Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-02-22 / 8. szám
125 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 126 Estve megnyitó istenitiszteletet tartottak az „U. L. Frauen“ - nak nevezett székesegyházban. A nagy templom egészen megtelt, — kivéve a karzatot. A földszinten állva is sokan voltak, aminek talán az is oka lehetett, hogy az ülőhelyek jogos birtokosait nem akarták megsérteni, — lévén minden egyes helynek bérlője, kinek neve oda van vésve a szék támlájára. — Az alkalmi beszédet Rogge --- altenburgi fősuperintendens tartotta, ki találó vonásokkal jellemezte a missió czélját, fontosságát s buzditá a hallgatóságot, hogy ne szűnjék meg az ügy iránt érdeklődni soha sem s áldozzon kiki legjobb tehetsége szerint e szent czélra, mely Isten országát van hivatva megalapítani azok között, kikhez még mindig nem jutott el az evangélium. — Lelkes, meggyőződéssel teljes előadása nagy hatással volt a hallgatókra s szinte látszott az arczokon, hog}r jó szolgálatot teljesített a szónok, mikor e beszédet tartá, s bátran számíthat az egyház a missió "gyámolitásában a hívek áldozatkészségére. — Találó volt az ének is, mely a beszéd után következett s jól esett énekelnünk: „Imádkozzunk, hogy a Krisztust mind jobban megismerjük!“ Másnap — február 3-án — volt a nagygyűlés. — Ezt vártam. — Erre voltam kiváncsi. — Annyival inkább, mivel vendéglőben volt tartandó. — Féltizenegykor kezdődött. — Ott voltam már 10-kor, hogy jó helyre jussak. De minő nagy volt meglepetésem, midőn a gyülésterembe léptem! — Zöld asztal sehol! . . . Elől egy kis asztal, •rajta csengettyű, — előtte emelvény. Tehát itt ülnek a tanácskozók, ide állanak a felszólalók. — Jól van! . . . látszik, hogy a gyűlésen jelenlevőknek is joguk lesz majd a tárgyhoz szólald, nemcsak az asztal mellett ülőknek. — De csappant mégis az érdeklődésem, amikor apró asztalokat láttam székekkel körülrakva mindenütt s az asztalokon sörös poharak alja elhelyezve. ■— Sőt itt-ott már sörrel telt poharak is láthatók, a kiszolgáló pedig ugyanám süróg-forog, hogy az inni akaróknak rendelkezésükre álljon minden pillanatban. — Boszantott a dolog. — Hogyan ? hát sörös kancsók iiritgetése mellett lesz a gyűlés, a tanácskozás? Hiszen mináluuk még a képviselőjelölt programmbeszédtartásakor sem isznak mindenütt, — itt pedig egy nagy ügyet fognak tárgyalni sör mellett? . . . Különös szokás! . . no de lehet, hogy csak a gyűlés megkezdéséig lesz ez igy! . . . A kitűzött időben pontosan megcsendült az elnök1 csengettyű s csend lett a teremben, melyben — dicsérettel legyen mondva — sokan gyűltek össze, — még nők is. Voltak vidékiek is sokan, természetesen lelkészek a legnagyobb részben s velők sokszor egész családjuk. — Persze nálunk az egyházmegyei gyűlésre a lelkész sem mehet el igen sokszor! ... Az elnök ezután tudtára adta a gyűlésnek, hogy a következő kezdetű éneket énekeljék: „0 Herr Jesu, Ehrenkönig...........“ s fölzendült hatalmasan. — Meghatóan énekelték. — Majdnem azt hittem, hogy otthon vagyok s mi énekeljük a mi szép énekünket: „Jövel szentlélek Fristen.“ — Énekelt mindenki, énekeltem én is magyar társaimmal együtt. — Legalább igy vettünk részt az ülésben. — Az ének után evangélium olvasás jött. — Rendes szokás szerint ezt állva hallgatták, habár egyesek ülve maradtak. Ezután jött a rendes tárgyalás. Két felszólalás volt, egy hosszabb s egy rövidebb. Ez utóbbit egy missionárius tartá, ki előre kijelenté, hogy csak három perczig fog beszélni. Beválta. Nem mondott érdekes dolgokat. Megnyerő előadási! s kinézésű férfiú. Utána egy két óráig tartó fölolvasás következett e czimen: „A pogány missió föladatai s akadályai a jelenben“ — Warneck elnök olvasta, kit élénk helyeslésekkel szakítottak félbe a hallgatók fölolvasása menetén. Érdekes eszméket vetett föl s kimutatta, hogy a missióra múlhatlanúl szükség van. Csak az a fő, hogy arravaló egyéneket küldjünk oda, kik az igaz hit apostolai, szembeszállnak a félelmekkel, készek halált is halni a szent ügyért. •— E fölolvasás volt a gyűlés tulajdonképeni tárgya. S ezután föloszlott e délelőtti gyűlés, hogy estre újra összeüljön. Másnap estre pedig a diákok missióegylete tartott gyűlést a nagy missióegylet vezetőinek élénk érdeklődése mellett. Hát a mi theologusaink ugyan megtennék-e ezt? . . De nem is kívánhatjuk. Mások nálunk a körülmények. — A párhuzamvonás csak egyoldalú lehet. Boszúságom a felett, hogy a tanácskozás kezdetén söröztek a jelenlevők, — nem csillapodott, hiszen az egész gyűlés folyama alatt hallatszott a serlegek csörrenése, koccintása, a felszolgáló futkosásának zaja, a pénznek csörgése. Bizony ez rósz szokás. Mi e tekintetben nem esünk kifogás alá. Az igaz, hogy nálunk is meg van az a szokás, hogy a nagy lakomáktól bajos dolog elcsalní az embereket a tanácskozáshoz, de mégis csak nem iszunk a tárgyalások folyama alatt! . . Azt nem rovom fel, hogy egyik-másik nagy dohányos tanácsos urunk ki-kiszalad, hogy egypárt szippantson, — hiszen ez a kis gyarlóság még nem veszélyezteti a gyűlés komolyságát. — Hanem a németek szokása, az már határozottan elitélendő. — S igy egészen természetes, hogy a missiói gyűléssel nem voltam megelégedve s ezután majd más szemüvegen nézem a németek alapos tanácskozásáról szóló tudósításokat. — így tanuljuk megismerni a világot s igy állanak elénk a maguk valóságukban az ismeretlen dolgok. — Csak az a kár, hogy mindig csalódás árán. Jéna. Tüdős István. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — A Beötliy-jubileum Emlékkönyve a pápai főiskola nyomdájának valóban becsületére váló díszes kiállításban megjelent s a főtiszt, püspöki hivatal utján egyházi hatóságainknak s kerületünk egyházainak rövid időn meg fog küldetni. Az Emlékkönyv tartalmának összeállítása Vályi Lajos egyházkerületi főjegyző ur érdeme. — Egyetemes konventünk ápril hó 6-ára hivatott össze b. Yay Miklós elnök által. A tavalyi, igen sok tekintet-
