik a lefolyt harmadfél év alatt szellemileg — s azon tisztelt elofizetőkhez, kik anyagilag pártolták és támogatták e Lap ügyét. Remélem, hogy ezentúl is hiven kitartanak mellette.

A Lap szerkesztését a tulajdonjoggal együtt £ évi julius 1-től fogva Németh István barátom és tanártársam, a Lapnak eddigi íőmunkatársa és több Ízben volt helyettes szerkesztője veszi át. A legnagyobb megnyugvással s a legjobb reményekkel adom át a Lapot az ő hivatott és erős kezeibe. A Lap körül eddig kifejtett munkássága a jövő sikerének legbiztosabb záloga.

Pápa, 1892. junius hó 25.

Révész Kálmán.

—VePi&Aft—