Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-01 / 9. szám

135

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

Statistikai adatok a pápai egyházmegyéből.

A nyilvánosság nemcsak a munkás életnek biztatója, de a beteges létnek is megorvoslója. Sok lappaugó betegség emészti a testületek életét, mig nem láttatik, fel nem ismertetik, mig felismerve, épen maga a testület által kiirtatliatik. Azért azon kell lennünk, hogy nyilvánosan megbeszéljük bajainkat, hiányainkat s ha lehető, azokat orvosoljuk. Természetesen nem a kárörvendezés gunyjával, hanem a testvériesség szerető tanácsával. Alig van testület, mely inkább javulna és tökélyesiilne e téren, mint az egyháztarsadalmi; hiszeu élete úgyis a közjóra világit. hiszen tagjai a közélet terén nagy szerepet visznek, a valláserkülcsiség, a közmivelődés, haladás tekintetében, de épen azért nincs testület, melyre inkább vigyázni kellene, mint egy egyházmegye, és pedig tisztán magyarokból álló református egyházmegye. E téren a haladás, haladása a magyar nemzetnek, viszont a stagnacio, vagy épen a hátramenés, stagnálása, vagy épen hátramenése a magyarságnak.

Keleti Károly, az orsz. statistikai bizottság elnöke, csodálkozva említi fel, hogy a különben vagyonos dunántúli megyék, nem mutattak fel a szaporulat tekintetében oly eredményt, mint a tiszai s tisza-dunaközi megyék, s ő ennek okát két dologban véli föltalálhatni, t. i. a Slavoniába történt kivándorlás, és egy általa meg nem mondható nyavalyában. Mi tudjuk, ismerjük ezt a rémet, melynek neve: egygyermek rendszer. Ez az a rém, mely a magyar faj szaporodásának életfáján tartja fejszéjét Dunántúl, és még van ennek egy itt mrg nem nevezhető testvére, melyet csak ug}r lehetne kiirtani, ha a község" orvosok tényleg helyeiken s nem a központi városokban laknának s nem egy hóban egyszer, hanem minden héten egy nap megjelennének községükben, és ott észlelőd ve vigyáznának.

De bocsánat, ezen ide kevésbé tartozó kitérésért, áttérek a pápai egyházmegye statistikai viszonyaira, szem előtt tartva a fenti elveket.

A dunántúli ft. egyházkerület ad ki Pápán, úgynevezett kerületi névtárt nt. Kis Gábor pápai lelkész ur ál tál szerkesztettem Ezen névtár figyelmes vizsgálója láthatja, hogy egyházmegyénk népességi aránya mily hullámzó, mint a tenger árja és dagálya. Sietek kijelenteni, hogy az egyházmegye névtárát maga az esperes állítja össze, és igy 8 év óta én. Feltűnt nekem is e hullámzás Kutattam is utánna. Abban találtam fel okát, hogy a lelkészek nem tudják egyházuk népességét. Épen azért 1889. évben az 188Q-ik évi összeírást vettem fel alapul s beki vántam az 1881—1889. évek alatt szülöttek és meghaltak, betértek, kitértek, beköltöztek, kiköltöztek számát s ezen adatokat egybevetve készítettem el az 1889. évi névtárt. Azt hittem most már rendben leszünk, de az uj, azaz az 1890. évi adatokat tekintve nagy csalódás ért ismét. V olt ugyanis a fent érintett alapon összeállított népesség 1890. elején, mondjuk 1889. év végén, dec, 31-én 22,144 lé-136

I (lásd a névtárt 87. lapon) s ma 1890. év dec. 31-ét véve alapul, csakis 21565 lélek, tehát 579-el kevesebb, mint a múlt évben, holott ha tekintjük, hogy a múlt évi névtár szerént 956 szülött viszonvlott 725 halottal, és igy az eddigi nyomon haladva kellett volna ez évi névtárban 22.144 -f-231 — 22.375 léleknek állani. De nem állhat ám! Mert a lelkész és tanító urak által beküldött adatok nem engedik; Én ugyan felhívtam lelkész és tanító társaimat, szíveskedjenek az orsz. összeirási adatokat beküldeni. Be is küldetett 25 helyről, 15 pedig azt irta, hogy az összeírok nem különítették el a felekezeteket s az iveket felküldték e nélkül, ezeknél tehát maradni kellett a tavalyi adatoknak alapul ; p. o. Gyimót volt a múlt névtárban 190 lélek. szül. 5, mh. 5 = 0, azért maradt 190 lélek; vagy vegyük fel Padragot ott szélről, tavaly volt 321 lélek, szül. 10, mh. 8, hozzáadva a lelkész ur által említett 2-öt, lesz 325. A kik az összeirási adatokat beklildhették, ejtettek még csak ámulatba, és pedig nem kedvező irányban. Itt van mindjárt Takácsi. A múlt névtárban 730 lélekkel szerepelt az elmondottam alapon s ma az összeírok szerint csak 640 református van Takácsin. Hol vette e fogyás magát? Igaz. hogy 4 család elment 10—12 lélekkel, de itt a fogyás 90. Vegyük Tapolczafőt. Az adatok törvényszeriiek, múlt évben volt 1156 ref. egyén s ma csak 1101 található, tehát 55 különbözet. A lelkész ur megjegyzi s igen helyesen, hog}’ a tényleges szolgálatban levő katonaság meglehetős contingest tesz ki. Ezeket jó lesz jövőre felszámítani a beküldő uraknak ily összeírás után. Itt van p. o. a Marczalvidékén Adorjánháza, múlt évben 564 s ma 530. A.-Tevel, múlt évben 1362, s ma 1356, kevéssel ugyan, de mégis fogyott. Most nézzük a nagyobb részt volt közbirtokosságból álló egyházak után, azon községeket, hol a régi jobbágyság lakik. Vegyük fel p. o. a Bakonyban Ivedét. Tavaly volt 986, ma 997, tehát-f-11. Nézzük Pázmándot, tavaly volt 566, ma — ha jól Írták be — 714, a mi óriási különbség. Hihető, hogy régebben Sághegy elhagyatott s csak a falu számoltatott.

Mindezekből némileg az látszik, hogy a nemes gyülekezetek fogynak, mig amazok szaporodnak, például Mezőlakon volt a múlt évbeli 857 lélek s ma van 967. Továbbá kitűnik, hogy ingadozó alapon állottunk, és az adatok nem voltak megbízhatók. Hiszen épen ma, Urunk születésének 1891 -ik évében is megesett velem, hogy 3—4 Ízben is meg kellvén siirgölnöm az adatokat (mintha egyéb dolgom sem lenne ennél!) — egy lelkésztársam — leveleink keresztezvén egymást — az összeírás után is két külön levelében, egymástól különböző adatokat küldött be. Lehet tolihiba is, de itt nagy hiba.

Akkor lehet csak biztos névtárunk, ha az országos összeírás kezünkhöz jő, és abból vehetjük ki a főösszeget, és szigorúan ahhoz viszonyítjuk évenként a szülöttek, halottak, kiköltözők, beköltözők, házasság által elmentek és behozattak számát. De ehez nagy figyelem kell. Reményiem is, hogy az adatok beküldése gyorsulni fog jövőre és nem lesz kénytelen az esperes 3—4 levelet bocsátani egyesekhez n, névtári adatokért. En ugyan általában ez évben a közlekedési akadályoknak is sokat felrovok,