Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-06-19 / 25. szám
Harmadik évfolya m. 2,V száin. Pápa 1882. junius 19. DUNÁNTÚLI 'X ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Ax egyház és iskola köréből. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdij 30 kr. _________________'iC <►€> MEG-JELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Pár szó az unióról. FüIöjj József. — Ünnepi beszéd a koronázás 25 éves évfordulóján a főiskola nagytermében tartott ünnepély alkalmával. Kis Ernő. — Egyházi élet: A pápai egyházmegye közgyűlése 1892. junius hó 9. és 10-én. Seregély Béla. —Könyvismertetés. Antal Géza. — Tár ez a: A komáromi tractusban helv. confession levő árva ekklézsiáknak lajstroma. (Folytatás.) — Vegyes közlemények Pár szó az unióról. Ha jól emlékszem, egyik szeretett tanáromtól hallottam, hogy több évtizeddel ezelőtt egy lelkesült ifjú tollából — úgy emlékszem, hogy főtiszteletü püspök urunk boldogult édes atyja volt — egy valóban szép, de ép annyira ideális elmélkedés jelent meg ama thémáról, miként lehetne a keresztyén felekezeteknek egyesülni. Most pedig, hogy tovább fűzzem elmélkedésem fonalát, mig egyfelől az előbb emlitett ideát én is szépnek, — addig más felől minden további gondolkodás nélkül kivihetetlennek tartom; mert abban a tág fogalomban „keresztyén felekezetek“ oly elemek vannak csoportosítva, melyeknek találkozása, vagy mondjuk inkább vegyülése a szélsőségek miatt lehetetlen, hacsak a nagyobbakat vesszük is figyelembe. Mi az oka tehát mégis, hogy én most uniokérdéssel foglalkozom ? . . . Napjainkban, úgy látszik, mintha a levegőben volna amaz óhajtás, itt-ott lapokban olykor egy~egy SZ(^t el is ejtenek róla, bizalmas körökben, baráti társaságokban beszélgetnek felőle, hogy mennyire szép, mennyire üdvös volna hazánkban a két protestáns felekezetnek egyesülése. Ez indított engemet arra, hogy egy czikkecskében kizárólag e tárgygyal foglalkozzam. Lesznek talán, a kik mosolyogni fognak, ha mondandóimat elolvassák s talán szintén nagyon is idealistának tartanak — bár nem tagadom, hogy az vagyok — de azért még is megpróbálkozom szembe nézni e kérdéssel. Mert ha az ügy olyan fontos, hogy egynek gondolatában újra meg újra megfordul, akkor talán arra is méltó, hogy a sajtó foglalkozzék vele, hogy a módozatok — ha a lehetőség nincs kizárva— világosan láthatók legyenek; vagy ellenkező esetben minden további feltevésnek, tervezgetésnek képtelensége kimutattassék. Minden valószínűség szerint nem sok, vagy semmi uj nem lesz azokban, a miket leírok, már csak azért sem, mert bölcs Salamon szerint „nincs uj dolog a nap alatt;“ elmondhatták ezeket már 100 vagy 200 évvel ez előtt is; de azon igazságot követve, hogy változnak az idők, változnék az emberek, talán nem árt a régiségeket sem felújítani. Azt bizonyítgatni, hogy az egyesülés miért, vagy inkább mely okoknál fogva lenne üdvös, feleslegesnek tartom. Az ügy ez oldala sokkal világosabban áll mindenki szeme előtt, hogy sem szükség volna az indokok hosszú lánczolatára. Az az egy hasonlat pedig, hogy két vessző szál külön-külön könyebben eltörhető, mint együtt: mindent megmagyaráz. Hanem nézzük az ügy kényesebbik felét. Részemről előre kimondom, hogy én az uniót bi-25 A DDBASTÜLI El El HÍM. HIVATALOS KÖZLÖNYE.
