Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-22 / 8. szám

115

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

nr,

Magát az elvet, hogy t. i. a népesebb egyházakat úgy a választásoknál, mint az egyház k o r m á n y z a t terén, népességüknek és teherviselésüknek megfelelő nagyobb jog illeti meg, magam részéről szükségtelennek tartom indokolni; hanem különös tekintettel azon körülményre, hogy többen a tiszta presbyteri rendszerre való hivatkozással érvelnek ez elv, illetőleg annak alkalmazása ellen, egy olyan tekintélynek ide vonatkozó nézetét fogom idézni, kinél a]valódi presbyteri elvek és rendszer alapos ismeretét s az ezekhez való tán torit hatatlan hűséget bizonyára senki sem próbálja meg kétségbe vonni.

Révész Imre idevonatkozólag, „Figyelmezője“ 1878-ik évfolyamának 239. és következő lapján ekép nyilatkozik: „Egyházunk czélszerü szervezésénél, a többek közt két főelvet vélek különösen szem előtt tartandónak. Egyik az, hogy a legkisebb anyagyülekezet se atomizáltassék, ne morzsoltassék szét soha, hanem mint élő egység, mint önjogu morális személy szerepeljen minden lehető ponton; a másik az, hogy a nagyobb gyülekezetek se nyomattassanak le, hanem a menynyire csak lehet, népessógökhöz s teherviselósökhüz mért jog adassék nekik mindenütt az egész egyházalkotmányon keresztül.

„Merő képtelenségnek és igazságtalanságnak tartom pl. azt, hogy a több mint 19,000 lélekkel biró Békésnek, saját egyházmegyéje közgyűlésén s a választásoknál stb. csak épen annyi joga légyben, mint ugyanott Csorvásnak és Becskereknek, melyek együttesen is 800 lélekkel sem birnak. Az egyházkerületre tekintve, megdöbbentő képtelenségnek s tovább már nem tűrhető igazságtalanságnak tartom azt, hogy pl. az egydrázkerületi közgyűlésen a 15,681 lélekkel biró mármaros-ugocsai egyházmegyének épen annyi joga legyen, mint a 154,868 lélekkel biró, tehát majdnem tizszerte nagyobb békés-bánáti egyházra e• gyének!

„Erre a képtelenségre, amilyen pedig a tiszántúli egyházkerületben nagyon sok van, s a melyről elmondhatjuk, hogy ma már a protestáns egyházi téren világszerte példátlan, ezt szoktuk könnyedén oda vetni: „hajh, de nagy terhet viselnek ám azok a szegény kis gyülekezetek és egyházmegyék!“ Nem áll ez egészen uraim! oly mérvben pedig teljességgel nem, lúg}7 ama nagy

képtelenséget igazolni lehetne vele. Lám, hiszen Békésbánát pl. 211 lelkészi és tanítói rendes állomást tart fen, Mármaros-Ugocsa pedig hatvanötöt. A gymnasiumi tanárokat nem is számitottam. Általában, ha figyelembe vesszük azt, hogy a nagyobb egyházközségek és megyék mennyit adnak ki az egyházi és iskolai élet fentartására, — bizonyosan ő rajtok sem sokkal könnyebbnek fog feltűnni a teher, mint a kisebbeken.

„Egyébiránt, hogy ha már mi tiszántúliak is eljutottunk odáig, miszerint elmulhatlanul megköveteljük, hogy mi, mint kerület, népességünkhöz képesti arányban képviseltessünk a konventen és zsinaton, mert különben oda sem hederitenénk azoknak; — ha sajátközigazgatá-i és másféle költségeinket az újabb időkben már is a népesség arányához képest szoktuk kivetni, akkor keresztül kell vinni azt az aránylagos képviseletet az egyházmegyékre és kerületekre nézve

is, vagyis általában mindenütt.

„Mindezekből legelőször is az következik, hogy az oly egyházalkotmány vagy azt tervező munkálat, amely az említett képtelenségeket még ezentúl is fen akarja tartani, egész tisztelettel ugyan, de határozottan félreteendő.“

Révész Imre tehát nemcsak a választási szavazatokra nézve sürgette az egyházak aránylagos jogosittatását, hanem az egyházmegyéi és kerületi közgyűlésen való képviseltetésre nézve is, „az egész egy h ázalkotmányon keresztül.“ Felszólalását az 1881. zsinat nem vette figyelembe, most a Javaslat idevonatkozó pontjában újra megcsendül az, s bizton reméljük, hogy mostani zsinatunk e tekintetben gyökeres intézkedéseket fog tenni. Nem áll meg tele utón, mint a Javaslat, vagyis nemcsak a tisztviselők választásánál biztosítja a nagyobb egyházak részére az őket megillető nagyobb befolyást, — de az egyes gyülekezeteknek az egyházmegyei közgyűlésen, s az egy h á z megy ék neka kerületi közgyűlésen valóképviseltetésétés befolyását is akép rendezendi, amint azt az illető gyülekezetek és egyházmegyék népességi, illetőleg teherviselési aránya elutasith at a 11 a n u 1 megköveteli.

Semmi sincs tőlem távolabb, mint hogy Révész Imre idézett véleménybe után olyan „Roma locuta, causa finita est“-íéle következtetésre