Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-06 / 49. szám
Második évfolyam. 49. szám. Pápa 1891. deczember 6. <►© MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Nagy napok kezdetén. Révész Kálmán — Zsinati tárgyak: Egyházmegyei vélemények a zsinati törvényjavaslatra. — Egyházi élet: Lelkészbeiktatás Pázmándon. Tóth József. — Tárcza: A tiszteletes asszony fogadtatása. — Paijr Sándor. — Könyvismertetés: A magyar országgyűlések v. ü. tárgyalásai : Irta Zsilinszky Mihály. Kis Ernő. — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. Nagy napok kezdetén. Ma egy hete hazánk kétezer református templomában egy időben szállt ég felé a hivek buzgó imádsága, dicsőitvén a mennyei édes Atyát, ki akép intézte a világ folyását, hogy a száz évvel ezelőtt, 1791. február hó 8-án létrejött vallásügyi (XXVI.) törvényczikk által protestáns egyházunk visszanyerte több mint egy századon át elrablott jogait, eltiprott szabadságát. Tegnap az ország fővárosában a protestáns két testvér egyház zsinatai nyiltak meg, mindéniken ott lévén — az igaz testvériség jeléül — a másik egyház üdvözlő küldöttsége. Ma pedig mindkét egyház külön tartott ünnepélyes istenitisztelete után a két zsinat tagjai egy helyen, a megyeház nagytermében gyűlnek össze, hogy együttesen áldozzanak a száz év előtti magasztos tettek és dicső férfiak szent emlékének. Nagy napok kezdetén vagyunk . . . Az ágostai testvéregyház most készül egységes szervezetét törvény által is megalkotni; mi reformátusok pedig a tiz év előtti törvényhozás eredményeit akarjuk az évtized tapasztalatainak s az egyház közjavának megfelelőleg átalakitani, javítani. Ágostai testvéreink kodifikálnak, mi revideálunk. A helyes revizio azonban nem fog kevesebb gonddal és fáradsággal járni, mint tiz évvel ezelőtt a kodifikáczió járt. Az előkészületek folyamában több uj javaslat is jött felszínre, melyek előreláthatólag élénk és hosszas vitákat fognak támasztani. A keletkező viták szele máris fuj dogál az egyházi és nem egyházi lapok hasábjairól. Némely — különben igen derék — férfiak, kiknek az előkészítő közegek egyik vagy másik javaslata nem tetszik, igyekeznek „ad terroréin populi“ olyan szint adni a dolognak, mintha a most megnyílt zsinaton a presbyterianusok és antipresbyterianusok, (újabb variatio szerint: a consistorialisták) tábora állana szemben egymással s természetesen saját magukat tüntetik fel a tizenhárompróbás presbyterianismus hű bajnokaiként. Ismételjük, az ilyen „Hie Welf, hie Weiblingen!“-féle jelszók világ elé dobása csakis „ad terrorem populi“ szolgálhat s nem a dolgok valódi hű rajzolására. Egyházi törvényünk 2. §-a nyíltan kimondja, s ha ki nem mondaná, a múlt példái és szivünk táblái lángbetükkel tárnák elibünk, hogy a magyarországi ref. egyház zsinatpresbyteri rendszer szerint kormányozza és igazgatja magát. Ennélfogva semmiféle zsinatunkon, tehát a mostanin sem találhat helyet, s nem is fog ott lenni egyetlen oly ember is, ki a zsinatpresbyteri elveknek és rendszernek akár nyílt, akár titkos ellensége volna. Miért tehát a folytonos vészkiáltások, a messzehangzó Cassandra intések a veszélyeztetett (?) zsinatpresbyteri rendszer érdekében!? 49 ELŐFIZETÉSI DU: ^ ÍSkOlO. kÖrélDÖl. HIRDETÉSEK DÍJA: Helyben és vidékre pos^ hasábos petitsor több-A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖNYE. ár_________________íff *—-----------------------*
