Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-13 / 50. szám

801 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 802 domásunk van a közelgő veszélyről, ama fekete pontokról, melyek fejünk felett lebegnek s tudjuk, hogy csak az egyesülés ad nekünk erőt. Legyen istennek áldása az ön egyházán! Miután még kimondatott, hogy a legközelebbi ülés hétfőn d. e. 11 órakor tartatik, az elnökség és a megvá­lasztott tisztviselők köszönő szavai után az alakuló ülés véget ért. * * * Ágostai hitvallású testvéreink zsinata ugyanezen na­pon nyílt meg. Előzőleg istenitisztelet volt, melyen Bal­­tik püspök imát, Sárkány püspök alkalmi beszédet mon­dott. A zsinat Báró 'Prónay Dezső egyetemes főfelügyelő elnöklete alatt nyílt meg, ki szinte nagyszabású hatalmas beszédben nyitotta meg az alakuló gyűlést. Körjegyzők­ként Rohouyi Istváu, Kvaesala János, Moór Gyula, Ajkai Béla, Glauf Károly és Laukó Károly szerepeltek. Ez első ülésben jelent meg a reformátusok küldöttsége, melynek nevében Szász Károly püspök a következő beszédet tartotta: Főtisztelendő zsinat! Szeretett kedves testvéreink! Az épen megalakult református egyetemes zsinat a ti üd­vözlésiekre küldött bennünket. Alakulásának első perczét, első tényét arra akarta felhasználni, hogy a testvér ág. hitv. evangélikus zsinat iránt testvéri érzületének kifeje­zést adjon. Nem véletlenül történt, hogy a két felekezet egy napon, egy időben tartja egyetemes zsinatait. 0 fel­sége kegyelméből mindkét zsinat megengedtetvén, ez ked­ves alkalmat nyújtott arra, hogy a testvéri köteléket egy­más között szorosabbra tűzzük. Mi örömmel ragadtuk meg az alkalmat eme kapocs szorosabbra fűzésére, hiszen a két evangélikus hitfelekezet testvéries viszonya egyidős a magyar reformáczióval és e hosszú idő alatt a testvéri egyetértést semmi sem zavarta meg, sőt inkább minden hozzájárult a kölcsönös szeretet megerősítéséhez. Együtt vívtuk ki sikereinket, együtt küzdöttünk a szabad predi­­kálásért, és együtt szenvedtünk több mint háromszáz éven keresztül, tűrve üldöztetést, háborgattatást. Ha voltak sú­lyos megpróbáltatásaink, vereségeink, együtt éreztük azok fájdalmát, együtt örvendettünk, ha ügyünket igaz diadal érte. Az összetartozás emez érzetét emelte, az ezelőtt száz esztendővel, akkor még a nem egyesült Pest-Budán tartott közös konvent. Most is közösek az érdekeink, kö­zös szempontok, kiindulási és végpontok vezetnek tanács­kozásainkban. A két zsinatnak érintkezése, közös érdekei­nek együttes megbeszélése az egyedül helyes mód arra, hogy a közös intézményeink érdekében tett lépések si­kerre vezessenek. A holnapi napon az 1791-dik évi XXVI. törvényczikk emlékének szentelt százados évfordulói ün­nepén mindkét hitfelekezet kölön-külöu saját templomá­ban fogja tartani istenitiszteletét. Vajha bekövetkeznék amaz idő, a midőn többé nem külön, de egy templomban adhatnánk hálát az egek urának végtelen kegyelméért. Csakhogy ez templomaink alkotásánál fogva, híveink há­romszorosan megszaporodott számánál fogva ez idő sze­rint lehetetlen. Református zsinatunk épeu most határozta el, hogy a testvér hitfelekezet holnap tartandó istenitisz­telétén még nagyobb számmal, mint ma, kívánja magát képviseltetni. Ezért kérjük mi is a méltóságos zsinatot, hogy a mi templomunkban is kiildöttségileg megjelenni szíveskedjenek. Ezek után üdvözletünket és testvéri szi­vünk nyilatkozatait még egyszer kijelentve, nem kérjük^ de bizton elvárjuk a hasonló érzelmeket. Ezért zsinatun­kat és felekezetűnket a méltóságos zsinat szives testvéri bizalmas és őszinte szeretetébe ajánljuk. Szükségtelen mondani, hogy Báró Pró na y válaszoló szavai is az igaz testvéri érzelmeknek adtak kifejezést. Jubiláns istenitissteletek dees. 6-án. Az 1790—91. XXVI. törvényczikk százados emlékére úgy ágostai testvéreinknél, mint saját templomunkban is­tenitisztelet volt, melyek mindenikén képviseltette magát a másik felekezet tekintélyes szánni küldöttsége által. A mi istenitiszteletünkön Karsay Sándor püspök és lladó Kálmán kér. felügyelő vezetése alatt jelent meg az ág, evang. testvérek küldöttsége. Viszont a mi küldöttségünk Sárkány püspök imáját és Zelenka püspök alkalmi be­szédét hallgatta végig. A mi templomunkban a gyülekezeti éneklés mellett a gyönyörű hangokból összeállított és szabatosan vezetett vegyes kar szereplése is méltóan készítette elő a lelkeket és sziveket Kun Bertalan püspök szép imájára, s Szász Károly püspöknek Róni: 15: 4. alapján („Amelyek meg­­irattak, a mi tanulságunkra Írattak meg“) tartott remek egyházi beszédére. Mindezen imák és beszédek egy füzetben nemsokára meg fognak jelenni, azért is nem akarjuk azok tartalmát, bár csak kivonatosan is, ismertetni. Hogy a két zsinat a szó szoros értelmében telve volt fényes kö­zönséggel, azt bizonyára felesleges is mondani. A két zsinat együttes ünnepélye. Az istenitiszteletek végeztével mindkét zsinat tagjai a megyeház nagytermében gyűltek össze, hogy a két fe­lekezet testvériségének külső jeléül együttesen is megün­nepeljék az 1790—91. XXVI. t. czikk emlékét. Felemelő hatású és nagy jelentőségű volt ez ünnepély, melyen a hazai protestantizmus két ága testvéri szeretettel egybefo­nódva, egy hatalmas élőfát tárt mintegy elénk, melynek dús lombozata koronáját többé semmiféle viharok meg nem téphetik! Együtt, testvéri ölelkezésben együtt látni a kéfc evangyéliomi egyház püspökeit, világi vezérembereit, zsi­nati képviselőit: ez oly magasztos jelenet volt, melyet nem lehet elfeledni soha! Mélyen megható volt, mikor báró Vay Miklós, a kí­­lenczven éves aggastyán, támogattatva és körülvéve a püspökök és világi méltóságok által, egyszerű disz ma­gyarban a terembe lépett. Riadó éljenzés fogadta. Megindu­lástól reszkető hangon nyitotta meg az ülést, ünnepét an­nak a nagy reformnak, a melylyel ő csaknem egy időben született. Legméltóbb elnöke és képviselője ő az ünne­pélynek. mert bár számtalan ősz fejet láttunk ott, egyik sem szolgálja oly rég idők óta az egyházat, senki sem kisérte nagyobb figyelemmel az egyház fejlődését, senki

Next

/
Thumbnails
Contents