Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-01 / 44. szám

707

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

708

3. Az esperestek a tractus protoeollumát minden generalis consistoriumra elhozzák.

4. Mikor valamely eklézsia, vagy prédikátor ügyének megvizsgálására és Ítélésére officialisokat küld a superintended, a perit elvésztett fél tartozik a bírák élelmekre való költséggel.

5. Ha valamely eklézsia elegedé ok nélkül kimozdítja prédikátorát — hanem ha ezt illendő helyre lehet tenni,— a sueeessora első esztendei üzetésének felét tartozik annak adni; az eklézsia szállást.

Az elnyomorodott öregeknek pedig holtokig tartozik az eklézsia gondjokat viselni.

Mind ezek jó és hasznos rendelések voltak; csak az a nagy kár, hogy többnyire papíron maradtak. Mert elvevén a consilium és az az által dolgozott papok a consistoriumnak minden hatalmát, az a maga végezéseit a legkisebb ellentállás mellett is véghez nem vihette.

Sok nyughatatlanságot okozott Szőnyi Virág Mihálynak ebben az időtájban az, hogy a conSistoriumtól megbüntetett némely prédikátorok generalis Beleznag Miklós udvarába szaladtak, ott mind a superintendenst, mind a consistorinmot igazságtalansággal vádolták, a törvényes bírák ellen a generalis protectioját kérték.

Ez a generalis, noha az eklézsia igazgatásához és a kánonokhoz csak annyit sem értett, mint a mennydörgeni szokott kanonokhoz — katona lévén; — azonban semmi jussa az azokba való szólláshoz nem volt: mindazáltal úgy tartván, hogy nagy gazdagsága (de amelynek az eklézsiák soha semmi hasznát nem vették, hanem majd özvegységre maradott lutherana felesége b. Podmaniczky Anna Mária némely részt a lutherana eklézsiákra fordíttatott) és generalisi charactere néki az eklézsiák igazgatásokra is just adna, abba bebocsátkozott és mint minden első hírt elhitt ember, az ilyen vádolok haszontalan beszédeinek helyt adván, egész a becsület sérelméig irkáit a superintendensre.

Az ilyen kellemetlenségekre — noha lett volna jussa a superiutendensnek úgy felelni, amint a kérdés volt, de szelidebb lévén a Szőnyi Virág Mihály lelke, minthogy ezt cselekedte volna, — megelégedett azzal, hogy ezt a haragos generalist személy szerint meglátogatta és az előre beszedett bal informatiot amennyire lehetett (mert egészen soha nem lehetett), fejéből kiűzte.

Majd a hitelt felyülhaladja az a kegyetlenség, melyet némely missionarius és canonicussai által elkövetett a maga dominiumabeli reformátusokon Foktőn, Úszódon, tSzenf-Benedeken Battgáni József\ kalocsai érsek. Akinek különben oly kevés vallása volt, hogy még az is nagy kérdés, ha az Isten léteiét hitte-e. Amint ezt a maga vallástalan ságát majd esztergomi érsek és kardinális korában a hozzá közel valóknak nemcsak minden epikureismust meghaladott, feslett életével, hanem gyakran szóval is nyilvánvalóvá tette.

Látván ez a mindenektől gyenge-értelműnek, sőt féleszünek tartatott ember (amilyen azonban egészen nem volt), hogy semmivel magának oly egyenes utat az esztergomi érsekségre és prímásságra Mária Terézia előtt

nem készíthet, mint az ettől a fejedelem asszonytól halálosan gyülöltetett evangelicusok üldözésekkel (— úgy van, hogy ez alatt az uralkodás alatt semmi nagyobb érdem nem volt, mint a pápista valláshoz való szoros ragaszkodás, a mindennapi miseliallgatás, a gyakori gyónás és a protestánsok üldözések! —): lelkiesmérete ellen mindent elkövetett, hogy ezt a czélját elérhesse. E végre némely helyeken, ahol egy-két czigánynál egyéb senki nem volt, parochiát fundált, mint p. o. Kis-Kőrösön; ellenben ott, ahol voltak legalább ötezer protestáns lelkek, a prédikátort meg nem engedte; a maga urodalmaiból pedig, Foktőről, Úszójáról, Szent-Benedekről a tanítókat kihajtatta; a szegény lakosok közül sokakat tömlöczöztetéssel, veréssel pápistákká tett. Akik nem engedtek, azokat helységeiből kihajtatta.

Nem lehet leírni, mely sok sírást vitt véghez Virág Szőnyi Mihály, látván ezeknek, az igazgatása alatt volt, szép eklézsiáknak ily kíméletlen pusztíttatásokat. Elkövetett mindent, valami csak tőle kitelhetett, hogy ezeken az elnyomattatok lelkeken segíthessen. De mit tehetett egy kalocsai érsek, egy Battyáni József, egy palatínus hja ellen V Oda folyamodott-e, ahonnét segedelmet lehetett egyedül kérni? Ez haszontalan munka volt, mert ott a Battyáni József üldözéseit, mint apostoli, buzgó cselekedetet, úgy nézték és oly érdemül vették, hogy éppen ezek által elnyerte az esztergomi érsekséget és prímásságpt attól az apostoli kéztől, mely semmi más érdemért il^ gazdag jutalmat adni nem szokott.

Azt nem lehet itt elhallgatni, hogy mihelyt Battyáni József elérte azt, amiért minden áldozatot kevésnek tartott; mihelyt felülhetett a prímási székbe: soha többé üldöző lelket nem mutatott, noha mint kardinális még keményebb esküvéssel lekötelezte magát ad persequendos haereticos et omnes domino Papae non obedientes, mint mikor erdélyi püspök, azután kalocsai érsek lett.

Közli Mokos Gyula.

&

Az evangélium diadalünnepére.

Egy láng csapott fel a sötétben,

Már messze, századok megett;

Nem uj e tűz, sőt régi épen;

De nem emésztő, — éltetett!

Az első pünköst lángja lobbant,

Mely csüggedőket harczra rázott;

Az ige kelt ki börtönéből,

Bejárva újra a világot.

Tiéd e nap, csodás történet!

A lélek ül ma ünnepet;