Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-01 / 44. szám
705 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 706 nék a jelölés elbírálására, még ez esetben is csak akkor szólhatnék hozzá a dologhoz, ha a jelöltek összes okmányai kezeim közt volnának. Szerkesztő. Tormássi János a dunamelléki ref. • • ••'I ••'I Ff l püspökökről (Folytatás.) Szőnyi Virág Mihály. A Csáti Dániel temetésén jelen volt esperestek és prédikátorok következő nap Kőrösön egybegyülvén, elvégezték, hogy a superintended haláláról tekintetes Györki István fő-curator és Ráday Gedeon urakat tudósítsák, kérvén a superintended tételében való segedelmeket. — Szőnyi Virág Mihály pedig ima az esperesteknek, hogy a magok gremialis prédikátoraikkal a superintended választására nézve voksoltassauak és azokkal Kecskeméten Május 10. napjára jelenjenek meg. A meghatározott napra és helyen megjelentek az esperestek a magok tractusaiknak votumaikkal; a külső renden való urak is szép számmal. Ebben a gyűlésben legelőször is felolvastatott t. Gyürki István úrnak öregsége és abból származott erőtlensége miatt fö-curatori hivatalát egyenesen résignáló levele, amelyet már ezelőtt is sürgetett. Megkérettetett hát az éppen jelen volt tekintetes Ráday Gedeon úr annak felvételére; de azt teljességgel fel nem vállalta, — Ígérvén azonban minden tőle kitelhető dolgokban kész szolgálatját; hanem maga helyett commendálta az eklézsiák mellett sok szolgálatokat, érdemeket tett tekintetes Darvas József urat, t. Nógrád vármegye vice-ispánját, — melyen megnyugodott az egész consistorium. Ez a vallását szeretett úr megkerestetvén levél által, azt készségesen felvállalta. Rendelés levéli tétetve a fő-curator eránt, azután a superintendens választására beküldetett voksoknak felnyitásokra és számlálásokra kinevezett két papi és ugyanannyi világi személyek referálták, hogy 12 voksokat kivévén, minden votum által — melyek száznál többre mentek — Virág Szőnyi Mihály, generális nótárius választatott legyen ; a többi 12 voksok pedig négy különböző személy ehre mentek. Virág Szőnyi Mihály felszenteltetett. így generalis nótárius nélkül maradván a megye, — azonban a mondatott 12 voksok (különben is több személyekre men vén) keveseknek láttattak az 1740. esztendei rendelés szerint a generalis nótárius meghatározására —: a consistorium által hárman candidáltattak hát: Mocsi István, körösi —, Lossonczi János, pataji —, Szatthmári Pál, kecskeméti prédikátorok és a megyebeli tractusokuak proponáltattak. Kiknek votumaik a majd Kecskeméten 1757. 9. Aug. tartatott consistoriumra beküldetvén, a voksok többségek által generális nótáriussá választatott Lossonczi H. János. Ez nem tartván talán helyesnek azt a rendelést é« módot a protocollum folytatásában követni, melyet tartottak az előtte valók, nevezetesen Helmeczi István, superintended (mert az ímprotocollatiot teljességgel fel nem vállalván a generalis nótárius, Debreezeni Magvas Jánosi maga a superintendens vitte azt egész szorgalmatossággal és szép renddel), azt megzürte-zavarta a protoeol- 1 untba nem tartozó dolgokkal. Aftéctált deákságának mutogatásával; Coccejusból, Voetiusből és másokból vett hosszas citatiokkal; haragosai ellen való mérgének előadásával; az akadémikusok pasquillusával; hogy valami heterogenum el ne maradjon, az egész világot öszvekószált Kolmár György levelével és több ilyenekkel. 1757-ben a soha meg nem elégvő derűs az evange- Jiomi eretnekség gyökerére vágta a fejszét, a reformat» eklézsiák symbolicus könyvét, a Palatinata Cathechesíst megtiltván, annak beszedését rendeltetvén kegyelmesen az ilyen dolgokra magától is könnyen kész Mária Teréziával. De amely minden paciíicatiokat, törvényeket egyenesen felforgató resolutio ellen a debreezeniek olyan apológiát adtak be, mely ellen a megátalkodottság maga sem szólhatott semmit és mely által ennek a fejszének éle kíverődött, a resolutio semmibe ment. De mégis nem ez az apologia tett itt annyit. — Mert hogy tehetnének annál valamely fordítást a leghatalmasabb okok is, aki, hogy feltételétől el ne mozdittathassék, az ilyen apológiákat meg sem szokta olvasni; — amilyen volt amaz egész Európától nagy asszonynak tartatott, sokaktól bálvány helyett tiszteltetett Mária Terézia! — Mint az, hogy a hurkossal való háború elkezdődvén, szokások szerint a papok pihentek, mig a hadakozás a külső» ellenséggel elvégeződvén, pihent erővel annál inkább kimutathatták dühösségeket. Noha 1756. 30. Aug. az apostaták ellen kijött parancsolatnak tentája még alig száradhatott meg és noha ama nagy Herossal, II. Fridrikkel való hadakozásra készültek mindenek: mindazáltal még ennyi szorgos gondjai között sem felejtkezett meg ama szent és egyedül idvezitő vallása mellett buzgólkodó Mária Terézia az apostatákról gondoskodni. Azt rendelte hát nagy kegyességgel a helytartó-tanács által dto. 24. Oct. 1757., hogy ha az apostasiáért tümlöczben levők közül (az ilyenekkel ebben az időben tele voltak minden tömlöczök) valakik az igaz vallásra visszatérnek is, szabadon ne bocsáttassanak, míg az olyanokat bejelentvén, a királynétól rendelés nem jön. Az 1758. 11. Mártii Kecskeméten tartatott consistoriumban némely hasznos végzések lettek. 1. Hogy az esperestek a magok tractusaiban levő oskola-mestereket a praescribált forma szerint megeskessék, immatriculálják; melyet ha azok cselekedni akármely okon nem akarnak, hivatalokból mindjárt kitegyék. 2. A prédikátorok és mesterek salariumát a seníorok a tractus protocollurnába beírják; azután beadják, hogy asuperintendentiánál is beírattassauak.
