Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-06 / 49. szám
785 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 786 Es most gyerünk, nagyot iszunk Papnénk egészségére. Megállj! de ez még sem való! Más jutott az eszembe. Öltsétek fel az ünneplőt, Beállítunk papéklioz. Csizmát leverd, sapkát, botot Támaszd ki az ajtóhoz! Majd én szólok, van nekem egy Lakodalmas mondókám. Ej no, Istók, hogy is van csak, Súgj. mert bele sülök ám! Se baj! nem kell tanult beszéd, Megkérdem a szivemet, Es ti derék, jó papi pár Érttek ebből eleget. Itt a kezem s kívánom, hogy Éljetek sok évig még Egymással megelégedve Boldogan mint gerliczék. S lia majd megáld a jó Isten, — Hamar, a mint remélem, — A menyecske titkon pirul — No jó, végzem beszédem! Csak annyit még, hogy sarjatok Legyen aztán jámbor, bölcs, Mert tudva van, hogy a milyen A fa, olyan a gyümölcs. Maradjatok ti csak nálunk, Szeressetek mindétig, S csapunk aranymenyekzőt majd, Éljünk csak ötven évig. Ez volt szóm! — Ti városi nép, Meg ne kritizáljátok, Ti sem tudnátok ám szebben, Csak ne studéroznátok! Payr Sándor. "iff Könyvismertetés. A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai. kötet. 1608—1647. Irta Zsilinszky M. Második Mély tiszteletet keltő azon munkásság, a melyet Zsilinszky Mihály fejt ki hazai protestáns törtenetirodalmunk terén; ember alig tehet jobb szolgálatot egyháza ügyének, mint nevezett iró tőn munkásságával és egyházunk történetírói, ha megfognak emlékezni napjaink egyházi és vallásos életének ébrentartóiról, Zsilinszky nevét ezek sorában egyik legelső helyen jegyezzék fel. Mert ha fárasztó munka az elmúlt századok eseményeit felkutatni s azokat művészi feldolgozással ismét szemeink elé állítani, mégis biztatja az írót munkájában azon elismerés, mi annyi ezerek szivében kel iránta, kik művét megismerik. De vájjon mi lelkesíti az írót, ki már előre tudja hogy mily közönség számára ir, midőn a magyarországi protestáns egyliáztörténelem terén munkálkodik, s lehet-e az ily írónak méltó elismeréssel adóznunk munkásságáért ? Az 1608—1647 tartott magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásait tartalmazza az előttünk álló kötet, értve ezen országgyűlések alatt úgy a szorosan magyarországi, mint az erdélyi országgyűléseket is. Hét fejezet alá vannak ezen országgyűlések beosztva, mely fejezetek, hogy az iró szavaival éljek: „mértföld jelzők, melyek mutatják az utat, melyen egyházunk és nemzetünk századokon át, küzdve és remélve haladott.“ Az első fejezet II. Mátyás trónraléptétől Bethlen CL trónraléptéig lefolyt idők vallásügyi eseményeit rajzolja, s e fejezetben két magyarországi s egy erdélyi országgyűlés vallásügyi tárgyalásai vannak előadva, amazok az 1609—10 és 1613 emez az 1610. évből. A második fejezet Bethlen trónralepésétőlII. Mátyás haláláig terjed, s több erdélyi s az 1618 évi pozsonyi országgyűlés vallásügyi tárgyalásait foglalja magában. A harmadik fejezet II. Ferdinánd trónraléptétől & nikolsburgi békéig, s a negyedik fejezet a nikolsburgi békétől Bethlen haláláig terjed, s Bethlen G. vallás-politikai szabadságharczának lefolyását, s az ezzel öszefüggött magyar s erdélyországi országgyűlések tárgyalásait tartalmazza. Az ötödik fejezet Bethlen halálától III. Ferdinánd trónraléptéig, s a hatodik fejezet innen I. Rákóczy György felkeléséig tartott s vallásügyi tárgyalásokkal foglalkozó országgyűlések, — illetőleg az eközben előfordult oly politikai események történelmét adja elő, a melyek befolyással voltak az országgyűlések vallásügyi tárgyalásaira. Végül a hetedik fejezet a linczi békekötés alatti országgyűlések tárgyalásait adja elő. Ezen utolsó fejezet tehát teljesen összefügg Zsilinszkynek a „Linczi békekötésről irt munkájával, mig előttünk álló müvének bevezetését egy már tíz évvel ezelőtt megjelent, szintén „A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai“ czimü müve képezi, mely magában foglalja a magyarországi reformatio óta a bécsi békéig terjedő időszakot, úgy hogy e három munka egymást kiegésziti s mint szépirodalmunk terén Arany J. Toldijának is a középső része jelent meg legutóbb, ugyanígy járt el Zsilinszky is történelmi müvével, kinek ezen munkássága nemcsak protestáns történet irodalmunkban lesz számot tevő, hanem sokoldalú és kimerítő adai miatt elmellőzbetlenné válik e mű az ezen korszak politikai történelmét feldolgozni óhajtó történetírókra nézve is. Nem kívánom magamat és az olvasót azzal áltatni, hogy e nevezetes mii tartalomjegyzékének felsorolása által azt képzeljük, hogy Zsilinszky müvét kimerítően ismertettük ; lapokat Írhatnánk tele ezen 518 lapra terjedő testes kötetben tárgyalt események puszta elsorolásával, de abból rendesen semmivel sem tanul többet az olvasó,
