Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-01 / 9. szám
Második évfolya m. 9. S'/áltl. Pápa 1891. márezius 1. DUNÁNTÚLI-33 MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. TARTALOM: Szent István napja, mint nemzeti ünnep. Révész Kálmán. — Egyházi élet: Törvényjavaslat az egyházi adóról. (Vége.) — Statistikai adatok a pápai egyházmegyéből. Szekeres Mihály. — Szűcs István emlékezete. B. X. — Tárcza: Az espérési sapka. Somogyi Antal. — Könyvismertetés: Énekügyi előmunkálatok. (Vége.) Fiilop József. — V e g y es k ö z 1 e m é n y e k. — Hivatalos r é s z. Szent István napja, mint nemzeti ünnep. Az a dagálya a valódi liberalismusnak, melyet a szabadéivüség őszinte barátai ol}’ kitörő örömmel s emelkedett szavakkal üdvözöltek nemrég az elkeresztelési vita alkalmával, úgy látszik, igen hamar ellenkező irányt vett, sőt nagy hirtelenséggel valóságos ultrámon tán apálylyá változott át, mielőtt még a hajósok voltaképen hozzá nyúlhattak volna az evezőkhöz! Mindenki tudni fogja, hogy az ipari munkaszünetről szóló javaslat tárgyalása közben csak úgy mellékesen és hirtelen „nemzeti ünneppé“ nyilvánított Szent István napjáról akarunk beszélni. Mint jó hazafiakhoz illik, teljes tisztelettel viseltetünk a népképviselők testületé irányában; de a tisztelet épen nem tartóztathat vissza bennünket attól, hogy a képviselőháznak egyik vagy másik, meggyőződésünk szerint tévesztett intézkedéséről, véleményünket a legnagyobb őszinteséggel és szabadsággal ki ne nyilvánítsuk. S ilyen tévesztett intézkedésnek mondjuk mi, egész bátorsággal és határozottsággal, Szent István napjának nemzeti ünneppé nyilvánítását. Bizonyára senki sem akarja közülünk egy perezre is állítani, hogy a törvényhozás tényezőinek *egy7 vagy több nemzeti ünnepnap megalkotására, illetőleg kijelölésére kétségtelen joga ne volna. De az ily ünnepnap azután legyen valóban nemzeti, vagyis olyan, melyen a nemzet minden tagja, valláskülönbség nélkül egy szívvel-lélekkel ünnepelhet; legyen olyan, hogy az ország egyetlen polgárának, a nemzet egyetlen tagjának vallásos hitével, lelkiismeretének szent meggyőződésével ellenkezésbe ne jöjjön. A Szent Istvánnap pedig egyáltalában nem ilyen. E nap, mindezideig pusztán és egyr edül római katholikus hazánkfiainak e g }T h á z i jellegű ünnepe volt, szentté avatott első királyunk tiszteletére; sőt kiválólag egyházi ünnep maradna e nap katholikus hazánkfiainál még abban az esetben is, ha nemzeti ünnepnek declaráitatnék; s ekép a többi egyházak tagjai egy idegen ünnep megtartóinak látszanának. Annyira kizárólag egyházi jellegű vala ez ünnep, hogy egészen e század második tizedének végéig (1819) még a katholikus va 11 ásu állami és kir á 1 yi hivatalnokok sem vettek részt az e napi szertartáson, úgy hogy Kovalik János akkori esztergomi érseki helynök sürgetésére rendelte el a m. k. helytartó-tanács, hogy az e napi ünnepélyességen a Budán és Pesten levő állami és királyi hatóságok is részt vegyenek. Igaz, hogy már nyolez év múlva, vagyis 1827 január hó 2-án kérdést intézett a helytartótanács a helvét hitvallású superintendentiákhoz, 9
