Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-01 / 9. szám
131 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 132 hogy „megtartják-e a helvétziai vallástételt követők Szent István első magyar király ünnepét?“ mely kérdést azután 1828. október 14-én és 1829 márczius 23-án sürgetőleg ismételt ugyancsak a helytartó-tanács. Erre a tiszántúli egyházkerület iS29 ápril hó 25-én tartott közgyűlésében a 40. pont alatt a következő határozatot hozta: „Irattassék meg alázatos tisztelettel, hogy megnevezett ünnep, a mi felekezetűnk tagjai által semmiképen nem innepeltetik, nem is innepeltethetik; mivel a mi vallásunknak a helvetica confessióban előadott princípiumával minden efé 1 e innepek megtartása ellenkezik, amely oknál fogva fel is oldoztattunk az alól az 1791. XXVI. törvény* czikkely által.“ Ma sem mondhatunk a Szent István ünnepéről sem többet, sem kevesebbet, mint amennyi ezen rövid, de igen alapos feleletben foglaltatik; legfeljebb az 1791. XXVI. törvényczikk helyett vagy mellett az 1868. Lili. törvényczikk 19. §ára is hivatkozhatunk. Épen felszázaddal a most előadott esemény után, néhai Trefort Ágoston akkori vallás és közoktatásüg\ú miniszter, egy 1878 február hó 8-án kelt miniszteri rendeletben megpróbálta Szent István napját „az 1831 és 1842. évi legfelsőbb rendeletek“ alapján nemzeti ünneppé de darálni s egyúttal elrendelte, hogy ha a lakosság vagy a hatóság kívánja, az illető lelkész e napon köteles isteni tiszteletet is tartani. E rendelet azonban, a protestánsok egyértelmű felszólalása és erélyes tiltakozása folytán soha érvénybe nem lépett. Ami a helytartó-tanácsi és miniszteri rendeleteknek nem sikerült, azt most a képviselőház többsége, törvény alakjában akarja létrehozni. I)e a pilula, bárha az alkotmányosság édesgyökér-porába van is megforgatva, mégis csak keserű a mi kálvinista gyomrunknak. A roszul informált képviselőház helyett tehát folyamodnunk kell a jobban informálandó képviselőházhoz, illetőleg a főrendiház pártalanságához és O Felsége, koronás királyunknak népei összeségét felekezeti különbség nélkül magához ölelő szer etetőhez, hogy a törvényjavaslatnak a nemzeti ünnep elrendelését tartalmazó pontját, mely az ország lakosságának körülbelől fele részét tartóztatná vissza attól, hogy ilynemű nemzeti ünnepen szívvé 1-1 élekkel részt vehessen, jelen alakjában törölni kegyeskedjenek. Ha a képviselőház, izraelita vallásu honfitársainkra való tekintetből tartózkodott a keresztyén világ egyik legnagyobb ünnepére, a karácsonra munkaszünetet rendelni: a főrendiház bizonyára lesz oly méltányos, Királyunk Ö Felsége pedig oly kegyes, hogy nem járulnak hozzá egy oly törvényjavaslathoz, mely az ország lakosainak mintegy fele részén él a lehető legkellemetlenebb következményeket idézné elő, szembeállítaná a hazafit és polgárt az egyháztaggal, az államot az egyházzal, a császárt — bogy Megváltónk szavaival éljek — az Istennel. Ezt pedig bizonyára senki sem akarhatja, ki előtt egy nagy, hatalmas és egységes magyar haza eszményképe él. A hazaszeretet erősítésére, a testvériség fentartására, az országul és nemzetül vett jótéteményekért való hálaadásra, a jövő áldásaiért való esedezésre ám rendeltessék el mielőbb, és pedig külön, önálló törvényczikkben egy általános nemzeti ünnep, de rendeltessék el egy olyan napra, amelyen „nincs sem zsidó, sem görög; sem szolga, sem szabados“ vagyis amelyen e hazának minden felekezete, e nemzetnek minden tagja egy szivvel-lélekkel emelhesse föl imádságát azon mennyei Atyához, kitől jő minden jó adomány és tökéletes ajándék onnan felülről az egekből! Révész Kálmán. EGYHÁZI ÉLET. Törvényjavaslat az egyházi adóról. (Készítették gr. Tisza Lajos, Kerkapoly Károly és Mocsáry Lajos.) (Vége.) 12. §. Amennyiben az egyházközség a vallásos buzgóság fokozása, az istenitisztelet díszének emelése szempontjából szükségesnek tartaná egyházi szereket, például orgonát, harangot, szentedényeket stb. beszerezni, vagy pedig valamely évben az egyházi épületeken, az évi rendes karban tartásra állandóan megállapított összegből nem .fedezhető nagyobb mérvű javítások vagy kibővítések esz-
