Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-02-22 / 8. szám
123 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 12 t A harmadik Ének czimü s a mostani 66. és 67. dicsérettel tartalmilag sok tekintetben rokon, eredeti dicséret néhány kifejezés javításával az említett énekek dallamára szintén használható darab. Benne az Isten nagysága s mindenekre kiterjedő gondoskodása szép kifejezésre talál. Méltán sorakozik a sikerültebb darabok sorába a következő Reggeli ének a 42. zsoltár dallamára. Az éjjeli megtartásért a hála, a nappali védelem és segélyért a kérés lendületes, mondhatnám magasan szárnyaló sorokban van előadva. Szintén megállja helyét a következő eredeti, Estvéli ének tartalmára nézve; de verselésileg egy kis simításra vár. Négy ünnepi ének követi a most említetteket. Egy karácsonyi az erdélyi énekeskönyvből, egy nagypénteki a 13-ik dicséret átdolgozása, és két eredeti húsvéti ének. Az első, tartalmilag nagyon szép darab, szerintem gyökereresebb átdolgozást érdemel meg; a nagypéntekinél jobb az eredeti, mert az az erő és színezés, a mi azt jellemzi, ebben hiányzik. A húsvéti énekek azonban a füzet legjobb darabjai között is az elsők közé sorozhatok, mert mind tartalmi, mind alaki tekintetben a költészet terén ügyes kezekre vallanak. Lehetetlen, hogy mindegyikből legalább néhány sort ne idézzek. íme az elsőből: „Halottaink! szent béke fedje Elhamvadó poraitok, Bár könnyezünk, nincs elfeledve, Hogy e sir éje nem titok; Még sírotok nyíló virágit Omló könyeink öntözik: Fájdalmunkban a hit világit, Szivünk reményi, s imádkozik.“ A másodikból: „Óh segélj meg Istenem, Hadd haladjak jó utón Czélt ne hagyj itt vesztenem, Mig a test a porba von, Mennybe csak egy kar vezet, Idvezeitőm nyújtsd kezed.“ l)e mindazáltal a 2-ikban néhány kifejezés kijavítandó. A 153-ik dicséret átdolgozója csak annyit tett, hogy a régi dallamra visszahelyezve egy-egy sorral toldott meg minden versszakot s a régit egy pár helyen változtatta. Szerintem jelenlegi dallamára érdemelne meg gyökeres átalakítást. Nagyobb mértékű és mondhatnám sikeres átdolgozásban részesült a 160-ik dicséret. A hol változtatás van rajta, csak előnyére válik s bár verselése itt-ott nem a legsikerültebb, a használhatók közé tartozik. Egészen gyökeresen át van dolgozva a 164-ik dicséret, a mennyiben még egy — a tartalomhoz nagyon illő — versszakkal is megtoldatik, iiletve ezzel kezdődik. Egy párstrófa fölcserélése egészen jogosult s ha külalakilag még simítva lesz, szép bűnbánati énekké válik. Ugyancsak alaposan elbánt az illető átdolgozó a 162-ik dicsérettel is, a mennyiben csak a főeszme, a bünbánatért való esedezés található meg; egyébként alig ismernénk reá. De ha külalakja a verselést tekintve csiszolva lesz, ez is beválik a használhatók közé. Az ezután két átdolgozásban meglevő 85-ik és 140-ik dicséretek között valóban nem lehet választást tenni, bármelyik átírást tekintem. Szerintem ily dolgoknál a tartalom adva lévén, a kidolgozásra volna a fősuly fektetendő, ez pedig mindegyiknél gyenge. Nem sokkal jobb ezeknél a következő eredeti húsvéti ének. Szerintem kár volt a szép tartalomhoz a jelzett dallamot választani. Ugyanis a 47. zsoltár rövid sorai, úgy vélem, akadályozzák a szabad szárnyalást, s költészetilegsem valami tetszetős forma. Az ezt követő estvéli és karácsonyi eredeti énekek sikerült darabok és változtatás nélkül is megállják helyüket, hogy közkincscsé váljanak. De már a füzetet bezáró szárazságkori ének, ha tartalmilag nem kifogásolható is. külalakilag egy pár kifejezés és verselés tekintetében javításra vár. Az elmondottakból látható, hogy a zsoltároknál kevesebb számú dicséretekből aránylag több mutatkozik használhatónak. Természetes azonban, hogy mint amazoknál, úgy itt is sikerültebb uj átdolgozások esetén és szigorúbb bírálat mellett több eleshetik. És most térjünk át az egy szerzőtől kiadott 11-ik füzet ismertetésére. (Vége köv.) Fülöp Józsp:f. KÜLFÖLD. A szászországi missioegylet közgyűlése. Mint magyar ember, rendkívül kiváncsi voltam egy németországi gyűlésre. — Szerettem volna az „alapos tudósokénak elnevezett németeket a tanácskozás asztala mellett látni. Elképzeltem magamban, hogy minő mélyen járó eszmék, minő nagyszerű gondolatok, minő mélységes s feszült figyelem között kerülnek, kerülhetnek elő egyegy németországi gyűlés alkalmával. — Igazán óhajtva vártam minél előbb jelenlehetni egy német gyűlésen. — Végre e napokban teljesült kívánságom. Ugyanis a szászországi missioegylet e héten tartá 13-ik közgyűlését Halléban s én kapva kaptam az alkalmon, hogy e Jénától nem messze eső helyen megjelenvén, tanúja lehessek a németek zöld asztal mellett való tanácskozásainak. — Érdekelt a tárgy is, hiszen hazánkban is napirenden van a missió kérdése. — Hátha valami jót elsajátíthatnék s magyar prot. egyházunk javára közölhetném az érdekelt körökkel. A gyűlés három napig tartott, február másodikától negyedikéig. Az első napon előértekezlet volt reggel 8 órakor, amikor is megállapították a tárgysorozatot. —
