Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-02-22 / 8. szám
Második évfolyain. W. S/ÍSH5. Pápa 1891, február 22. DUNÁNTÚLI-33 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Egyházalkotmányunk vitás kérdései. Révész Kálmán. —- Egyházi élet: Törvényjavaslat az egyházi adóról. (Vége köv.) — Válasz Barla Károly ur nyílt levelére. Szabó János.— Külföld: A szászországi missiőegylet közgyűlése. Tüdős István. — Könyvismertetés: Enekügyi előmunkálatok. (Vége köv.) Fillöp József. — Vég y e s k ö zlemények. — Egyházalkotmányunk vitás kérdései. A lapunkban is közölt Egyházalkotmányi Törvényjavaslatnak különösen két pontja az, mely már eddig is élénk megbeszélés tárgya volt egyházi lapjainkban. Az egyik pont (28. §. 9.) a nagyobb egyházaknak a felsőbb egyházi tisztviselők választásánál, a népesség arányának megfelelőig nagyobb befolyást akar biztosítani; a másik pont pedig (53. §. í.) a konventi tagok választásának jogát (melyre nézve eddig kétfélképen magyarázható rendelkezés s ennek alapján különböző eljárás állott fen) minden kétséget kizárólag az egyházkerületi közgyűlésnek adja. Vegyük tehát mi is e két, valóban igen fontos kérdést vizsgálatunk alá. Most fenálló törvényünkben a felsőbb egyházi tisztviselők választására nézve, a 28. §. 11. pontjában csakis annyi van mondva, hogy a presbyterium „szavaz a felsőbb egyházi képviseleti testületek és hatóságok mindazon tagjaira és tisztviselőire, kiknek választása az egyházközségek jogai közé tartozik; ezen szavazatot adni minden alkalommal köteles;“ — de arról, hogy van-e és mily feltételek mellett egyik-másik egyháznak egynél több szavazata, törvényünk egyátalában nem rendelkezett. Csakis a régi gyakorlatnál fogva áll fen néhány kerületünkben (főkép a tiszántúliban) az a szokás, hogy minden egyházközség annyi szavazat adásáravan jogosítva, ahány rendes lelkészi állomást tart fen. Hogy ez nem jól volt s van igy, már régen érezték, több Ízben hangoztatták is; de a tényleges állapot megváltoztatására nézve concret indítvány a múlt zsinaton nem, hanem a mostani törvényjavaslat idézett pontjában tétetett, amely szerint: „minden anyaegyháznak 2000 lélekszámig annyi szavazata van, amennyi lelkészi állomást tart fen. Azoknak az egyházaknak, melyekben a lólekszám 2000-nél több, minden további 2000 lélek után egy szavazat számittatik. Ezenkívül amely egyház nem teljes gymnasiumot tart fen, szavazatának száma egygyel, s a mely főgymnasiumot tart fen, szavazatának száma kettővel növeltetik. Egy egyháznak szavazata azonban 12-nél többet nem számíthat.“ E javaslat leghelyesebben eltalálta azon utat és módot, mely szerint e kérdést úgy a kis, mint a nagy egyházakra nézve a legméltányosabban megoldható. A népesség, illetőleg a teherviselés arányában megfelelő jog van biztosítva a nagyobb egyházaknak; másfelől azonban a szavazatok maximumának (12) meghatározása által eleje van véve azon szintén nem kívánatos lehetőségnek, hogy p. o. a 40,000 lelket számláló debreczeni egyház egymaga (6 + 19 4- 2) huszonhét szavazattal nehezkedjék a választásnak ser penyőjére. 8
