Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-30 / 35. szám

555 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 556 helye van, 31-n. Igaz, hogy ez által nagyobb lesz a teher a lelkész vállán — két különböző alka­lomra is kellvén készülni, — de e teher, a Jé­zus igájának terhe csakis gyünyörüséges lehet, ha munkájának lelki hasznát látandja. Napirenden van, vagy legalább volt nemrég egy nemzeti ünnep tartása. Józan protestáns szempontból ezt nem ellenezheti s nem is ellenzi bizonyára egy protestáns sem, csak Szt. István nap­ján ne legyen. Még kevésbé történhetik ez a ref. emlékünnepével, melyen a léleknek bilincseiből felszabadulásán, az evangeliom diadalán örven­dezhetünk. Eszünkbe sem jut dicső emlékű reformáto­rainkat embereknél felsőbb lényeknek tartani s azok gyanánt tisztelni. Bennük munkáikban Isten jó voltát, kegyelmét dicsőítjük. Ez az ünne­pünk semmikép sem lesz azonos a róm. kath.-ok szent ünnepeivel. Másfelől a nagy eseménynek és hitükhöz hü elődeinknek hálás emlegetése minden kétséget ki­zárólag csakis buzditva hat a hi vek egyetemére. Vallási közönyösséget hangoztatunk, e szo­morú jelenséget panaszkodva emlegetjük. Más alkalommal is kell ezt orvosolni; de talán ez a kizárólag ily czéllal tartandó ünnep dicső példái­val élesztheti, növelheti a lelkesedés tüzét. Legyen reformácziói emlékünnep okt. 31-n. Az a világot átalakitó nagy esemény, mely be­­bizonyitá, hogy Jézus beszédei semmiképen el nem múlnak, megérdemli, hogy a többi közna­pok közül ki, — az evangeliomi ünnepeknek pe­dig sorába emeltessék! Fülöp József. Tormássi János a dunamelléki ref. püspökökről. 10. Kecskeméti Pál. Felváltotta a superintendensi hivatalban Patai Já­nost Kecskeméti Pál. aki amannak nagy ideje és azzal természettel együtt járni szokott erőtlensége miatt még 1725., vagy előbb (— a protocollum ugyan 1726-ra teszi, de mivel az 1725. kiadott kérdésekre tett feleletiben azt mondja Patai János, hogy neki suffraganeussa, látnivaló hogy már ennek akkor suffraganeusnak kellett lenni —) a superintendentiai papoknak és eklézsiáknak megegyező suffragiumaik által suffraganeus püspökké választatott,úgy hogy Patai Jánosnak halála után egyenesen superinten­ded legyen. Ezt a következő superintendensről jó eleve való gondoskodást szükségessé tették a Patai János öreg­­ságéu és erőtlenségén kivül az akkori időnek környülál- Jásai is, mely környülállások cselekedték azt Erdélyben ]s, hogy a generalis nótáriusnak egyenesen successus adó­dott a superintended halálával a püspökségre. Ezt a jó példát kezdette követni a Dunán innen levő superinten­­dentia, mely a maga ócsai consistoriumában 1791. eszten­dőben azt végezte, hogy a generalis nótárius minden to­vábbi mulasztás nélkül egyenesen foglalja el a meghalt superintended székét, mely jó és előre-néző rendelést noha némelyek ostromolni kezdtek a Halason 1808. esz­tendő május 23-ik napján kezdődött consistoriumban, mindazonáltal az ócsai rendelést el nem ronthatták, hanem az idő megnyeréséért és a kedvetlenségek elkerüléséért megelégedett a consistorium azzal a determinatióval, hogy ez a sok időt kívánó és érdemlő kérdés más időre halasz­­tassék; addig az ócsai rendelés a maga erejében meg­maradván. / Kecskeméti Pál volt szentmártonkátai prédikátor. Már a Kőrösön 1715. tartott synodusban úgy volt jelen, mint szentmártonkátai prédikátor és első esperes. Ebből a szent­­mártonkátai eklézsiából 1718. esztendőben Kecskeméti Pál erőszakosan kihajtatott. A helység elöljárói sok hamis vá­dakkal terheltetvén, a királyi helytartó többszöri paran­csolatja mellett Pest vármegye itélőszéke eleibe idéztet­tek, elnyomott ártatlanságuk semmit nem használván, tömlöczbe hányattattak, meg verettettek, javaikban meg­­károsittattak, templomaiktól, parochialis és iskola-házaik­tól megfosztottak. A mélt. földes urak, a gróf Keglevichek (mely família kér. türelméről és buzgóságárol mindenkor ismeretes és dicséretes volt) megengedték ugyan, hogy a lakosok olyan nótáriust vigyenek, a ki azoknak gyerme­keit tanítsa és valamely közhelyen a néppel imádkozzék: de majd a helytartó-tanács parancsolatjából ez a nótárius onnét kiiizetvén, sem a közönséges istenitiszteletnek, sem az iskolának nyoma sem maradt közöttük. Kecskeméti Pál ez után az üldözés után lett fülöp­­szállási prédikátor, mely hivatalában maradt egészen ha­láláig. Patai Jánosnak halála után, mint sulfraganeus és még 1725. választott superiutendens, felvette a megye igazgatását, — de mit cselekedett, arról semmi emléke­zetben nem maradott. Kevés ideig viselte a superinten­­séget, csak ötnegyed esztendeig; meghalt Fülöpszálláson 23. Xov. 1730., életének 80. esztendejében. Seniori és su­perintendensi hivatalt viselt 28 esztendeig. Eltemettetett ugyan Fülöp-Szálláson 26. Xov. Prédikáltak felette a ház­nál Veresmarti L. Péter esperes II. Timot, 4: 6. 7. vers­ből, a temdlomban Dabi Sámuel Rom. 1. 16. 11. Ifjabb Patai János. Kecskeméti Pál halála után Patai János, amaz öregnek fia, szigetszentmiklósi prédikátor és legelső es­peres, néhai Rádai Ráday Pál úrral egyet értve, esperes társait a superiutendens haláláról tudósította és egy­szersmind rendelte, hogy a magok vigyázások alatt levő prédikátorokkal és eklézsiákkal voksoltassanak super in* tendens és — a mely hivatol még ebben a superintendent

Next

/
Thumbnails
Contents