Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-15 / 7. szám

107

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

103

d) Neveléstörténet.

e) Valamely elsőrendű bölcsész és neveléstani író rendszerének és műveinek alapos ismerete és teljes értése. A választott bölcsész és paedagogus a jelentkezés alkalm ával megnevezendő.

13. §. Az ezen szakcsoportokban foglalt tárgyakon kívül az általános theologiai képzettség megitélhetése végett minden vizsgázóra nézve szóbeli vizsgálat tárgyait képezik:

a) Az új szövetségi szent iratok cursiv olvasása.

b) Theologiai encyclopaedia, különös tekintettel a iheol. tudományos irodalom áttekintő ismeretére.

14. §. A szóbeli vizsgálat eredményét a bizottságszavazattöbbséggel állapítja meg.

Szavazategyenlőség esetében az elnök szavazata dönt.

15. §. Ha a szóbeli vizsgálat nem sikerült, vizsgázó többé vizsgálattevésre nem bocsátható.

16. §. Próbaelőadás. A szóbeli vizsgálat sikeres letétele esetén vizsgázó az illető tlieol. akadémián, melynek bizottsága előtt a vizsgálatot letette, egy szakkörébe vágó tárgy felett a vizsgáló bizottság jelenlétében nyilvános próbaelőadást tart, melynek tárgyát a szóbeli vizsgálatra jelentkezéskor elnöknek bejelenti.

17. §. A próbaelőadást sikeresen megtartott vizsgázó részére „Theologiai magántanári oklevél“ czimmel diploma állittatik ki az elnök és bizottsági tagok aláirásával ellátva, melynek birtokában bármelyik magyarországi ev. ref. theol. akadémián, az illető egyházkerület felhatalmazása után választott szaktárgyaiból előadásokat tarthat s a theol. akad. magántanári czim viselésére jogositottságot nyer.

18. §. Az ezen szabályzatban megjelölt vizsgálati kivánalmaknak megfelelő egyéneken kiviil. az egyes egyházkerületek a theol. tudományok művelésében kiváló érdemeket szerzett lelkészeknek vagy lelkészjellegü tanároknak is adhatnak a saját tlieol. akademiájokra érvényes docensi szabadalmat s illetve theol. magántanári czimet, ha a vizsgáló bizottság által tudományos érdemeik elismeréséül az egyházkerületi közgyűlésnek e végből aj állítatnak.

19. §. Vizsgálati dijak. Az értekezés bírálatának dija 30 forint, mely a dolgozattal egyidőben beküldendő s a vizsgálat ismétlése esetén (8. §.) újra fizetendő. Ezen öszszeg a bírálók között egyenlően osztatik fel.

A vizsgálat egyéb részeinek dija 90 forint, melyből az elnököt 2, a vizsgáló bizottság egyéb tagjait 1—1 rész illeti.

Az oklevél kiállítási és bélyegdija 5 forint.

A szóbeli vizsgálat dija a szóbeli vizsgálatra kitűzött határidő előtt legalább 8 nappal a bizottság elnökéhez küldendő, mig az oklevél és bélyegdij csak a vizsgálat sikerülte után ugyancsak az elnöknek kézbesítendő.

Könyvismertetés.

Előmunkálatok a magyarországi reformál t as egyház meg újítandó énekes könyvéhez. 1. füzet: a boldogult Nagy Péter által kibocsátott három füzetből bírálatra alkalmasnak talált darabok. II. füzet: 41 zsoltár és 10 dicséret bírálat végett kibocsátva egy szerzőtől. Kiadta Fejes István az egyetemes énekügyi bizottság elnöke. Sárospatak 1890. — 8. r.

(Folytatás.)

A XLII-ik, ismeretes kedvelt énekünk ha nem legsikerültebb is, de mindenesetre egy-két javítással használhatóvá válik; azonban teljesen felette áll a következő XLYI-ik zsoltár, mely emez átdolgozásban az Istenben vetett erős bizodalmát oly hatalmas erővel s többé kevésbé válogatott kifejezésekkel adja elő, hogy önkéntelenül magával ragad. Különösen szép a 2. és 3. versszak s szerintem az 1-ső strófa 4 első sorának átalakításával az énekgyüjteményben méltán helyet foglalhat. Itt is megérdemelné, hogy egészében bemutassam, de csak a 3-ik szakot veszem fel, mely igy hangzik:

„Ha népek haddal törve rajtunk ínségünkben nyögvén, sóhajtunk,

Ha országok támadva ránk,

Már-már a vérbe fuladánk:

Kél a népeknek fejedelme 8 egy szavával hadakat ver le;

S kopják, ivek porba hullnak Tekintetén a nagy Urnák.“

Az ezután következő LL, LXL, LXY., LXXXIX., XO. zsoltárok körülbelül egy színvonalon állanak; külső kidolgozásuk közepes, tartalmuk benső erőt és magasabb szárnyalást nélkülöz. Sikeresebb átdolgozásra várnak.

Kétféle átdolgozásban van még a CXXYI. zsoltár is, egyik saját, a másik a 66. zsoltár dallamára. A szabadságra jutottak hálaadását sokkal sikerültebben adja elő a második, a minek talán az az oka, hogy a bibliai szöveget nagyon is kibővíti. A kettő közül mindenesetre ez érdemel meg egy kis javítást, a mikor sikerült, használható darabbá válik.

Az Istent tisztelők boldogságának szép kifejezője a CXXYII1. zsoltár, melyre szintén két mutatványt találunk; azonban a tartalom által nyújtott igazi kenetteljes hangot csakis az elsőnek sikerült ha nem is eléírni, de jól megközelíteni; külalakja is sikerültebb s csekély javítással beválik. Hasonlóképen nem nehéz a választás a CXXX. zsoltár két átirata között is, de itt meg a 2-ik, Uram a töredelmes dallamu múlja felül társát, mint bűnbánati ének; azonban ennek is szüksége van némi igazításra.

A CXXXY. és a két mutatványban meglevő CXXXYI. zsoltár közül az első, megérdemelnének egy kis javítást mert az Isten dicséretére hivó buzdítást igy is eléggé meleg hangon s gyakorlott verseléssel adják elő. Az Izrael ellenségeire való vonatkozást, sőt azoknak előszámlálását, mint a 126-iknak másodika teszi, határozottan mellőzendőnek tartom.

Ismeretes szép zsoltárunknak a CXXXVIII-iknak átdolgozása nem sokkal áll felette a mostani szövegnek, sőt