Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-13 / 50. szám
807 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 80S e szép mondata: „Nép, mely dicsőt magasztost igy magasztal, Van abban élni hit, jog és erő!“ Van bennünk is és lesz és legyen mindenkor. Van és lesz, mert igyekeztünk és igyekezünk hívek lenni magunkhoz, nagyjaink hoz, miként azok valának száz év előtti elődeink. Igyekezzünk e példát mi is átszállítani utódainkra, legyen ennek eszközlője mai ünnepünk is, s adja a mindenható, hogy utódaink egykor, a reájuk szállandó örökség békés birtokában emlékezzenek meg rólunk. Mi igy emlékszünk meg ma 1791-ki elődeinkről. Mindezért és mindazért, a mit nekik köszönhetünk, hálával eltelve, egy szívvel s egy lélekkel, azzal végezzük mai megemlékezésünket: Áldás emlékükre! Áldás az evangéliomi testvéregyházakra, melyeket annyira szerettek! Áldás hazánkra, melyhez oly hívek valának! (Hosszantartó zajos éljenzés.) A tetszés, melyet Győry Elek remek beszéde keltett, mély és nagy volt. A közönség osztatlan figyelmét folyton ébren tartotta a szónok, ki ma aratta egyik legszebb sikerét. Utánna Vay Miklós báró emelkedett tol újra, hogy köszönetét mondjon Győry Eleknek. A hallottak után felzajlott öröm kifejezése - úgymond — magában foglalja a köszönetét ezen monumentális beszédért. Szép eszmét hangoztatott Győry, mikor azt állitá, hogy az 1790—91-iki XXVI-ik törvényczikknek mi vagyunk örökösei, de egyszersmind megőrzői és tovább fejlesztői. A beszéd nem hangzott el e gyülekezetben, hanem viszhangzott és egyszersmind bele is vésődött minden szívbe. Hozzájárul hát Győry buzgó esedezéséhez, hogy az ég áldása lengjen azok fölött, kik e törvényczikket megalkották, vagy megalkotásához hozzájárultak. Vay Miklós báró után Karsay Sándor ev. püspök szólalt fel, a következő beszédet mondva: „Mélyen tisztelt gyülekezet! Ezen nevezetes, mondhatom történetileg nevezetes pillanatnak és a most lejátszódó eseménynek hatása alatt, indíttatva érzem magamat a két testvéregyház közérzelmeit tolmácsolva, hálámat kifejezni nagyméltóságú báró Vay Miklós ő exczellentiájának. Hálánkat és köszönetünket fejezem ki, hogy közóhajunkat méltányolva, ezen gyűlés vezetését elvállalni kegyeskedett. Mert megvallom, hogy a milyen közös volt óhajunk? hogy a magyarországi két protestáns egyetemes egyháznak Nesztora gyűjtsön itt össze bennünket, épen olyan közös örömmel tölti el e pillanatban szivünket ama látvány, hogy ő nagyméltósága óhajunkat teljesíteni kegyes volt. (Éljenzés.) A kegyelem istenének áldása kisérje őt mindama lépéseiben, a melyeket még a haza és az egyház javára tenni fog. (Éljenzés.) És miután ő a kegyelmes istenségnek ajándékát előhaladott korában, a kegyeleméveknek bőségében bírja, csak azt kívánhatjuk neki, hogy bírja azt még továbbra is teljes megelégedéssel, nyugodt lélekkel, és ama tudatban, hogy a két egyetemes protestáns egyház minden hívének szivében él a kegyelet, a hála és a szeretet iránta.“ A zajos tetszéssel fogadott beszéd elhangzása után báró Vay Miklós néhány szóban köszönetét mondott a zsinat tagjainak és a közönségnek s az ülést bezárta. — Mindenki Vay Miklóshoz sietett, hogy kezet szorítson vele, vagy üdvözölhesse az éppen neve napját is ünneplő agg férfiút. Az elnök szemében az öröm és lelkesedés ily ritka nyilvánulásának láttára örömkönyek ragyogtak. Második ülés decs, 7. Kun Bertalan egyh. elnök jelenti, hogy B. Vay Miklós világi elnök gyengélkedése miatt az üléseken részt nem vehet, helyét tehát Tisza Kálmán alelnök foglalta el. Az alakuló gyűlés jegyzőkönyve felolvastatván, liitelesittetett. E hitelesítés kapcsolatában azonban megtörtént az erdélyi kérdésben a legelső csatározás. Fejes István képviselő ugyanis azon kérdést intézte az igazoló bizottsághoz, hogy az erdélyi küldöttek csakugyan egyházkerületük által választattak-e meg. mely esetben megbízólevelük kifogásolható. Többek hozzászólása után, mivel a verifies ti o már tegnap minden kifogás nélkül megtörtént, e tárgy a napirendről levétetett. Bejelentetik a bécsi cs. kir. református egyházi főtanács, valamint az amerikai presbyterián egyházak üdvözlete, melyeket szives köszönetttel fogadott zsinatunk, s levélben is meg fog köszönni az elnökség. Az 1881-ben elfogadott zsinati ügyrend néhány lényegtelen változással elfogadtatott. A munkarendre nézve oly rendelkezés történt, hogy kedden és szerdán az előmunkálatok tanulmányozására szünet legyen; a következő ülés csütörtökön tartassák, melynek első teendője a bizottságok megalakítása és a tárgyalásnak az ismert előmunkálatok alapján megkezdése leend. Bizottság hét alakittatik: egyházalkotmányi, lelkészválasztási, közalap és adóügyi, törvénykezési, kérvényi és naplóbiráló bizottságok, mindenike 12—12 tagból. Az ülés végén Br. Vay Béla indítványozta, hogy a vasárnapi jubiláris istenitiszteleteken és közös ünnepélyen mondott imák, egyházi és emlékbeszédek egy füzetben mielőbb kinyomattassanak, ezen kiváló fontosságú nagy nap emlékének és eszméinek minél szélesebb körben leendő elterjesztése végett. Az indítvány közlelkesedéssel elfogadtatott. Harmadik ülés, decs. 10. Kun Bertalan és Tisza Kálmán elnöklete alatt legelőször is a múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetett. Azután elrendeltetett a szavazás a 7 bizottság tagjaira. Az eredmény következőleg hirdettetett ki: 1. Egyházalkotmányi bizottság: B. Bánífy Dezső, Gr. Degenfeld József, Gr. Degenfeld Lajos, Hegedűs Sándor, Kopré Fereucz, Losonczi Mihály, Sipos Pál, Szász Domonkos, Tóth Sámuel. Vályi Lajos, B. Vay Béla, Véghely Dezső. 2. Lelkészválasztási bizottság: Antal Gábor, Autós János, Bartha Lajos, Bornemisza József, Horthy István, Metzner József, Molnár Béla, Szász Károly, Széli Kálmán, Szeremley József, Szilády Áron, Zeyk Gábor. Folytatás a mellékleten.
