Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-06 / 49. szám
783 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 784 EGYHÁZI ÉLET. Lelkészbeiktatás Pázmándon. Igen szép és meghatóan kedves ünnepélynek volt tanúja a pázmándi ev. ref. gyülekezet november hó 29-én, mikor óhajtva várt lelki pásztora Tiszt. Jeremiás Béla úr tartotta lelkészi hivatalos beköszöntőjét. Pontban délelőtt 10 órakor megszólaltak a „sugártorony“ érczhangszerei s ünnepélyes komolysággal az arczokon, gyülekezett egybe a pásztorát látni és hallaui óhajtó nép és csakhamar megtelt az Urnák háza a hivők sokaságával. Féltizenegy órakor zendült fel — a 6 változatú orgona gyönyörű hangjai mellett az ünnepélyt megnyitó: „Jövel szentlélek Ur Isten I“ stb., melynek gyönyörű dallamai ihletettséggel teliték meg a gyülekezet áhítattól dobogó kebelét. Melynek utánna még egy alkalmi vers eléneklése után Tiszt. Zsoldos Sándor mező-eőrsi lelkész ur, mint esperesi kiküldött, intézett alkalmi beszédet az ünnepekhez, egy rövid alkalmi ima előrebocsátása után eképen szólván: „Tisztelendő férfiiu, kedves társam az Ur szolgálaban!“ „Ezen gyülekezet bizalma benned összpontosulván, te reád bízta egyházának mind szellemi, mind anj ági életének vezetését, gondozását, hogy légy néki útmutatója a Krisztus evangyelioma szerinti életre;“ stb. stb. mely gyönyörű beszéd, — mit ez igénytelen levél, hogy feltűnően hosszúra ne nyúljon, magában nem foglalhat — kellemesen érintette a gyülekezet tagjait, kiknek arczaikon meglátszott, hogy nemcsak értik e szép beszédet, hanem annak szellemi ereje be is vésődött sziveik táblájára; mert szemeikben a meghatottságot mutató könyek gyémánt csepjei ragyogtak. Beszéde végeztével ismét felzendült az ének: „Prédikáltasd szt. igédet,“ mely után Tiszt. Jeremiás Béla ur lépett a szép Ízléssel feldíszített szószékbe, s az ap. csel. XX-ik részének 22. és 24-ik versei alapján megtartá beköszöntőjét. INem kísérlem meg leírni a hatást, mit e szakértelemmel s a szeretet hatása alatt elmondott beszéd keltett a gyülekezet lelkében. A szemekben tündöklő könny-cseppek eléggé tanúskodnak mellettem, ha azt mondom, hogy nincsen egy tagja sem e díszes gyülekezetnek, aki — midőn szeretve és óhajtva várt lelkipásztorának szavait felhangzani hallá — igy nem kiáltott volna fel: „Áldott, a ki jött az Urnák nevében!“ „Légyen is békesség Felséges Isten“ e sokat zaklatott s az anyagi terhek egész súlyát viselő egyházban. Oltalmazd meg ezt, hogy itt, e nagy „Dóm“ tövénél, oly magasan lobogtathassa a tiszta evangyéliomi világosság fáklyáját, hogy mások is látván ennek fényénél, dicsőítsék a mennyei Atyát. Tóth József, ev. ref. org. tanító. ITIill'CI MÄ.» Ä tiszteletss asszony fogadtatása. — Artner Terézia után németből.*) — Dejszen apám, a vásárra Nem viszek én ma lencsét; Tisztelendő urunk máma Hozza meg a menyecskét! Meg kell látnom — törik, szakad — A kívánság úgy éget; Jól megnézte papunk, tudom, Hogy kit hoz feleségnek. Atyafiak ! ti is, azt tóm, Megnéznétek szívesen; Jertek hát ki az útra, ott Meglátjuk már messzűnnen. Vigyázz, majd ha a kocsi jön, Köszönni el ne feledj ! Emeljen kiki kalapot, Mutasson tisztességet. Ni már porzik, — no csak fussunk, A kocsi már itt robog! Kispál János, vedd a fejed, Én is oda hadd látok! No most láttam! — Teringette, Fáintos kis menyecske; Ilyen lenne az enyém is, — No, ha ur volnék, persze! Nem hiába, hogy dicsérték, De igaz is, biz úgyse! Láttátok mily szép, mosolygós És fejével hogy inte ! Próbáld, köszöntsd a dámákat Odabenn a városban; Oly feszesek, azt gondolnád, A hátukban derót van. Mihántam csak maradjanak, Bárhogy vannak, mi gondom? De a szegény paraszt népnek Jó szív kell csak, aszondom. Ma még övé lesz a kecském, — Öt itczét ád naponta, — S ha tehenem megborjazik, Utána megy a borja. 0 Szerzőnő a múlt század végén élt Sopronban s költeményei külön kötetben is megjelentek. E verset a szomszédos harkai pap lakodalmára irta. A német eredeti népies hangját a fordítás igyekszik híven visszaadni. Szerk.
