Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-27 / 52. szám
849 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. Ha elborul az ég felettünk S a veszélynek villáma hull: Lelkünk, melyet tetőled vettünk, Te benned hisz, s tűrni megtanul. Oh! ba a hit lesz vezérünk, Mennyországba érünk! Te vagy tárgya élő hitünknek Oh szent atyánk, mi Istenünk! Mig napjaink itt le nem tűnnek. Szent igédet adjad értenünk. Megismerünk abból Téged S áldjuk szent Felséged. Oh adj nekünk égi kegyelmet Hogy hitünket tartsuk mi meg. Mert a bűnös, ki hitet elvet: A legfőbb jót tartja semminek! Szive, lelke, puszta, árva . . . A kárhozat várja! Hitért legyünk mindenre készek! Ezt bántaui soh’sem szabad!! Jöjjenek ránk akármi vészek Hitünk szála meg nem szakad. Hozzád köt ez Uram! minket S védi sziveinket. Tarts meg atyánk minket e hitben Mely tettekben élő s igaz. Elcsügged itt a gyáva és hitlen S mi erőt ád tűrni, a hit az. Fő igazság ez több közül: A ki hisz, üdvözül! LXXXIV-ik zsoltár dallamára. REMÉNY. Reményünknek nagy Istene! Ha jobb kezed nem intene, Megtévednénk az élet utján. De hívedet Te nem hagyod, Biztatólag velünk vagy ott, Hol csalódás helyére jutván, Áldott sikert már nem lelénk: Ott a remény ragyog felénk! Remény! áldott vezércsillag, Óh! szállj felém midőn hívlak S vigasztald meg fájó lelkemet. Mert a világ gonosz, csalárd Szép szin alatt is ártva-árt . . . Szent törekvést hányszor eltemet! Ragyogj ekkor éltem egén, Te biztató, édes remény! A jó ügyet ne hagyjuk el, Ha bármiként fáj a kebel, Látva a szép erény bukását! Várjuk híven a jobb jövőt. 85$ Ha az álnok, rossz cselszövők A szent ügynek már sírját ássák . . . Reméljünk és tudjunk várni, Ne csüggedjünk, érjen bármi! Kit a remény már elhagyott, Az itt: szegény élőhalott, Nincs élete, mert nincs reménye! Nem vezeti a biztató, A jobb jövőt, felmutató Égi remény ragyogó fénye ! Bedig a kit ez nem vezet, Az, élve bár, de elveszett. Óh adj reményt én Istenem! Óh add híven megértenem Hogy a remény drága kincs nekünk! Biztasd házad jó híveit: Reményünk meg nem szégyenit Ha tetőled el nem tévedünk! . . . A szívbe száll igaz béke, Ha isten a reménysége! Somogyi Antal. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Érdekes találkozása volt Lapunk szerkesztőjének e hó 20-án egész véletlenül a budapesti központi pályaudvaron egy ázsiai-főpappal. Három tekintélyes, szakállas papi alak járt kelt a tágas perronon, de senki velük beszélni nem tudott. Lapunk szerkesztője esetleg ott járván, próbát tett a latin nyelvvel, mire a három pap közül a legtekintélyesebb, meglepetve de igen nagy örömmel válaszolt. így egy körülbelül fél óráig tartó latin nyelvű társalgás fejlődött ki, melynek folytán kitűnt, hogy e három, messzeföldről való pap Syriában a Libánon hegyén lakik, a Maronita egyházhoz tartoznak, mely a r. katli. egyházzal egyesült. Kómában jártak, hogy az nj patriarcha részére a palliumot kieszközöljék. Most utaznak vissza s meg sem állanak Konstantinápolyig. Budapestet szerették volua megnézni, de mint mondák, nincs idejük. Csak egy órát töltöttek a pályaudvaron, mig megsérült- direct kocsijukat egy másikkal kicserélték. Búcsú - záskor átadta a körülbelül 50 éves főpap névjegyét, melyen ez áll: „Dr. Elias Hoyek, Archeveque Maronite d5 Arca, Yieaire Patriarcal“ (Dr. Hoyek Illés, arcai maronita érsek, patriarchal helynök.) A névjegyre sajátkezüleg irta fel a derék főpap közelebbi czimét „Mont Libanon, per Beyruth, Syrie.” Lapunk szerkesztője is természetesen átadta névjegyét, melynek hátlapjára latinul irta fel nevét és állását, „C. K. Professor Theölogiae in Collegio Reformátorain Papensi in Hungária.” Persze meglepte az érseket a „Collegium Papeuse“ s közelebbről meg kellett magyarázni neki, hogy mi értendő ezalatt. Az érseket
