Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-27 / 52. szám
841 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 842 tásban, — ezért, mióta ama rendjelet egyszerűen eltörölték, tájékozatlanok vagyunk eme kis egyházak, adminisztraturák — helyes magyar neve -— jogi helyzete kérdéseiben. Az 188l-iki zsinati törv. 11. §-a az egyházak különböző nemeit tárgyalja, de benne, ily említettem megkülönböztetett egyházról szó sincs, mert csak anya-, társ-, leány- és fiókegy házak at vesz fel, ezeknek pedig egyikével sem teljesen adaequat természetű ezen administraturák szervezete. Ezek önállóak, függetlenek minden más egyháztól, saját lelkészükkel rendelkeznek, ki ép oly teljes önállósággal vezeti lelkészi hivatalát, mint akár a polgárdi-i 1-ső osztályú egyház lelkésze, anyakönyveket vezet, közokiratértékü bizonyítványokat állit ki, szóval végez mindenféle egyházi, lelkészi cselekményeket, mint akármely más lelkész; de nem csak, hanem még többet, néhol ugyanis az egyház veteményes kertjének 70—80 vadcsemetéje oltogatásával, nemesítésével foglalkozik naponként reggeltől estig. Mindezen teendők terhe és felelősségének nagysága pedig bizony jól felér némely első osztályú egyházak lelkészi teendőinek és felelősségének nagyságával. Mint e leírásból is kitűnik, van tehát az „admmisztratura“-féle egyházaknak a zsin. törv. 11. §-a értelmében anyaegyházakat jellegző, önmaguk által fentartott, lelkészi és tanitói hivataluk, ennélfogva anyaegyházak volnának. Azonban a hivatalos egyház még sem ismeri el anyaegyházi jellegüket, és igy nem adja meg azokat megillető jogaikat sem, Miért? mert egy személyben van uniálva két egyházi hivataluk ? Ez csak ama hivatalnokra terhes, de nem elviselhetlen, sőt sokszor nagyobb hűséggel és eredménynyel sáfárkodik a reá bizott kincsekkel, mint a hol két külön személynek adatik az. Ezen uniálása ezen két hivatalnak azt invonválja, hogy hát az annak terhét hordozó egyén a két hivatalnak jogaival is birjon. És tényleg úgy van, hogy sem egyik, sem másik jogadta előnyeit nem élvezheti. Különös, hogy mivel két hivatal terheit emeli és mivel e teherert egyháza részéről is a leggyarlóbban dijazható, ezért nem adatnak neki jogok, nem biztosíttatnak számára azon előnyök, mezeket más, egészen jól dotált és kisebb terhet emelő anyaegyház hivatalnoka élvez. Épen ezt, hogy „emelje az egyház hivatalnokának fizetését annyira, mint másutt van s akkor léphet jogoknak birtokába“, ezt tenni a joggyakorlat conditio sine qua non-jává, nagyon elhibázott felfogás. Mert ott, hol a paritás vagyon és lélekszámarányban meg van, ott kivihető, de ott, hol oly nagy különbség van az egyházak közt vagyonra és lélekszámra nézve, ott lehetetlen, sőt nem is kívánatos, de kell, hogy legyenek gyarlóan dijazott lelkészek is, mert az Ur szavát, hogy „szegények mindig lesznek közietek,“ csak nem akarjuk eltörölhetőnek gondolni. Az egyházi önkormányzat többször is, de kivált az 1790—1. évi XXVI. t. ez. által nem a nagyobb gyülekezetek hivei részére, hanem a prot. felekezetek tagjainak mindannyia számára biztosíttatott. Jogos tehát a kis gyülekezetek hivei részére is, mind a felsőbb egyházi tisztviselők választásánál, mind pedig a felsőbb testületekben való közvetlen vagy közvetett képviseltetésénél. Mi tehát, a k.-p.-bogárdi ev. ref. egyház hivei és ezekkel együtt minden leány és administratura féle gyülekezet az egyházi demokrat képviseleti rendszert a maga valóságában és teljességében kiterjeszteni akarjuk e haza minden ev. ref., egyházi terhet emelő egyháztagjára. Úgy legyen! Közép-P.-Bogárd. Szabó Kálmán. ISKOLAÜGY. Egy a sok közül. Tehát nem aprólékos, külsőségekkel bíbelődő munkára van szükség s nem ilyen munkálkodást várnánk zsinatunktól, hanem határozott lépést ama nagy czél felé, hogy a protestáns tanügy ismét virágzó legyen, mint egykor volt, s legyen valódi protestáns szellemű nevelés és oktatás, ami most nagyon csekély mértékben van. Az igaz, hogy e nagy czél előtt igen nagy akadályok tornyosulnak, melyeknek egyenként való felsorolása hosszas lenne. De erős akarat, lelkes és czéltudatos törekvés a legnagyobb akadályokon is diadalt vehet. Első szükség tehát, hogy ez az akarat és törekvés meglegyen. MegSziilethetik pedig úgy, ha általános tudattá és mély meggyőződéssé válik, a mit már föntebb is említettem, hogy különösen reánk, magyarországi protestánsokra nézve életkérdés az, hogy a művelődés és tudományok terén vezetők legyünk, vagy legalább is az első sorban álljunk. 52*
