Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-06 / 49. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

788

787

mint hogy ha pusztán a könyv czimére utalunk. A magyar protestáns egyháznak 1608—1647-ig adható kültörténelme van lerakva e műben, szerző azt mondja, hogy: „itt-ott hiányos kidolgozásban,“ ezzel szemben azonban meg kell említenünk, hogy a közhangulat és helyzetek rajzolásában Zsiliuszkyt ritka történetiró éri utol, felül aligha múlja bárki is. Sokszor pusztán az események ügyes csoportosítása által, máshol a hozzájuk csatolt alig néhány szónyi magyarázattal nyeri az eseményekről a legvilágosabb képet az olvasó. így jár el az 1618—19 évi erdélyi országgyűlések ismertetésével a 136—143. lapokon. Máshol saját nézeteit is elmondja, eszméket rak az olvasó elé, igy az 1619 évi májusi országgyűlés rajzában a 144—168. terjedő lapokon.

Feltárul előttünk e munkában a XVII. századi protestáns őseinknek küzdelme a szószéken és irodalomban, országgyűlésen és társadalmi téren, hivatalok betöltésében künn a falukon, s benn a városokban, szóval a könyv többet, határozottan többet ad, mint a mennyit czime után elgondolunk.

És ha már kifogást akarunk tenni, talán épen csak azt említjük fel, hogy némely dolgok előadása a politikai történelem mezejéről való, igy Bethlen királylyá választásának körülményei. Azonban hagyjuk ezt ott, mert itt is helyén levő. Tudjuk ugyanis, hogy ez idők történelmének megértése sokszor mily részleges magyarázatra szorul, s igazán találóak erre vonatkozólag az Írónak eme szavai: „a hazafiság és dicsvágy, köz és magánérdek, a hatalom és boszu, a büszkeség és vitézség érzelmeinek bámulatos zűrzavarában alig lehetett tájékozódnia a legélésebb látású államférfiunak.“ 240. 1.

Végtelenül érdekes része a műnek az „evangélikus rendek“ elnevezése felett az 1637/38. évi országgyűlésen folyt vitának előadása a 397—405. lapokon, valamint az erdélyi országgyűlésnek a templombaj árás, iinnepszentelés s rossz életet tilalmazó törvényei a 140 s következő lapokon, úgyszintén az 1632. évi gyulafehérvári országgyűlésnek az oláh papokról hozott intézkedései a 449-ik oldalon stb. stb.

„Talán nem méltatlan és nem haszontalan munkát végeztemakkor, — igy szól előszavában — midőn hiterős apáinknak országgyűlési küzdelmeit, szenvedéseit, aggodalmait és reményeit a feledés porától megtisztítva, igaz vonásokkal megörökíteni igyekeztem,“ mire vonatkozólag mi az olvasónak a nevezett műnél hasznosabb és élvezetesebb történelmi olvasmányt a téli estékre nem ajánlhatunk. Megtanít e mű minket protestáns elődeink tiszteteletére, vallásunk, egyházunk szeretetére, kiemel a hétköznapi önhaszonkererés gondolatköréből, s buzdító beszéd nélkül egyházunk és iskoláink érdekében áldozni tanít. Mert mély vallásosság szól ennek mindegyik sorából s kitűnő példát nyújt Íróinknak is arra nézve, hogy mint kell vallási ügyekről igaz szeretettel és elfogulatlanul írni, bár az ő nyomain haladnának mindkét tábor történetírói, s mind egyházi mind politikai történetíróink!

Zsilinszky három kötetes történelmi művében felépítette a hidat, a mely protestáns egyháztörténelmünket a politikai történelemmel összeköti, most egyházaink beléletének rajzán a sor, és igy nem felesleges munkát végeznek azok, kik az egyes egyházak történelmét bocsátják közre, mert csak ezen kis monographiák felhasználásával válik majd lehetővé a magyar protestáns egyház történelmének minden tudományos igényt kielégítő megírása, a minek létrejette mindnyájunk hő vágyát képezi.

Kis Ernő.

4*

VEGYES KÖZLEMÉNYEK.

— A szerkesztőséget illető minden közlemény az év végéig Németh. István theol. tanár, helyettes szerkesztő nevére czimzendő

— Tisztelt olvasóinkat bizalommal kérjük, hogy a jövő évre szóló előfizetéseket vagy megrendeléseket Borsos István tanártársunkhoz czimezve, mielőbb legyenek szívesek beküldeni.

— Legfelsőbb adomány. 0 Felsége a király az alsó őrsi ev. ref. egyháznak 100 o. é. forintot kegyeskedett adományozni.

— Lapunk felelős szerkesztője huzamosabb időre Petsre utazott, hogy a tegnap megnyílt zsinat tanácskozásaiban, mint főiskolánk egyik képviselője részt vegyen. Mint a zsinatnak rendes tagjai Pestre utaztak még Kis Gábor lelkész és Szilágyi József tanár urak. A testvér ág. ev. egyház szintén e hó 5-én kezdődő zsinatjára főt. Gyurátz Ferencz kér. főjegyző utazott el városunkból Bpestre. Számban és szelemi erőben úgy van tehát képviselve városunk ezen fontos alkotások létrehozására hivatott zsinaton, hogy a vidéki városok közül, egynek sem áll mögötte!

— A pápai ref. templomban népes és díszes közönség vett részt a múlt vasárnapi jubiláns istenitiszteleten, melyen Kis Gábor lelkész ur Zsolt. 40: 2—4 versei alapján igen szép alkalmi beszédet mondott, melyet az első adventi alkalomnak megfelelőleg az úri szentvacsorának kiosztása követett. Egyházi beszéd előtt és után a főisk. énekkar szerepelt.

— Jubilaris furcsaságok. A múlt vasárnapra lévén kitűzve református egyházunkban az 1790—91 XXVI. törvényczikk emlékére tartandó istenitisztelet, több egyházi és politikai lap foglalkozott a nevezetes törvényczikk történetével, de némelyik igen furcsán. így p. o. a pesti „Prot. egyh. és isk. Lap“ vezérczikkének Írója azon hitben él, hogy ama törvényczikk 1791 nov. 29-én jött létre, („ma száz éve, hogy először sirtunk örömünkben“) holott mint tudjuk, 1791 febr. 8-án született az meg s az év november 29-én már a budai és pesti zsinatok is régen bezárultak. A „Debreczeni Prot. Lap“ vezérczikke meg azt állítja, hogy e törvényczikk mellett 459, ellene pedig 84 szavazat esett, holott a rendelkezésünkre álló összes források kivétel nélkül 291 pártoló szavazatról tudnak. A 168 plust illetőleg fides penes auctorem. De legderekabb