Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-16 / 33. szám
529 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 530 A köznevelési és közoktatási szervezet egész terjedelmében elfogadhatónak véleményeztetik. A zsinati előmunkálatok letárgyalása után megválasztattak titkos szavazattal a lelkészjelölő bizottság tagjai. Rendes tagok lettek: Szűcs Sándor, Medgyaszay Yincze és Rácz Géza; — póttagok: Tatay Imre, Kálmán Károly és Pálffy Károly. Eszmecsere tárgyát képezte azon indítvány is, melyet az egyházmegyei közgyűlés múlt évi intézkedése folytán egy bizottság nyújtott be s mely szerint a lelkészi és tanítói conventionalis földek jó karban tartása végett javaslatba ho/atott annak határozatikig kimondása, hogy' a 3-as nyomású ugarrendszerhez minden lelkész és tanító, a nevezett földeket illetőleg, alkalmazkodni tartozik: tartozik ezenkívül a parochialis, illetőleg tanítói földeken termett szalma arányához képest évenként trágyázni; feles mivelés, vagy bérbeadás esetén pedig a kellő földjavitásról szerződésileg gondoskodni. — Az indítvány azonban azon szentelt vízhez hasonló értékű méltatásban részesült, mely szerint határozatba ment, hogy a 3-as, vagg 4-es ugarrendszer kötelezőül kimondatik; ugarba csak akkor, de akkor vethet is az illető tavaszi terméket, ha és amennyiben az megtrágyáztatott. — Tehát a lelkész és tanító csak akkor adja vissza földjeinek a józan gazdászat elvei szerint köteles járulékot, ha akarja. — Ugyan mit is csinálnának az ég madarai, ha a lélkészi és tanítói földek kellő gondviselése rájuk nem volna bízva?! Vita tárgyát képezte a sáregresi egyháznak egy panasza s ebből folyó kérelme is. — Ugyanis a nevezett egyháznak 1889 évi gondnoka, midőn számot adott, e számadás 39 forint körüli pénztármaradványt tüntetett ki; — ez összeget azonban készpénzben átadni utódjának nem tudván, arról kötelezvényt állított ki, melyet később készpénzzel beváltott. — Még későbben azonban más gondolatra jött s a kérdéses pénztármaradványt — valószínűleg azért, mert számadásának valami hiányára rájött—visszakövetelte, majd a gyülekezetét a sárbogárdi járásbíróság előtt perrel támadta meg. A járásbíróság illetékessége ellen az egyház kifogással élt ugyan, de miután a nevezett bíróság az illetékességet kimondotta, a gyülekezet gondnoka visszavonult, a védelmet nem folytatta s igy a gyülekezet, a fentebb nevezett pénztármaradványi Összeg erejéig makacssági ítéletet kapott, — s az Ítélet végre is hajtatott. — Ez a panasz. A kérelem pedig az, hogy az egyházmegye, a kerület utján, e panaszt terjeszsze föl a konventre, ha nem is ennek orvoslása, legalább annak eszközlése végett, hogy gondnoki számadások alapján, hasonló perek az egyházak ellen indíthatók a világi bíróságok előtt ne legyenek. — Az egyházmegye azonban kimondotta, hogy a kérelemnek nem tehet eleget, mivel a gondnoki számadásokból folyó vagyonjogi perekre nézve az illetékességet a minisztérium azon leiratban, melylyel az egyházi törvények első felterjesztése alkalmával a zsinatnak válaszolt, a világi bíróságoknak tartotta fenn s maga a zsinat az egyházi törvények 234. $-át ehhez képest alakította át, — s mivel — passiv magatartásával, amit a makacssági ítélet bizonyít — az egyház maga volt oka annak, hogy perét elveszítette. — Utasittatott azonban a gyülekezet, hogy azon esetre, ha véli, hogy igazsága van, perújitási jogorvoslattal szerezzen érvényt sértettnek hitt érdekeinek. A tanitóegylet azon kérelme, hogy a közalap jótékonyságában a szegényebb sorsú tanítók is részesüljenek, noha ez iránt a zsinati előmunkálatok is kedvezőleg intézkednek, a kerületre felterjesztetni határoztatott; — úgyszinte a tanitóválasztási szabályok módosítására vonatkozó nehány indítványa ugyanazon egyletnek. A pusztabogárdi lelkésztanitóval biró egyház azon kérelme, hogy anyaegyházi jelleggel ruháztassék fel, nem volt megadható, mivel az az egyházi törvények 11. §-ába ütközik. A kouventi (1890 évi) jkönyv 57-ik pontjába foglalt, s a lelkészi és tanítói földek adója behajtása tárgyában kiadni szándékolt miniszteri rendeletterv egyházmegyénk által elfogadhatónak találtatik. A számvevői jelentésekből kitűnt, hogy az egyházmegyei köz- és gyámintézeti pénztárak az 1890-ik évben is szépen gyarapodtak; — amaz 1200 frtot meghaladó összeggel, emez 1435 írt 38 krral szaporodott. A számvevői jelentésekből az is kitűnt, hogy az egyházak gondnokainak számadásai a múlt évről mind megvizsgálhatok és elfogadhatók voltak. — Egy egyház azonban, nevezetesen a mezőkomáromi, az anyagi tönk szélén állván, erélyes intézkedések megtétele végett oda a hátralékok és hátralékosok kitüntetése —, s azok behajtásának eszközlése czéljából Medgyaszay Vincze és Rácz Gyula tanácsbirák személyében küldöttség neveztetett. Majd ezután a Baldácsi alapítvány, államsegély', közalapsegély elnyerése tárgyában beadott kérvények intézteitek el s a közgyülésileg nem hitelesíthetett jkönyví pontok hitelesítésére bizottság neveztetvén ki, a közgyűlés bezáratott. Amor. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Egyházkerületünk ez évi közgyűlését, mint sí szétküldött meghívók is tanúsítják, szeptember hó 14. s következő napjain tartja, a múlt évi közgyűlés határozatához képest Pápán. — A dunántúli ág. evang. testvéregyházkerület, mint lapunk múlt számában jeleztük, közgyűlését főt. mélt. Karsay Sándor püspök és mélt. Radó Kálmán felügyelő urak társelnöksége alatt f. hó 12-én megtartotta. A gyűlés lefolyásáról lapunk legközelebbi száma részletes tudósítást hoz. — A lelkészképesitő vizsgák idejéül az elnökség szeptember hó 7-ét tűzte ki. miről az érdekelt s. lelkész urak ezennel értesittetnek.
