Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-11 / 41. szám
651 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 652 a minket joggal megillető tért; ha nem is fényesen berendezett, de a kitűzött czélhoz, a felsőbb nőneveléshez biztosan vezérlő tanintézeteket kell állitanunk, melyek ha gazdagon felszerelésben, s küllátszatban nem versenyezhetnek is az apácza-zárdákkal, de a valóságban, az áldón ható eredményben, a szabad eszméket fölkaroló és terjesztő, a felvilágosodás fáklyáját magasra emelten lobogtató, az . emberiség előhaladását segitő szellemben messze túl fogják szárnyalni azokat, mert nem a kizárólagos felekezeti, hanem a közérdeket fogják szolgálni; mert nem elidegeniteni, hanem a szeretet szent érzelmével egymáshoz közelebb hozni igyekeznek azokat, kiket a hidegen okoskodó értelem a hitczikkekben elválasztott, s megtanítják őket arra, hogy ha szeretet nincs bennük, akkor olyanok, mint a zengő érez és pengő czimbalom; föllelkesítik, hogy a szabadságban, amelyre Krisztus által elhivatottak, álljanak meg, és ne engedjék magokat megkötöztetni többé soha és senki által a szolgaságnak kötelékeivel; megtanítják a hazának okos szeretetére, s igy arra is, hogy a ki a hazát szereti, annak felekezeti érdekekből nem szabad széttépni azon kötelékeket, melyek a különböző felekezetekhez tartozókat a társadalmi életben összefűzik, mert a nemzet erejének is eg}űk főforrása az erők tömörítése, s ki a nemzeti erőket felekezeti kasztok szerint szétforgácsolni, s még inkább az, ki ezen szétosztott erőket egjunás ellen zúdítani törekszik, a hazaszeretet nagy törvénye ellen vétkezik, mert a nemzetet erötleniti meg, s képtelenné teszi arra, hogy népek sorsa felett határozó nagy összeütközések alkalmával dőntő súlyt vessen akaratával a világtörténelmi nagy eseményeknek mérlegébe. — A protestáns leánynövelő felsőbb tanintézeteknek az lesz a hivatása, hogy magasabb képzettséget adjon növendékeinek, fejlessze s erősítse azokban a szabadság érzetét, gyújtsa lángra leikökben a felvilágosodásnak mennyei szent tüzér, mint tette az a nagy mester, ki azért született s azért jött a világra, hogy bizonyságot tegyen az igazságról, s lett a világnak az a világossága, melyet a ki követ, nem járhat sötétben, hanem életnek világossága leszen annak .... Az általunk állítandó tanintézetnek az lesz hivatása, hogy fejlessze ki leánynövendékeiben a valláserkölcsi érzelmeket, az egyházukhoz való ragaszkodást a nélkül, hogy ellenszenvet keltsen bennük a másfelekezetüek iránt, tanítsa tiszteletben tartatni velük másoknak az övéiktől eltérő vallási meggyőződését, éreztesse velük, hogy ha hitben különbözők is, de mind egy Istennek teremtései, egy mennyei atyának gyermekei, egy hazának polgárai vagyunk, mindnyájunk imája egy és ugyanazon Istenhez emelkedik, s mindnyájan találkozunk egy oltárnál, a hazaszeretet szent oltáránál, s a hazaszeretet honfitársainknak valláskülönbség nélküli szeretetét követeli tőlünk, mert a nemzeti erők csak úgy tömörithetők, a haza szebb jövőjét csak úgy munkálhatjuk, ha a vallás csak is a templomban különít el bennünket egymástól, de az életben nem! — ha a haza és közjó, a szinmutatás nélküli szeretet oltáránál valláskülönbség nélkül találkozunk. Ily szellemben működő felsőbb nő nevelő tanintézet felállithatásáért hozandó áldozatra hívta fél múlt évi egyházkerületi gyűlésünk hitsorsosainkat. A felhívás nem lett a pusztában kiáltónak szava, ajánlatban van eddig 14,000 frt, készpénzben mintegy 3000 frt. De mert ezt az évet áldásosnak egy általában nem nevezhetjük, mert hitsorsosaink nagy része a termelő osztályhoz tartozván, a kedvezőtlen tél, a kiveszett vetések a bevételeknek hiánya, s nagymérvű csökkenése az áldozathozatalt igen sok egyháztagnak a legjobb akarat mellett is lehetetleníti, s mert a szent czélra áldozók közül sok oly fényes név hiányzik, kik nem szoktak elmaradni az áldozat oltáráról, midőn oda a haza, az egyház és a közművelődés érdekeinek előmozdithatása czéljából hivattak, s erős meggyőződésem az, hogy most sem fognak elmaradni, s mert valószínű, hogy egyes gyülekezeteink is nagyobb adomány nyal akkor fogják egyházkerületünket megörvendeztetni, mikor kedvezőbb időjárás és jobb termés ezt rájuk nézve lehetővé teszik ... én bizton reményiem, hogy a leánynevelő felsőbb tanintézet életreképes testei fog ölteni, s az egyházkerületi és egyházmegyei kormányzó testületek elnökeinek és tagjainak, az egyházak buzgó lelkészeinek és pres by tereinek jutott szép osztályrészül az a nemes feladat, hogy hitrokonainkat további áldozatok hozatalára lelkesítsék és buzdítsák s ne szűnjenek meg ez irányban működni mindaddig, mig az eszme testet nem ölt, mig a nőnevelő felsőbb ref. tanintézet létre nem jön hazánknak és egyházunknak közös javára.
