Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-04 / 1. szám
5 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 6 való kegyelmét, szeretetét hirdeti és azon drága ígéreteket, amelyeket a bűnök bocsánatára, a szivek megtisztítására és a dicső halhatatlanságra nézve adott. Sok lelkész egész értelmetlenül támadja meg a tudósokat, kevésre becsüli tanulmányaikat s gáncsolja őket a tudományhoz való ragaszkodásukért. Néha megesik, hogy egyegy, a tudomány haladásával lépést nem tartó lelkész csaknem olyan képtelenséget állít mint a richmondi színes néger lelkész, aki nem régiben arról tartott felolvasást, hogy „a nap forog.“ Másrészről a tudósok közt is akad akárhány, akik a bibliában épen olyan járatlanok, mint az a színes felolvasó az astronomiában és ha nem mondanak is olyan kézzel fogható képtelenséget, de mégis olyan nevetségest. Az ilyen szélsők közt lehet összeütközés, de a valódi lelkész és a valódi tudós közt soha. Ok az igazságnak különböző oldalát fejezik ki. Álláspontjuk különböző, — és ha nézeteik nem összhangzanak teljesen, annak oka az emberi látókör szűk volta és az emberi ismeretek tökéletlensége. A gondolkodók másik osztálya pedig azért van ellene a szószéknek, mivel az abból hirdettetni szokott isteni igazságok kárhoztatják az ő bűnös üzelmeiket. Gyűlölik a bibliát és mindazokat, akik hisznek benne. Ezek a szószékről mint valami téves dologról beszélnek. Ismét mások úgy elmerülnek foglalkozásukban, hogy eszükbe sem jut templomba menni, vagy predikácziót hallgatni. Az is meglehet, hogy midőn eg}Tszer elmennek, a beszéd nem tetszik meg nekik és e szerint az egy szerint Ítélik meg a predikácziókat. Azt képzelik, hogy mivel ők semmit sem törődnek a szószékkel, mások sem, s nagy élvezettel beszélnek a szószék haszontalan voltáról. Hogy ezen emberek mit értenek az alatt, midőn igy beszélnek és hogy értik-e önmagokat, biztosan nem tudom. Egy gép haszon nélkül való, ha nem tudja elvégezni azt a munkát, amelyre készíttetett; de a gépész tudatlansága vagy hanyagsága miatt a gépet nem lehet hasznavehetetlennek nevezni. A szószék is haszon nélkül való, Ha. nem tudja rendeltetését betölteni, de az még nem teszi azzá, ha némely lelkész ügyetlen avagy méltatlan. Ebben pedig nagy különbség van. Egy vasúti felügyelő lehet hasznavehetetlen, de azért a vasút maga nagyon is közhasznú valami. Egy szakács lehet haszonnélkül való, de azért a konyha mégis feltétlenül szükséges. Azért merészen kimondom, hogy némely lelkész hasznavehetetlen ; többet mondok, sok ilyen; sőt ha még tiz közül kilencz liaszonnélkül való lenne is, a szószék nem mondható haszontalannak, mig van egy, aki nagy és dicső sikereket mutathat fel. Ez a kérdés, hiába való-e hát a szószék rendeltetését tekintve? Ez pedig — mint tudjuk — az isteni izenet hirdetésében áll. Az izenet az Isten igéje. S nem vitetett-e az el messze, széles körbe ? Senki sem meri állítani, liogy az ige megmásittatott avagy megcsonkittatott volna. Tizennyolcz századon keresztül szállott az ránk bevégzett alakjában. Mily sok gondos kritikus mérlegelte annak minden szavát s egyes homálj-os helyeit. Sok, számtalan mű jelent meg azóta, — de egy sem tudta a figyelmet úgy magára vonni még tizedrésznyire sem, mint a biblia. De nemcsak liogy megőriztetett az a maga teljességében és szépségében, hanem le is van fordítva a föld minden főbb nyelveire és ezenfelül egyes részei kétszáznál több dialectusra. Mig az izenet igy meg van őrizve számunkra, a szószék — bátran kimondom — még nem töltötte be rendeltetését. Ennek mindenféle népre és nemzetségre kell hatnia. Ez pedig még nem történt meg teljesen, ebben a tekintetben a keresztyén szószék egészen még nem teljesítette kötelességét. Azt sem állítom, hogy a szószék elérte volna a legmagasabb tökélyt. A lelkészek sem mentek az emberi gyarlóságok és tökéletlenségektől. Igen gyakran alkalmatlanok nagy hivatásukra s ebben kell keresni az okát annak, hogy a szószék m m mutathat fel több eredményt. Lehetnek egyesek, akik kereskednek az evangyéliommal, mert csak egyedül a hírnevet és jólétet nézik, akiknek nincsenek szilárd meggyőződésük, s akik csupán ott tudnak munkálódui, ahol kényelmes helyük s nagy jövedelmük van, akiknek mindig az a kérdés van ajkukon, hogy „mennyi a jövedelem?“ Lehetnek olyanok is, akiknek a szószék köpenyeg bűnös üzelmekre, vétkes czéljaikra. Azonban nagyon csekély százaléka van az ilyeneknek. De mégis nagyon szomorú dolog, hogy vannak ilyenek; mert nemcsak gyalázatjára vannak Krisztus ügyének, hanem azon társaik ellen is gyanút keltethetnek, akiknek ezéljaik magasztosak, életük tiszta és kegyes. A föntebb említett nézetek egyik oka az is, hogy a ritualisták nagyon is kevésre veszik a szószéket. A 29-ik sz. „Időszerű iratokéban igy szól a szerző „nem mondjuk, hogy a prédikálás által egyátalán nem lehet valami jót tenni. Némely esetekben szükséges is lehet az; de hogy a legcsekélyebbet mondjuk ki, a szentirás sehol sem rendeli avagy ajánlja.“ Az ilyen nézetek terjedtével a prédikálás iránt való érdek is csökkenik. Természetes eredmén}^ az, hogy a predikáczió nagyon is rövid és erre is csekély gond fordittatik, mert a figyelmet a szertartások kötik le. A másik ok, amiért a szószéket feleslegesnek tartják a lelkész és a gyülekezet közt való rokonszenv hiánya. Már emlitettem azon tényt, hogy egy válaszfal emelkedett a tőkepénzes és a munkás közt, a magasabb és az alacsonyabb osztályok közt, és a nép a lelkészt rendesen a társadalom magasabb osztályába sorozza. Ok tartják fen főleg a hivatalt — ők szolgáltatják fizetését nagyobb részt. S a lelkésznek ruházata, háztartása, szokásai olyanok mint a jó társaságbelieké s a nép ezért hajlandó úgy nézni, mint nem közülök valót. Némely lelkész nem enged az apostoli intésnek „légy figyelmetes az olvasásban, intésben és tanításban.“ Ezek tudatlanok és restek is, s a tanulmányozás iránt való ellenszenvüket gyakran kegyeskedés köpenyébe burkolják. Mások nem szeretik a munkát. Náluk a lelkészség egyértelmű a kényelemmel, szivük és leikök egész más dolgok felé vonják. Ilyen okok a szószéket közönséges foglalkozások közé sülyesztik le; az iránta való tiszteletet csökkentik; az isteni elem eltűnik; a nép a tanítást, oktatást ép úgy fogadja tőle mint 1*