Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-04-03 / 14. szám
211 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 212 ellenvetésre rögtön teljes czáfolatul szolgálhatnak az ugyanezen lapon foglalt következő sorok: „E főértekezlet.... a törvények életbeléptetéséről, fentartásáról .... általában zsinati előkészületekről gondoskodik .... Birói szék pedig ezen fő értekezlet, annyiban, amennyiben az egyházmegyei és egyházkerületi törvényszékeken kezdett perekben mint fellyebbviteli, a superintendens vagy főkurátor elleni panaszokban, vagy az egyes egyházkerületek között támadt viszálkodásokban pedig, mint elsőfolyamodásu törvényszék itél.“ Legyen szabad ezek után a zsinat presby téri alkotmány lényegére nézve Kovács Albert egyházjogtanából a következő passusokat felolvasnom : „A kálvinista egyházszervezetnek nem tartozik lényegéhez az, hogy a gyülekezetek egy magasabb egységbe, pl. nemzeti egyházba össze ne olvadjanak; ellenkezőleg maga Kálvin átlátta az egyházban rejlő erő előnyeit. Bizonysága ennek a franczia egyház szervezete, mely az ő befolyása alatt készült, vagy talán épen maga készítette. Ebben a gyülekezet szervezete hasonló a genfihez, a gyülekezeti konsistoriumok felett állanak a tartományi zsinatok, melyeknek tagjai minden lelkipásztor és mindenik mellett egy presbyter ; ezek felett áll a generál-zsinat, amelybe minden tartományi zsinat választ két egyházi és két világi képviselőt... Lényegében ezt az alkotmányt vette be a skót és hollandi református egyház is.“ (I 64. 1.) S ugyanezen derék munka 354. lapján minden ellenvető vagy kifogásoló megjegyzés nélkül olvassuk az 1873-iki konventi szervezetet, melynek 3. pontja szerint: „Az egyházkerületek koventi képviselőiket .... fele részben egyházi, fele részben világi tagokból, különben is képviseleti alapon álló közgyűléseiken, három évi időtartamra választják.“ Tagadhatatlan tény tehát, hogy 1884-ig igen sokszor proponáltak egy, a superintendencziák és a zsinat között álló testületet, amilyen lett a konvent, de senkinek sem jutott eszébe, hogy ennek tagjai közvetlen választás utján, a presbyteriumok által küldessenek fel. Én meghajtom bárki előtt és megadom magam, ha erre vonatkozólag csak egy ellenkező adatot tud is fölmutatni. A világtörténelemben, illetőleg a művelődéstörténelemben van egy korszak, melyet a felvilágosodás korszakának neveznek. E korszak a magyar református egyházalkotmány terén — úgy látszik — csak 10 évvel ezelőtt kezdődött; 10 év előtt pedig ótestamentomi setétség lebegett a zsinati atyák felett, mert senkinek sem jutott eszébe az, hogy a konventi tagok a presby téri um ok által választassanak. De eltekintve a hazai történelmi fejlődéstől, azt hiszem, hogy mindig előnyére válik egyházunknak, ha nemcsak magából indul ki, nemcsak magából akarja konstruálni magát, hanem figyelembe veszi, hogy hasonló szervezetű és hitelvii külföldi hitsorsosainknál mikép áll ez a dolog; mert ha helyesen akarunk eljárni, azok alkotmányát is tanulmányoznunk kell. Ki merem mondani, hogy ameddig tanulmányaim és ösmereteim terjednek, a külföldi helvét, skót és holland egyházak alkotmányában sehol egy példáját sem láttam annak, hogy ott a konventnek megfelelő testületeknek, vagyis a kerületek és a zszinat közt helyet foglaló testületeknek tagjaitaz egyházközségek vagy presbyteriumok válasszák. Méltóztassék utána nézni, nem fognak erre példát találni és azt sem mondhatjuk, hogy azon hitsorsosaink nem volnának oly igaz reformátusok, oly igaz presbyteriánusok, mint mi. Idevonatkozólag legj^en szabad annyit elmondani, hogy azt a hatáskört, amelyet minálunk a konvent tölt be, a külföldi református egyházakban az úgynevezett zsinati bizottság vagy zsinati tanács (Synodal-Ausschuss) foglalja el, melynek tagjait a zsinat mindig a maga kebeléből választja. Ha ezt a módozatot ajánlaná e javaslat, föltétlenül hozzájárulnék ahoz; de mivel nálunk a históriai fejlődés folytán a konvent honosodott meg, nem akarom a zsinati tanács eszméjét felvetni, és pedig annál kevésbbé, mert jól tudom, hogy ezt még kevésbé pártolnák azok. kik most a presbyteriumok által óhajtják választatni a konvent tagjait. Nem akarom a helvétiai vagy skót példákat részlesesen ismertetni, csakis annyit kívánok megjegyezni, hogy Hollandiában nemcsak a zsinati tanácsra, de magára a zsinatra nézve sincs közvetlen választás. Távol legyen tőlem, hogy azt kívánjam nálunk is, ón a legmelegebben óhajtom, és ha kellene, védelmezném, hogy a zsinat tagjait mindig és feltétlenül a presbyteriumok válasszák; de hogy a konvent tagjait is a presbyteriumok válasszák, azt nem tartom sem czélszerünek, sem indokoltnak.
