Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-27 / 52. szám
839 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 840 nak még csak a legkezdetén vagyunk. Az a két elvi fontosságú kérdés azonban, mely több napi alapos vita után ez alkalommal megoldást nyert, oly két emlékköve a jelen ülésszaknak, melyek mindenike jövendőbeli nagy alkotásoknak kezdete, bárha értékük felől jelenleg erősen eltérők a vélemények. Adja Isten, hogy a jövő mindkettőre nézve alaposan eloszlassa a jelenben táplált nehézségeket vagy kételyeket. Ne búcsúzzunk el azonban addig ez évtől, mig egy kegyeletes pillantást nem vetünk azon uj sirhantokra, melyek alatt egyházunk és kerületünk megsiratott jeleseinek por részei nyut;osznak. Ballagi Mór és Révész Bálint a theoiogia mezején ellentétes iránynak voltak képviselői, utj okban mégis az egyház osztatlan részvéte és fájdalma kisérte el őket, mert nagy és hiv vala mindakettő. Kerületünk vezéremberei felett is megsuhogtatá pallosát a kegyetlen halál; az esperes! karból Csonka Ferenez, a gondnojp karból Chernél Ferdinánd és Sárközy Dénes tértek jobb hazába. Nyerjék meg ott az igazság hervadhatatlan koronáját, kik az Ur földi egyházának oly hű sáfárai voltak! S mindazok, kiknek halálát ez évfolyamban gyászolva jelentők, nyerjék meg fáradozásaik jutalmát az örök Biró előtt! A sötét sirhalmok mögött a feltámadás fénye világit; a haldokló év felett nemsoká felvillan az uj év reggele. Adjon Isten e lapok minden olvasójának, adjon Isten az egyház és haza minden hű fiának boldog, valóban boldog uj esztendőt! Budapest, 1891. decz. 20. Révész Kálmán. Hát mi mit akarunk? II. Úgy gondolkodnak sokan, hogy az anya- és leányegyházak viszályos ügyei nagy ritkaságok, azért egy, t, i. az anyagyülekezet képviselete is elégséges a leányegyházak részéről is, hisz úgyis összetartoznak egy lelkész alá. Én azt mondom, épen nem! Önálló mindegyik, egyik sem engedi, hogy a másik az ő ügyeibe avatkozzék, csak épen azon — lelkész személyében való — personal unió köti össze őket, a milyet mi óhajtunk a bécsi sógorokkal. Magyarország szorosabb öszszefüggésben van Ausztriával, mint egy anyaegyház leányeg}'házával, de azért egy jó magyar sem óhajtja, hogy Magyarország Ausztriával egynek legyen még csak nevezve is. Külön képviseltetést tehát a leányegyházaknak! Hogy emelkedhessenek, fejlődjenek, érdeklődést nyerjenek, bepillantást, felvilágosítást és tájékozást kell nyújtani nekik az egyház kormányzása, vagyonkezelése, igazságszolgáltatása és egyéb mindenféle felsőbb egyházi testületek gyűlésein előforduló ügyek körében. Hadd válasszák meg képviselőjüket, a ki lehet akár valamely egyháznak tagja, akár egyházuknak tanitója, ki, mint más lelkész, igehirdető és részben egyházkormányző is és annyival inkább szüksége van, hogy igehirdetői lelkesedése és kormányzói bölcsesége mind magasabb nivean-ra emelkedjék az atyák tanácsában való megjelenése által is. Egyházi felsőbb tisztviselőkre való szavazatjog miért ne illetné meg a leányegyházakat is? Ök is tagjai az egyetemes egyháznak, ő nekik is egyházi tisztviselőjük, a kiket az anyaegyházak, adott joguknál fogva, választanak; lehet, hogy ez ő rájuk nézve is nem közömbös dolog; miért ne járulhatnának hát ők is a szavazó urnához? Szavazati jogot hát nekik! Midőn az anyaegyház s annak lelkésze két fél szavazatot ad,, vagyis szavazhat az egyház másra, mint a lelkész és megforditva, bár ekkor meg szokták semmisíteni e szavazatok egymást, ez azt mutatja, hogy mindegyiknek a szavazata egy fél szavazat értékével bir. így lehet adni a leányházaknak is egy fél szavazati jogot. A leányegyházakon kivül azonban vannak még olyan különösebb természetű egyházak is, melyekről az 1881. évi zsinat egy szóval sem emlékezett meg, talán mivel oly alárendelt helyzetben voltak, hogy nem emelkedett fel nevük a Synodus magas szine elé, vagy pedig tán nem talált egyhamar az ő természüknek teljesen megfelelő helyes magyar kifejezést. Hát ez nem is oly könnyű feladat. Azelőtt, midőn e kis egyházak, a primus inter pares czimet nyert legalsóbb rendű papok positioi voltak, még csak tudtuk tájékozni magunkat nevezetök felől; de miután e titulus akadály volt abban, hogy a kétszer s háromszor copulált vén harczosoknak, a csak most sikra vonult nagy capacitással felfegyverzett ujjoncz hadfiak, — a lelkészi kar derék epigonjai — elibük vághassanak Taeba falai közé ju
