Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-27 / 52. szám
Második évfolyam. 5®. in. Pápa 1891. deczember 27. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A második év végén. „Mindeddig segitséggel volt nekünk az Ur.“ E szavakkal kezdtük most egy éve legelső évi pályafutásunkra visszatekintő elmélkedésünket és ma sem írhatunk méltóbb jeligét azon sorok elébe, melyekben második évi pályafutásunkra akarunk rövid visszapillantást vetni. Lapunk helyzete a jelen év alatt kétségen kívül erősbödött. Úgy munkatársak, mint előfizetők sűrűbb csoportokban jöttek, mint a kezdet évében. Kerületünk közönsége mind jobban kezdi belátni, hogy ha egyenrangú társak akarunk lenni a testvérkerületek és főiskolák kerek asztalánál, elmulhatatlanul szükség van egy feladata színvonalán álló közlönyre, mely saját kerületünk és főiskolánk életének igaz tüköré, érdekeinek bű képviselője legyen; emellett becsületesen szolgálja az egyetemes egyházi, tanügyi és tudományos érdekeket. Mikép feleltünk meg e feladatoknak, nem a mi tisztünk megítélni. Részünkről csak annyit mondhatunk, hogy kötelességünknek igyekeztünk a lehető legjobban megfelelni. Alig van számunk, mely a zsinattal, ez esztendő legfontosabb kérdésével ne foglalkozott volna; alig van számunk, melyben kerületünk vagy főiskolánk szívverésének egy-egy dobbanatáról ne értesültek volna olvasóink; alig van számunk, melyben a külföldi egyházi és iskolai élet nevezetesebb mozzanatairól birt ne adtunk volna; úgyhogy e tekintetben, bárba külön „Külföld“ rovatunk nincs is, nem állunk hátrább egyetlen laptársunknál mtn. Köszönetét mondva azért úgy tisztelt munkatársainknak önzetlen fáradozásukért, mint kifizetőinknek szives pártfogásukért, nyugodtan Tekintünk a múltra, bizalommal a jövőbe. Mielőtt azonban az 1891. év utolsó perezének ravatala felett felpirkadna az 1892. év legelső hajnala, nem válhatunk úgy meg a haldokló esztendőtől, hogy ennek egyházi életünkre nézve legfontosabb mozzanatáról meg ne emlékezzünk. Egyetemes zsinatunkat értem, mely egy időben ágostai evangélikus atyánktiainak zsinatával, épen a jelen hónapban ült össze az ország fővárosában. Azon emlékezetes nap, melyen a két testvéregyház ez alkalommal az 1790—1. évi dicsőségteljes napok és alkotások százados emlékünnepét testvéri egyességben megünnepelte, kimagasló pont lesz igen sokáig hazánk s a két testvéregyház történetében; kitörölhetetlen emlék minden igaz protestáns szivében. Ne feledjük el azt sem, hogy a politikai és ismeretterjesztő napi és hetilapok bőséges közleményei által ez alkalommal az egész ország figyelme az ünneplő magyar protestántizmus felé fordult és még oly lapok is, melyek azelőtt vagy épen nem, vagy igen keveset gondoltak velünk, most elismerő, sőt dicsőítő czikkeket hoztak a magyar protestántizmus érdemeiről, fontosságáról és erejéről. Zsinatunk, az ünnepek miatt, ez első ülésszakában igen kevés ülést tarthatott. A munká-52 * előfizetési DU: * egyház és iskola köréből. * hirdetések díja: * Helyben és vidékre pos„ 4 hasábos petitsor több-i DIÁIÉI ElfflF. Mim HIVATALOS KÖZLÖNYE. äsäSt . * ________________X *--------------------------* TARTALOM: A második év végén. Révész Kálmán —- Hát mi mit akarunk? II. Szabó Kódmán. — Iskola ügy. Egy a sok közül. Units ex multis. — Tár ez a: Czim kórság. Csiszér András. Vasárnapi ének, Somogyi Antal. — Vegyes közlemények.
