Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-25 / 43. szám
687 DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP 688 254 §. Tata. A 245. §-nak megfelelőiem módosittassék. 256 §. Pápa: körvonalozandó lerme az egyházi adók beszedési és kiszolgáltatási ideje, mi legjobb volna, ha 4-d évenként előre történnék, — a failletmény beszállítása az év első negyedére, a terménynemüeké pedig az őszi évszak egy bizonyos idejére lenne megállapítható. A 257 után uj §. B.-Somogy : „Ott, a hol az egyháztagok lélekszám, párszám, vagy gazdaszám fizetik a lelkész, tanító vagy énekvezér dijlapjárulékait: köteles a presbyterium évenként a fizetésre kötelezettek névlajstromát s a lajstromban foglaltak tartozásainak kimutatását pontosan összeállítani s a különböző terménybelieket, azok betakarítása után, meghatározott alkalmas időben, a pénzbeliekkel együtt jó minőségben összeszedni s az illető hivatalnokoknak egy összegben által adni.“ 258 §. Tata a 8. sorban „az espereshez“ után teendő: „február utoljáig.“ 259 §. Mezőföld : Az egyházi adóról szóló részt megtoldatni kívánja ezzel: „A készpénzbeni adók és közalapi illetékek a közadók módjára hajtassanak be és szolgáltassanak át negyedévenként az egyházaknak.“ Tormássi János a dunamelléki ref, püspökökről (Folytatás.) Elfáradván ezek között, a boldog halál által a kívánt nyugodalomra általtétetett, midőn épen Írna a protocollumba, nevezetesen ezeket: „Tentamen hujus ecclesiae (Detsiensis)inscito superintendentepostea comissum ejusque exitus adhuc dubius est“, hirtelen gutaütésbe esett, mely ennek életét 15 órák múlva eloltotta 22. Febr. 1752. életének 82., prédikátori hivatalának 52. esztendejében. Koporsóba lett tételekor prédikált Motsi István, körösi második prédikátor Zsolt. III 6. — Febr. 24. pedig tisztességesen eltemettetett. Prédikált felette Ölvödi András, kecskeméti első prédikátor Jób 28: 28. és Csáti Dá_ niel, körösi első prédikátor — Helmeczi Istvánnak még életében tett rendelése szerint — 2. Tim. 4: 6. 7. 8. verseiből. Oratiot mondott körösi professor, Losonczi István az isteni kegyelem érzésének minden világi jók felett becses voltáról, czélozván a meghaltnak symbolumára, mely ez volt: /«>*' &eov itfi, 6 tíu,, isten kegyelméből vagyok, a mi vagyok. Született Helmeczi István 1670. esztendőben Zemplén vármegyében, Király-Helmeczen, a hol az atyja prédikátor volt. Mindjárt kicsiny korában a debreczeni szépen virágzó kollégiumba küldetvén szülői által, az alsóbb classikat hamar és nagy dicsérettel elvégezte. Azután az akkor nagy hirti professorokat: Szilágyi Tönkő Mártont, Lisznyai Pált, Kocsi C. Istvánt nagy haszonnal hallgatta hét esztendőkig, a mikor contrascribává lett. Innét kiment a nagy-győri református oskola tanítására és igazgatására, hol három esztendőket eltöltvén s elegendő költséget szerezvén, eljárta a hollandiai univerzitásokat. Megállapodott pedig Franequeráhan, hol a theologiában ama hires embereket: Van der Magen-t, Vitringat, Roell-t az orvosi tudományokban Latane-t hallgatta. Franequerában létében irt dissertatiokat De Miraculis Christi Domini prout ea fuerunt unoátlypata rerum spiritualium, melyeket közös dísputatiokon oltalmazott és nyomtatásban kiadott. Majd általment Angliába, hogy a látás, hallás, tapasztalás és fő tudósokkal való társalkodás által magát tökéletesítse. Ilyen készülettel és nagy bibliothekával visszatérvén, hazájában elsőbb 1701. a hadházi eklézsiának, hol két esztendeig lakott, majd a nagy-kállóinak, hol kilencz esztendőket töltött, lett prédikátora. Innét által vitetett Szathmárra, hol először annak a tractusnak esperestjévé majd a superintendentiának generalis notariussává tétetett. Lakott Szathmáron tizenegy esztendőkig. Ennek a tanult embernek nagy hire-neve elhatván az egész országba, a nagy-körösi eklézsiába hivnttatott prédikátornak, hol 24 esztendőkig nagy hűséggel és szorgalmatossággal forgott hivatalában, elkezdvén azt 1723. esztendő 29. Apr. Munkásságának és szorgalmatosságának nyilván való bizonyságát adta a többek között az által, hogy üres óráiban irta azt a reformata eklézsiának az úrvacsorája felől való értelmét a pápisták babonásságok és ellenvetésük ellen hatalmasan oltalmazó könyvet, az Igazság Paizsát, mely Melianus Gnathereth neve alatt kijött Miaburgban, azaz Trajectumban 1741. esztendőben és melyet nagy dicsőségének tartott volna megczáfolni Gusztinyi János, egri praepost, azután nyitrai püspök, azzal a könyvével, melyen 20 esztendőkig kotlott, utoljára nagy bajjal kiköltött és Üdvösség Mannája titulus alatt in folio kiadott, de a boldogult Helmeczi István halála után. Majd később igyekezték ezt a meghalt oroszlánt (mint Aesopus füles állatja) rugdalni Molnár János, exjezsuita, a kinek sok haszontalan Írásainak nincs végé-hossza, — utoljára Kis József, váradi canonicus. Az igazság paizsán kívül irt még Helmeczi István a Sz. Pál gálátokhoz Írott levelére tudományos magyarázatot, de a mely a közönség nagy kárával kézírásban maradott. A körösi eklézsiában 24-ik esztendejét töltvén prédikátori hivatalának, az eklézsiái elöljáróknak jelentést tett 5. Aug. 1746., hogy mivel hosszas szolgálatja és az idő elfárasztotta, prédikátori hivatalát leteszi, gondoskodjék hát jó idején alkalmatos prédikátorról. Ezt az esztendőt kitöltvén és búcsúzó predikáczióját 1. Korint. 16: 23. 24. 16. Apr. 1747. elmondván, azután a maga tulajdon házában lakott Kőrösön, de úgy, hogy a körösi elöljárók kérésekre esztendőt által hétszer, t. i. a három úgy mondatott sátoros ünnepeken és az esztendő négy fertályában egyszer-egyszer predikálott, mig élt.
