Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-13 / 50. szám
801 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 802 domásunk van a közelgő veszélyről, ama fekete pontokról, melyek fejünk felett lebegnek s tudjuk, hogy csak az egyesülés ad nekünk erőt. Legyen istennek áldása az ön egyházán! Miután még kimondatott, hogy a legközelebbi ülés hétfőn d. e. 11 órakor tartatik, az elnökség és a megválasztott tisztviselők köszönő szavai után az alakuló ülés véget ért. * * * Ágostai hitvallású testvéreink zsinata ugyanezen napon nyílt meg. Előzőleg istenitisztelet volt, melyen Baltik püspök imát, Sárkány püspök alkalmi beszédet mondott. A zsinat Báró 'Prónay Dezső egyetemes főfelügyelő elnöklete alatt nyílt meg, ki szinte nagyszabású hatalmas beszédben nyitotta meg az alakuló gyűlést. Körjegyzőkként Rohouyi Istváu, Kvaesala János, Moór Gyula, Ajkai Béla, Glauf Károly és Laukó Károly szerepeltek. Ez első ülésben jelent meg a reformátusok küldöttsége, melynek nevében Szász Károly püspök a következő beszédet tartotta: Főtisztelendő zsinat! Szeretett kedves testvéreink! Az épen megalakult református egyetemes zsinat a ti üdvözlésiekre küldött bennünket. Alakulásának első perczét, első tényét arra akarta felhasználni, hogy a testvér ág. hitv. evangélikus zsinat iránt testvéri érzületének kifejezést adjon. Nem véletlenül történt, hogy a két felekezet egy napon, egy időben tartja egyetemes zsinatait. 0 felsége kegyelméből mindkét zsinat megengedtetvén, ez kedves alkalmat nyújtott arra, hogy a testvéri köteléket egymás között szorosabbra tűzzük. Mi örömmel ragadtuk meg az alkalmat eme kapocs szorosabbra fűzésére, hiszen a két evangélikus hitfelekezet testvéries viszonya egyidős a magyar reformáczióval és e hosszú idő alatt a testvéri egyetértést semmi sem zavarta meg, sőt inkább minden hozzájárult a kölcsönös szeretet megerősítéséhez. Együtt vívtuk ki sikereinket, együtt küzdöttünk a szabad predikálásért, és együtt szenvedtünk több mint háromszáz éven keresztül, tűrve üldöztetést, háborgattatást. Ha voltak súlyos megpróbáltatásaink, vereségeink, együtt éreztük azok fájdalmát, együtt örvendettünk, ha ügyünket igaz diadal érte. Az összetartozás emez érzetét emelte, az ezelőtt száz esztendővel, akkor még a nem egyesült Pest-Budán tartott közös konvent. Most is közösek az érdekeink, közös szempontok, kiindulási és végpontok vezetnek tanácskozásainkban. A két zsinatnak érintkezése, közös érdekeinek együttes megbeszélése az egyedül helyes mód arra, hogy a közös intézményeink érdekében tett lépések sikerre vezessenek. A holnapi napon az 1791-dik évi XXVI. törvényczikk emlékének szentelt százados évfordulói ünnepén mindkét hitfelekezet kölön-külöu saját templomában fogja tartani istenitiszteletét. Vajha bekövetkeznék amaz idő, a midőn többé nem külön, de egy templomban adhatnánk hálát az egek urának végtelen kegyelméért. Csakhogy ez templomaink alkotásánál fogva, híveink háromszorosan megszaporodott számánál fogva ez idő szerint lehetetlen. Református zsinatunk épeu most határozta el, hogy a testvér hitfelekezet holnap tartandó istenitisztelétén még nagyobb számmal, mint ma, kívánja magát képviseltetni. Ezért kérjük mi is a méltóságos zsinatot, hogy a mi templomunkban is kiildöttségileg megjelenni szíveskedjenek. Ezek után üdvözletünket és testvéri szivünk nyilatkozatait még egyszer kijelentve, nem kérjük^ de bizton elvárjuk a hasonló érzelmeket. Ezért zsinatunkat és felekezetűnket a méltóságos zsinat szives testvéri bizalmas és őszinte szeretetébe ajánljuk. Szükségtelen mondani, hogy Báró Pró na y válaszoló szavai is az igaz testvéri érzelmeknek adtak kifejezést. Jubiláns istenitissteletek dees. 6-án. Az 1790—91. XXVI. törvényczikk százados emlékére úgy ágostai testvéreinknél, mint saját templomunkban istenitisztelet volt, melyek mindenikén képviseltette magát a másik felekezet tekintélyes szánni küldöttsége által. A mi istenitiszteletünkön Karsay Sándor püspök és lladó Kálmán kér. felügyelő vezetése alatt jelent meg az ág, evang. testvérek küldöttsége. Viszont a mi küldöttségünk Sárkány püspök imáját és Zelenka püspök alkalmi beszédét hallgatta végig. A mi templomunkban a gyülekezeti éneklés mellett a gyönyörű hangokból összeállított és szabatosan vezetett vegyes kar szereplése is méltóan készítette elő a lelkeket és sziveket Kun Bertalan püspök szép imájára, s Szász Károly püspöknek Róni: 15: 4. alapján („Amelyek megirattak, a mi tanulságunkra Írattak meg“) tartott remek egyházi beszédére. Mindezen imák és beszédek egy füzetben nemsokára meg fognak jelenni, azért is nem akarjuk azok tartalmát, bár csak kivonatosan is, ismertetni. Hogy a két zsinat a szó szoros értelmében telve volt fényes közönséggel, azt bizonyára felesleges is mondani. A két zsinat együttes ünnepélye. Az istenitiszteletek végeztével mindkét zsinat tagjai a megyeház nagytermében gyűltek össze, hogy a két felekezet testvériségének külső jeléül együttesen is megünnepeljék az 1790—91. XXVI. t. czikk emlékét. Felemelő hatású és nagy jelentőségű volt ez ünnepély, melyen a hazai protestantizmus két ága testvéri szeretettel egybefonódva, egy hatalmas élőfát tárt mintegy elénk, melynek dús lombozata koronáját többé semmiféle viharok meg nem téphetik! Együtt, testvéri ölelkezésben együtt látni a kéfc evangyéliomi egyház püspökeit, világi vezérembereit, zsinati képviselőit: ez oly magasztos jelenet volt, melyet nem lehet elfeledni soha! Mélyen megható volt, mikor báró Vay Miklós, a kílenczven éves aggastyán, támogattatva és körülvéve a püspökök és világi méltóságok által, egyszerű disz magyarban a terembe lépett. Riadó éljenzés fogadta. Megindulástól reszkető hangon nyitotta meg az ülést, ünnepét annak a nagy reformnak, a melylyel ő csaknem egy időben született. Legméltóbb elnöke és képviselője ő az ünnepélynek. mert bár számtalan ősz fejet láttunk ott, egyik sem szolgálja oly rég idők óta az egyházat, senki sem kisérte nagyobb figyelemmel az egyház fejlődését, senki
