Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-30 / 35. szám
557 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 558 tiában az előtt nem volt — generális nótárius választására, — mely voksokat összeszedvén, jelenjenek meg azokkal Szabad-Szállásán Jan. 4. napján, 1731. esztendőben. A megirt napon és helyen megjelentek: Patai János, solti, — Diószegi Mihály, vértes-alljai, — Marosi Mihály, váczi, — Patai Sámuel, tolnai, — Veresmarti Péter, kecskeméti traktusoknak esperesei. Ezeken kivül: Debreczeni Magvas János, solti, — Komáromi József, pákozdi, — Őri Péter, gyömrői, — Sallai András, őcséni, — Ölvödi András, kecskeméti, — Dajka Körösi István, körösi prédikátorok. Továbbá jelen voltak a körösi, kecskeméti és a halasi eklézsiákból némely világi oblegatusok. Elmaradtak a baranyai két traktusok esperesei: Mocsai János és Keszi István, úgy a somogyi senior, Giczei Sámuel, későn vehetvén a hozzájok utasított tudósítást. Felnyittatván és számláltatváu a votumok, azoknak többsége által superintendenssé választatott 11. Patai János, Patai Jánosnak, amaz öregnek ha, szigetszentmiklósi prédikátor és a solti traktus esperestje, ki noha eléggé mentegette magát ez előtt a hivatal előtt, mindazáltal ebben megerősittetett és felszenteltetett. Ezután a generalis nótáriusra nézve bejött voksok nyittattak és számiáltattak meg, a melyek által Veresmarti L. Péter, kecskeméti prédikátor és esperes választatott és meghiteltetett. Ez volt a legelső generalis nótárius ebben a superintendentiában. Igen terhes időre jutott ennek a Patai Jánosnak superintendenssége, minthogy a clerus, mely ebben az időben oda vezette az udvart, a hova akarta, minden erejével ostromlotta az evang. mindkét confession levő vallást: a lionnét egymást érve jöttek a protestánsok ellen intézett királyi resolutiok, egyik mindenkor terhesebb és sértőbb lévén a másiknál. A pesti hires religionaris cotnmissió elvégezvén valahára dolgát, beadta a maga operatumát. VI. Károly királynak az evangelicusoktól nagy reménységgel várt resolutiója kijött 1731. esztendő 21. Márt.-ban. Mely noha ezeknek törvényes szabadjaikat a bécsi és a linczi pacificatiót felforgatta és az evang. vallás gyakorlását csupa türelmen fundálta: mindazonáltal a sir felett buzgólkodott papok, kik azt várták, hogy e resolutió örökösen eltörli ebben az apostoli és Máriái országban a protestánsok eretnekségét, azzal meg nem elégedtek. Alihan Fridrih, a váczi 'püspök ez ellen a rasolutio ellen 23. Mártii 1731. olyan protestatiot adott be Pest-vármegyére, mely a rákóczi manifestumánál semmivel sem kevésbé rebellis lelket mutatott. Ilyen engesztelhetetlen gyülölséggel viseltetvén a protestánsok ellen a királyi udvarban mindenható erővel birt papok: el lehet gondolni, micsoda állapotban kellett lenni az evang. eklézsiáknak. Noha az 1731. esztendő 21. Mártii kijött normális resolutio az 5. punctumban világosan ezt hagyja: „Matrimoniales causae (evangelicorum) fundamento positivarum regni legum (— ez a helytartó-tanács szokása szerint csak mondva van, de semmi ilyen positiva törvény nem is állittatik és minthogy nem volt, nem is citáltathatott —) judiciis dioecesanorum episcoporum ita substerni, ut hí illas plane juxta principia Alig. et Hely. confessioni addictonum dijudícent, admissa inde ad archiepiscopum appellatione“: mindazonáltal ennek a praejudiciosa resolutionak minden és igy ez ellen az 5. punctuma ellen is remonstratiot adoán be az evangelicusok VI. Károly királyhoz, a superintendentiák egy ideig a házassági dolgokat a magok itélőszékeik elöl a püspöki jurisdictio alá nem bocsájtották. A szigetszentmiklósi 28. Febr. 1732. tartott consistoriumban Helmeezy István, körösi első prédikátor uj feleségétől Tót Zsuzsannától a thoro et meusa elválasztott, — kiknek teljes elválasztások majd azután 1734. a váczi káptalanban lett. 1734. a somogyi tractusban sok és nagy bajok támadván, az eklézsiákban Patai János püspöki visitátiot vitt véghez abban a tractusban május utolsó napjaiban, mely útját és munkáját szerencsésen elvégezte. Nyughatatlanságot okozott eunek a superintendensnek Vecsei István, a ki szatmári prédikátor volt, de ott felesége megölésére gyanuságba esvén (minekutánna megjárta Lipsiát és ott megházasodott, de feleségét hitetlenül ott hagyván, Magyarországra visszatért), ebbe a superíntendentiába jött és Solton 1738. tartatott superintendendentiale consistoriumtól kérte ingremiáltatását és applicaltatását, de a melytől a Tiszán túl lévő superintentiához utasittatott. Megboszankodván ezért Vecsei, besziulelte magát a kölesdi eklézsiába és ott a consistoriumnak engedelme, hire, tudta nélkül prédikátor lett. Onnét rossz élete miatt kihajtatván, erőszakosan bement a d.-sz.-ggörgyi eklézsiába. Midőn majd 1741. a consistorium eleibe citáltatott volna, elment Nagy-Szombatba és ott annak a tudománynak megtagadásával, melyet prédikált, pápistává lett. Utoljára a pécsi püspöknél, Berényi Zsigmondnál élősködött, a hol meg is halt. Ez az ember egy magyar geographiát adott ki. Sok boszúsággal illettetett ez a superintendens Patai János némely kecskeméti és körösi elöljáróktól, a kiknek — nem tudom, mi okon és jusson (hanem ha tán olyanon, mint egy helyen ilyen szókkal fel vagyon jegyezve; „Ao 1739. A körösi és kecskeméti eklézsiák semmit sem conferáltak a presbyterium számára, hanem magoknál hagyták.“ Tom. I. p. 39.) —- abban az időben nagy befolyások volt a superintendentia ügyeiben, mit megtartottak nagy részint 1791. esztendeig, a mikor a superintendentia másképpen organisáltatván, régi bitangolt praeeminentiájoktól megfosztattak, a superintendentiabeli más eklézsiákkal egy rangba helyeztettek és minden praetendált exemptíójok eltöröltetvén, a tractualis directió alá szorittattak. Elfáradván Patai János sok bajok és terhek között, ezektől megszabadittatott a boldog halál által, mely eljött hozzá 1739-ben 21-ik Maii Sziget-Szent-Miklóson, hol 23-án eltemettetett. Prédikált felette a háznál Veresmarti Péter V. Móz. 34: 5. 6., a templomban pedig Virág Szőnyi Mihály Mat. 11. 28. (Folyt, köv.) —— —-35*
