Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-11 / 41. szám
659 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 660 által megszabott szertartással s mindig lelkészi functióval történjék “ 142. 143. §§. Pápa törli, mert nem törvénybe, de cura pastoralisba valók. 148. §. Tata az 5-ik sorban „Imzamosb“ helyett: „három napnál tovább“ teendő. 149. §. Bars, Őrség, Komárom, Veszprém, Pápa, tehát 5 eh. megye hivatalos öltözetül a reverendát és palástot ajánlja. 4. ehm. B.-Somogy, Mezőföld, Tata, Dr.-Palánk nem nyilatkoznak. A 153. §. elibe Tata ezen uj szakaszt ajánlja: Az eh. megyei ügyészekről: §. Az egyházmegyei közgyűlés által választott ügyész teendője: a) fegyelmi ügyekben az ehm. fegyelmi bíróság előtt a vádhatóságot képviselni, b) az ehmegyei egyes egyházak és az egyházmegye pénztárai peres ügyeinek ellátása. Hasonlókép a 13. és 14. fejezeteknél egy uj fejezet veendő fel az e. kér. ügyészekről s a § az eh. kerületre viszonyítva a fentebbi § szerint szövegezendő. 165. §. B.-Som. a második sor végére „és az illető iskolai körlátogató vagy más nem közvetlenül érdekelt tanítóval“ pótlandó. 167. §. Veszprém felveendőnek tartja azt is, hogy „a lelkészi és tanítói földek jól műveltetnek-e s értékükből nem veszi ten ek-e ?“ T Róma és a nevelés.*) V. Róma egyháza sokkal furfangosabb, mint sem a világ előtt bármennyiért is bevallaná, hogy miért vonja e! gyermekeit a ti iskoláitok látogatásától. Es itt mutatja ki mélységes és ördögi ravaszságát. Mert bár halálos ellensége a lelkiismereti szabadságnak, és bár időről időre megátkozta a lelkiismereti szabadságot, mint a Sátán találmányát: egyszerre csak. mint a lelkiismereti szabadság apostola és legnagyobb barátja áll elő és nagy képpel ezen uj álarc/ alatt közeledik törvényhozóitokhoz s igy szól: **) „Szerencsések vagyunk, hogy ily országban élünk, hogy a lelkiismereti szabadság minden polgár számára biztosítva van. Ezen lelkiismereti szabadság szent. *) Chiniqui művének (Ütvén év a róm. kath. egyházban) XII. fejezete. **) Uár ezen fejezet hátralevő része szorosan az Egyesült-Államok népnevelési ügyeire tartozik, a tanügy iránt érdeklődők előtt mégis Járhat némi érdekkel a mi speciális tanügyi viszonyainkra való tekintettel is. Fordító. nevére hivatkozva fordulunk az önök törvényhozásához és kérjük: Először, hogy mentessünk fel az alól, hogy gyermekeinket a kormány iskoláiba küldjük. Másodszor, hogy az állam-kincstárból a szükséges pénzzel iskoláink fentartásában segélyeztessüük. Kérelmünket ezen két okkal támogatjuk. Először, az önök iskoláiban a bibliát olvassák; a mi lelkiismeretünkkel pedig ellenkezik az, hogy gyermekeinkkel a bibiát olvastassuk. Másodszor, az önök iskoláiban előadás előtt imádkozás, előadás után pedig vallásos éneklés van gyakorlatban; a mi lelkiismeretünkkel pedig ellenkezik, hogy római kath. gyermekek azon imádkozásokban és éneklésekben részt vegyenek.“ A törvényhozókat, — akiknek legnagyobb része sokkal becsületesebb emberekből áll, mintsem ravaszságra még csak gondolnának is — a római kath. kérelmezők nyájas arcza megnyeri. Fontolóra véve, hogy mily nagy áldás lesz az az államra, ha a gyermekek mind ugyanazon jellegű iskolába járnak, készek minden áldozatra, csakhogy aromái katholikus és protestáns gyermekek ugyanazon fedél alatt, ugyanazon világosságban, ugyanazon erkölcsi táplálékban és ugyanazon oktatásban részesüljenek. Mint hű hazafiak és törvényhozók átértik, hogy az állam szilárdságának és boldogságának első feltétele, hogy az ifjú nemzedék szívben lélekben egygvé olvadjon. Ha a protestáns és r. katholikus gyermekek ugyanazon iskolában tanulnak, alkalmuk lesz egymást megismerni és megszeretni; és a barátságnak azon szent kötelékei, melyek az élet tavaszán összefűzik őket, ugyanazon érdemes tanító jó nevelése folytán még inkább megszilárdulnak. A törvényhozók. mint keresztyének, talán szeretnék megtartani az iskolában a bibliát és rövid imádságokat, de mint hazafiak érzik, hogy azon jó és szent dolgok áthághat!an akadályul szolgálnak a római katliolikusokra nézve. A püspökök és papok finom lelkiismerete nem engedheti meg, hogy az ő bárányaik az iskolában oly dolgokat haljanak! A római kath. lelkiismeret szent jogaira való tekintetből tehát a törvényhozók a bibliát az iskolából több helyen kiszorították. De midőn a protestáns törvényhozók Róma engesztellietlen Istenének meghozták ezen borzasztó hogy ne mondjam, szentségtörő áldozatot; — midőn Róma püspökeinek és papjainak aggályára való tekintetből, a mennynek Istene az ö Fiával, a Jézus Krisztussal együtt, az iskolákból kiutasittatott; — midőn az Isten Igéjét betiltották és a bibliát kidobták : kiengesztelődött-e a Moloch Isten? Megfogják-e engedni a püspökök és papok, hogy a római kath. gyermekek a tieitekkel együtt ugyanazon tanító elébe járjanak? Nem. Hanem fenhéjázva, fontoskodó nehezteléssel újra nektek esnek; iskoláitokat istentelen iskoláknak nevezik, amelyek csak arra valók, hogy tolvajokat, hitetleneket és istentagadókat neveljenek! Látjátok-e most már. hogy a ti biblia olvasástok és imádkozástok miatt támasztott lelkiismereti aggályok csak ürügyül szolgáltak, hogy bernieteket tőrbe ejtsenek? Ok csak törvényhozóitokat akarták a világ előtt kompromittálni, erejüket megoszlatni s a nevelés nagy kérdésével egyet ütni rajtatok. S ha gyermekeiket k ény szeri ti tek a ti iskoláitokba való járásra, martyrnak kiáltják ki magú-
