Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-09 / 32. szám
511 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 512 körösi tanár Bonis Károly öcséimuek egyenként hagyok (500—500) ötszáz—ötszáz forintot. 11. Minden egyéb vagyonom, melyről e helyütt nem rendelkeztem, vagy rendelkezni nem fogok, nőmet Pfannschmied Juliánnát fogja illetni, azonban a csurgói gymnasiumnak hagyott (30,000) harminczezer forint haszonélvezetére igényt nem tarthat. 12. Végrendeletem végrehajtójául felkérem a solti református egyházmegye ez időszeriuti esperesét s e czimen neki (100) egyszáz frtot hagyományozok. Miről jelen közjegyzői okirat felvétetett, fél előtt felolvastatott s általa akaratával megegyezőnek lenni előttem s a tanuk előtt kinyilváníttatott és aláíratott. Kelt Ráczkevén (1887) Egvezernyolczszáznyolczvanhét évi február hó (25) huszonötödik napján. Soltra Alajos s. k. ráczkevei ref. lelkész s orvos. Ifj. Szilágyi Lajos s. k. mint tanú, Dinnyés Dezső s. k. mint tanú, Dr. Halász Orbán s. k. S talán nem lesz érdektelen a némileg különös rendelkezéseket tartalmazó testamentom psychologiáját kissé niegvilágositani. A végrendelkező szülői Somogymegyében, a liedrahelyi anyaegyház akkor üókegyházában, Al. Visnyén nagy szegénységben éltek s a végrendelkező, Nagy Sándor csököli lelkész tanúsítása szerint (ki Soltrának a csurgói lycae umbau 8 éven át tanuló társa volt és lelki testi barátja s igy ifjúsága minden körülményeit jól ismeri) Soltra Alajos Szigetváron, (hol annya egy pár mérő gabonát eladni volt) született; az ottani plébános Góczy által kereszteltetett meg, de be nem anyakönyveztetek; s csak később, hatósági közbejárásra vétetett fel az anyakönyvbe. Ekkor tehát az elkeresztelési tan még nem volt kifundálva. Azon körülmény, hogy a liedrahelyi iskolán kivtil, a in. ladi ref., — an. ladi r. kath., — a szigetvári r. katli., — s a selyei ref. és r. kath. iskoláknak is, — melyekben mint tanuló megfordult, — hagyományozott, azt tanúsítja, hogy szülői, nagy szegénységüknél fogva (apja foltozó szabó volt) sokfelé hányódtak. S e nagy, végrendeletében is hangsúlyozott szegénységben, nyomorban növekedés és mint érinti „szóig agyér- Wv“-ként tanulás hatott kedélyére oly mélyen, hogy kiválóbb hálát tanúsítson azon felsőbb tanintézetek iránt, a melyek, — miként a csurgói gymnasiumra tett hagyatéka érintésekor előttem jelzé, — őt „emberré“ nevelték. S ugyanezen körülmény oka annak is, hogy bár mint tudományosan képzett és haladó irányú egyén, jól tudta, hogy prot. tanintézeteink átalában, sőt még a legvagyonosabbak is, nagy feladataik megvalósítása tekintetében szegények, berendezéseik hiányosak, szükségleteik kiáltóak, tanerőik nem méltóan díjazottak, mégis 20.000—30.000 frtos, összesen 58.100 frtnyi hagyatékát nem az illető tanintézetek fogyatkozásaiknak kiköszörülésére, — níveaujuknak emelésére, vagy a prot. iskolákban oly nagy számmal tanuló szegény gyermekek általános érdekében anynyira szükséges, annyira áldásos, sőt nélkülözhetlen köztartás (konviktus) emelésére kéri fordittatni, hanem arra, hogy azon szegény fiuk, a kik szerencsések lesznek alapítványainak jótéteményeit élvezni, ne ismerjék a szegénységnek, a nyomorúságnak azon kiáltó szükségeit, a melyekkel nekie kellett egész tanpályáján küzdenie, úgy Csurgón mint Debreczenben, mely utóbbinak „akkor még nagyon nyomorult alumniumi kosztja'4 még 40 év múlva is. emlékezetének élénk tárgya volt. Feltűnő lehet többek előtt végrendeletének amaz intézkedése is, mely szerint a belső somogyi egyházmegye egyházaiban évenként szószékről rendeli (?) kihirdetendőnek, hogy ösztöndíjában kik részesültek és hogy arczképe megörökítéséről is önmaga rendelkezik. Ám a jóakarat nem fog ezen intézkedéseiben gáncsot találni és egyebet látni, mint az elsőben, szegény jótanulóknak, mintegy egyházról egyházra való felkeresését, provokálását a tudományos pályára, biztosítását kitauulhatásuknak Csurgón és Debreczenben; a másodikban pedig bizonnyal csak a méltó kegyeletérzetnek, mint nevelési tényezőnek szemléltetőleg ápolását, s talán másoknak is hasonlóan jó cselekedetekre, áldozathozatalokra buzdítani akarását. Nem lesz tán felesleges még a végrendelkező autonomikus érzületének jellemzésére megemlíteni azt is, hogy midőn mint esperes a csurgói gymnasiumot, tovább fej - leszthetése szempontjából, azon kötelékekből, melyekbe a csurgói állami fitanitó képezdének gymnasiumunkba elhelyezése bonyolította, feloldandó, lekötött helyiségeit s egy 10.000 frtos ösztöndíjalapját visszaszerzendő, Nagy Sándor volt tanulótársával Budapestre menve, Soltra barátunkat látogatásra kértük fel, küldetésünkről értesülve imigyen szólott; „ha visszaszerzitek a Bélaváry-féle (10000 frt) alapítványt, én is hagyományosommá teszem Csurgót, másként nem. Visszaszereztük. Sőt ráadásul megkaptuk, Trefort jóakaratából, azon peressé is válhatott épületeket is, melyeket fundusunkra a miniszter építtetett, mintegy 14000 írtba keriilőleg. Soltra is beváltotta szavát, midőn a csurgói főgymnasiumot tette örökösévé. Legyen áldott és élő az idők végéig emlékezete! Körmendy Sándor. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — A kerületi számvevőség nagyérdemű tagjai a kerületi, főiskolai s egyéb pénztáraknak nehéz és fáradtságos munkával járó megvizsgálása végett f. hó 5-én körünkbe érkeztek. Hozta Isten őket! — A dunántúli ágost. evang. testvér egyházkerület f. hó 12. s következő napjain városunkban tartja ez idei közgyűlését. Folytatás a mellékleten.
