Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-22 / 8. szám

123 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 12 t A harmadik Ének czimü s a mostani 66. és 67. di­csérettel tartalmilag sok tekintetben rokon, eredeti dicsé­ret néhány kifejezés javításával az említett énekek dalla­mára szintén használható darab. Benne az Isten nagysága s mindenekre kiterjedő gondoskodása szép kifejezésre talál. Méltán sorakozik a sikerültebb darabok sorába a kö­vetkező Reggeli ének a 42. zsoltár dallamára. Az éjjeli megtartásért a hála, a nappali védelem és segélyért a kérés lendületes, mondhatnám magasan szárnyaló sorok­ban van előadva. Szintén megállja helyét a következő eredeti, Estvéli ének tartalmára nézve; de verselésileg egy kis simí­tásra vár. Négy ünnepi ének követi a most említetteket. Egy karácsonyi az erdélyi énekeskönyvből, egy nagypénteki a 13-ik dicséret átdolgozása, és két eredeti húsvéti ének. Az első, tartalmilag nagyon szép darab, szerintem gyökere­­resebb átdolgozást érdemel meg; a nagypéntekinél jobb az eredeti, mert az az erő és színezés, a mi azt jellemzi, ebben hiányzik. A húsvéti énekek azonban a füzet legjobb darabjai között is az elsők közé sorozhatok, mert mind tartalmi, mind alaki tekintetben a költészet terén ügyes kezekre vallanak. Lehetetlen, hogy mindegyikből legalább néhány sort ne idézzek. íme az elsőből: „Halottaink! szent béke fedje Elhamvadó poraitok, Bár könnyezünk, nincs elfeledve, Hogy e sir éje nem titok; Még sírotok nyíló virágit Omló könyeink öntözik: Fájdalmunkban a hit világit, Szivünk reményi, s imádkozik.“ A másodikból: „Óh segélj meg Istenem, Hadd haladjak jó utón Czélt ne hagyj itt vesztenem, Mig a test a porba von, Mennybe csak egy kar vezet, Idvezeitőm nyújtsd kezed.“ l)e mindazáltal a 2-ikban néhány kifejezés kija­vítandó. A 153-ik dicséret átdolgozója csak annyit tett, hogy a régi dallamra visszahelyezve egy-egy sorral toldott meg minden versszakot s a régit egy pár helyen változtatta. Szerintem jelenlegi dallamára érdemelne meg gyökeres átalakítást. Nagyobb mértékű és mondhatnám sikeres átdolgozás­ban részesült a 160-ik dicséret. A hol változtatás van rajta, csak előnyére válik s bár verselése itt-ott nem a legsikerültebb, a használhatók közé tartozik. Egészen gyökeresen át van dolgozva a 164-ik dicsé­ret, a mennyiben még egy — a tartalomhoz nagyon illő — versszakkal is megtoldatik, iiletve ezzel kezdődik. Egy pár­­strófa fölcserélése egészen jogosult s ha külalakilag még simítva lesz, szép bűnbánati énekké válik. Ugyancsak alaposan elbánt az illető átdolgozó a 162-ik dicsérettel is, a mennyiben csak a főeszme, a bün­bánatért való esedezés található meg; egyébként alig is­mernénk reá. De ha külalakja a verselést tekintve csi­szolva lesz, ez is beválik a használhatók közé. Az ezután két átdolgozásban meglevő 85-ik és 140-ik dicséretek között valóban nem lehet választást tenni, bár­melyik átírást tekintem. Szerintem ily dolgoknál a tarta­lom adva lévén, a kidolgozásra volna a fősuly fektetendő, ez pedig mindegyiknél gyenge. Nem sokkal jobb ezeknél a következő eredeti hús­véti ének. Szerintem kár volt a szép tartalomhoz a jelzett dallamot választani. Ugyanis a 47. zsoltár rövid sorai, úgy vélem, akadályozzák a szabad szárnyalást, s költészetileg­­sem valami tetszetős forma. Az ezt követő estvéli és karácsonyi eredeti énekek sikerült darabok és változtatás nélkül is megállják he­lyüket, hogy közkincscsé váljanak. De már a füzetet be­záró szárazságkori ének, ha tartalmilag nem kifogásolható is. külalakilag egy pár kifejezés és verselés tekintetében ja­vításra vár. Az elmondottakból látható, hogy a zsoltároknál ke­vesebb számú dicséretekből aránylag több mutatkozik használhatónak. Természetes azonban, hogy mint amazok­nál, úgy itt is sikerültebb uj átdolgozások esetén és szi­gorúbb bírálat mellett több eleshetik. És most térjünk át az egy szerzőtől kiadott 11-ik füzet ismertetésére. (Vége köv.) Fülöp Józsp:f. KÜLFÖLD. A szászországi missioegylet közgyűlése. Mint magyar ember, rendkívül kiváncsi voltam egy németországi gyűlésre. — Szerettem volna az „alapos tu­dósokénak elnevezett németeket a tanácskozás asztala mellett látni. Elképzeltem magamban, hogy minő mélyen járó eszmék, minő nagyszerű gondolatok, minő mélységes s feszült figyelem között kerülnek, kerülhetnek elő egy­­egy németországi gyűlés alkalmával. — Igazán óhajtva vártam minél előbb jelenlehetni egy német gyűlésen. — Végre e napokban teljesült kívánságom. Ugyanis a szász­­országi missioegylet e héten tartá 13-ik közgyűlését Hal­léban s én kapva kaptam az alkalmon, hogy e Jénától nem messze eső helyen megjelenvén, tanúja lehessek a néme­tek zöld asztal mellett való tanácskozásainak. — Érde­kelt a tárgy is, hiszen hazánkban is napirenden van a missió kérdése. — Hátha valami jót elsajátíthatnék s magyar prot. egyházunk javára közölhetném az érdekelt körökkel. A gyűlés három napig tartott, február másodikától negyedikéig. Az első napon előértekezlet volt reggel 8 órakor, amikor is megállapították a tárgysorozatot. —

Next

/
Thumbnails
Contents