Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-01 / 9. szám
137 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 13» és lelkész, tanító urak nagy többségére nincs is panaszom, csak egyesek azok — köztük kezdő ember is — kiket e helyen is figyelmeztetek lelkészi kötelmeiknek pontos és szigorú teljesítésére. A többiekről később. Szekeres Mihály esperes. Szűcs István emlékezete. A pápai egyházmegye lelkészi koszorújának egyik kimagasló díszét, a csetényi ev. ref. szent anyagyülekezet' nek érdemes lelkészét, nagytiszteletü Szűcs István urat kisértük örök nyugalma helyére folyó évi február 14-én. Szabad legyen e mindnyájunkat érdeklő s gyászos alkalomból életrajzának kimagasló pontjairól s átalában érdemeiről megemlékezni. Szűcs István volt csetényi lelkész született Pázmándon, Győrmegyében 1816. év aug. 9-ik napján egyszerű nemes szüléktől. Felsőbb tanulmányait az általa halála órájáig imádásig szeretett pápai főiskolában végezte. Kitűnő képzettségéről elég bizonyság az, hogy a tlieol. tanfolyam bevégzése után egy évig mint gramm, praeceptor működött s mint ilyen nyerte el a bő jövedelmű császár1 (Komáromul.) akad. promótiót. A szabad eszmék létharczában tevékeny részt vett mint a nép szónoka és buzditója s a horvátoknak Győr vidékéről lett visszaiizésében, mint lelkes nemzetőr szerzett magának érdemet. 1849-ben egyházmegyei vizsgát tett s ez év decz. 14-én Csetényben segédlelkészül alkalmaztatott. 1851-ben Noszlopon helyettes lelkészszé lön, hol a hi vek mindent elkövettek, hogy rendes lelkészül megnyerhessék. De ő az idősebb szolgáknak adta az elsőséget, mert ezt diktálta ismert puritán jelleme, s az akkor jóval kisebb csetényi ref. egyház meghívását fogadta el, s ott a lelkészi hivatalt 1852. inárczius 13-án el is foglalta. — Itt munkálkodott azóta, mint munkás és hiv sáfárja az Ur anyaszen tégy házának. S valóban, neve örökké kell, hogy éljen hivatali utódi s a csetényi ref. egyház tagjainak ajkain. 0 a csetényi egyház jövőjének megteremtője. Neki köszönheti szép jelenét, biztos jövőjét. Csak azt említem meg, hogy az 1858. évi földmérés alkalmával, a lelkészi jövedelmek emelését czélul kitűzvén, nemcsak a földes úrral, de gyülekezete minden tagjával szemben a lelkésznek azelőtt a községi határ legrosszabb részein szétszórva levő félsessiója helyett a határ legjobb részén, a paróchiális kert végén egy egész sessiót, a tanító fertálya helyett fél sessiót s a semmivel nem bíró egyház számára 1 hold földet szerzett, — mondhatjuk erőszakolt ki, koczkáztatva lelkészi állását is. — A régi iskola helyett egy, a kor igényeinek megfelelő iskolát teremtett, és igy szellemi és fizikai erejét az egyház szent ügyének szentelte. Munkássága azonban nemcsak egyháza szűk körére szorítkozott. A pápai egyház" megyének több éven át assessora vala. Sokat köszönhet neki az egyházmegyei nyug és gyámintézet, melynek elnöke lévén, az avult és hiányos pénzkezelésnek biztos alapra fektetésében s szervezetének czélszerü átalakításában mint egyik főtényező szerepelt. Utóbbi éveiben viszszavonult a közügyekben való részvételtől s egyetlen czélja családjának tisztességes állapotba helyezése volt. Ezt a czélját el is érte, s a hosszú élet véget ért, a gyászoló özvegy, 8 gyermek s számos unokák nagy fájdalmára. A temetési gyászszertartást a háznál és a templomban Györffy József rédei lelkész ur végezte; kenetteljes beszéde könnyeket csalt még az érdektelenek szemébe is s mindnyájan meghatva lévén, az intés, az oktatás szava fogékony talajra talált, s mély gyökeret vert sziveinkben, A sírnál Varga Károly helybeli és Bállá Endre dudari h.-lelkészek vettek érzékeny búcsút a távozótól, kivárd ak neki csendes nyugalmat a föld hideg hantjai alatt. Nyugodj is csendesen, békén, a hosszú és nemes harcz után szeretett agg lelkésztársunk! Neved élni fog közöttünk s példád fáklyaként lobog előttünk! Legyen áldott emléked s fényeskedjék neked — földi napod letűnvén — az örök világosság! B. N. Az esperesi sapka. Tiszántúl vagy Erdélyszélen Egy traktusban, az esett meg, Hogy a buzgó esperesnek Uj sapkája lett egy télen. Asztrakán volt s legszebb forma vS mintha csak fejéhez forrna, A hidegtől őt megvédi 8 valójában jól állt néki! Elindula nem sokára Vizitálni traktusszerte; — „Buzgó“ czimét lám úgy nyerte, Mert pontos volt bizonyéra! Ment, amikor menni kellett, Tréfás, élezés volt amellett, - Pattogott az élezsziporka, Jobbra, balra, csak úgy szórta. Most azonban veszi észre, Hogy hatása még nagyobb van; Megfigyelik egyre jobban, Hízelgő ez reá nézve. Feltűnést kelt a szép sapka, „Hát hogy vette, vagy hol kapta?“ Mind ezt kérdik, egyre már csak, Amerre jár, a paptársak. Ámde azt is észrevette Hogy: többen, az eszemadták,
