Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-09 / 32. szám
509 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 510 telez bennünket arra, hogy rajta kívül senkit és semmit ] ffen gyanánt ne tartsunk és ne tiszteljünk; hogy egyedül 0 benne bizzunk; munkánk után áldást, a szükségben pedig segítséget egyedül Otőle várjunk; Őt sem képben. sem szoborban ki ne ábrázoljuk. I. parancsolat; ne legyenek neked én előttem idegen isteneid. (Helyesebben : ne legyen neked rajtam kívül más Istened.) 11. parancsolat: ne csinálj te magadnak faragott képet, hogy azt imádjad. Nem szabad hát az angyalokat, szűz Máriát és a szenteket imádni, isteni tiszteletben részesíteni; nem szabad segítséget és megtartást tőlük kérni és várni, mert ők is csak teremtmények is Istennek szolgáló lelkek. Látám az angyalt és leborulék annak lábainál, hogy imádnám ötét, de ezt monda nekem: azt ne míveld; a te szolgatársad vagyok és a te atyádfiáié. NIX. 10. Pál és Barnabás apostolok, midőn meghallották, hogy a né}» áldozattétellel istenek gyanánt akarják őket imádni, „az ő köntösüket megszaggatván, a községhez futamodának. kiálltván: férfiak miért mirelitek ezt'? Mi is emberek vagyunk, és olyan indulatok vannak bennünk, minémfiek ti bennetek, kik azt hirdetjük, hogy az ilyen hitvány dolgokat elhagyván, megtérjetek amaz élő igaz Istenhez, ki teremtette a mennyet, földet, tengert és minden azokban való állatokat. Ap. cs. XIV. 15. Az Isten, mivel lélek, ki nem ábrázolható. Ezért mondja Pál ap. „nem kell azt állítanunk, hogy aranyhoz, ezüsthöz, vagy kőhöz, mesterséges faragáshoz az Isten hasonlatos volna. Ap. cs. XVIII. 25. Hogy a szorongatások között egyedül Istentől kell és lehet, segítséget várnunk. meggyőz bennünket arról Dávid és Góliát története. (A történet ismeretes.) Góliát saját erejében elbizakodva megvetően, hetykén csúfolta Dávidot, mondván „nemde eb vagyok-e én, hogy bottal jössz reám. Jöszte ide hozzám és a te testedet adom az égi madaraknek és a mezei vadaknak/' Monda pedig Dávid a filiszteusnak: Te jösz én reám fegyverrel, dárdával és paizszsal; de én megyek te reád a seregek urának és az Izrael népe Istenének nevével. E mai napon az Ur téged az én kezembe ád, hogy megöljelek téged és elvegyem fejedet a te testedtől. Es megtudja mind az egybegyült sokaság, hogy nem fegyver és dárda által tart meg az Ur . . . . És a kis Dávid győzött. Dávid nem a maga gyarló erejében bízva megy a íiliszteus ellen, hanem a seregek Urának nevében, a ki egyedül képes az övéit minden ellenség ellen megoltalmazni. Dániel és társai. Az Isten a mi reménységünk Midőn reák tör ellenségünk. Minden háboruságinkban Megtart erős hatalmában. Azért a mi szivünk nem félne, Ha az egész föld megrendülne, Es a hegyek a tengernek Közepébe bedőlnének. 46. Zsoltár. Ilyen értekezésszerü a műnek majdnem minden §-a. s néhányhoz versszakokat és költeményeket is csatol a szerző Tompától, Berzsenyitől, Szász Károlytól, Aranytól. Kölcsey tői. Igyekeztem K. J. vallástanár ur művét egészen tárgyilagosan ismertetni, óvakodva minden bírálattól. Végül is csak e három megjegyzést teszem: 1. A mű az ev. ref. egyház hittanát röviden, de híven és érthetően adja auynyira, hogy a 3. 4. osztálybeli tanuló ifjak is jól megérthetik, a kiknek a mű szánva van s ez mindenesetre nagy érdeme szerzőnek; 2. az erkölcstan elméleti része helyett a gyakorlati rész van előtérbe állítva s igen helyesen, mert ily fejlettségű ifjaknál, mint a kik számára a könyv íratott, elvont elméleti tételek fejtegetése csak unalmat okoz minden gyakorlati haszon nélkül; 3. bár Pfleiderer Schaff Filep hírneves theologussal azon nézetben van, hogy „vallástanitásra ifjaknál egyedül a kérdezve tanítás alkalmas“, de tekintetbe véve, hogy kik számára s miként íratott ez a tankönyv: csak helyeselhetjük, hogy szerző a szakgatott kérdések és feleletek helyett ezen simább, áttekinthetőbb s a mai tanítási módszernek inkább megfelelő előadási módot választotta. Tankönyvét tehát határozott nyereségnek tartjuk. L. Soltra Alajos végrendelete. (Folytatás.) 4. (500) ötszáz Irtot hagyok unokabátyám Siklóson lakó mérnök Solty József fiának Solti Gyulának. 5. (500) ötszász forintot hagyok a solti reformata egyházmegye papi özvegyek gyámegyletének. 6. A német-hifii (Somogymegye) nemkülönben a magyar-ladi iskoláknak is külön külön hagyok (500) ötszáz forintot. Félreértés kikerülése végett megírom: a német-ladi katholika és a magyar-ladi reformata iskoláknak szegény gyermekek taumentességí dijául, vagyis ezen összeg évi kamatjai fordittassanak a legszegényebb gyermekek tandíjai fedezésére, úgy a reformátusoknál, mint a római katolikusoknál is, mindeník egyházban az iskolai elöljáróság szabadon határozván el azt, kinek adja? Ugyané czélra és feltételek mellett hagyok 7. a sellyei (Baranyában) reformata és római katholika iskoláknak is külön-külön (500) ötszáz vagyis együttesen (1000) egyezer forintot, azon kérelemmel, fogadják, vegyék ez összeget az említett római katholikus iskolák elöljárói tőlem hálám jeléül azon visszaemlékezés és lekötelezettségemnél fogva, melylyel irányukba azért viseltetem, mert egykor iskolájukba befogadván, ott tanítottak. 8. Hasonló czélból és feltételek mellett hagyok a hedrahelyi (Somogyin.) reformata népiskolának is (500) ötszáz forintot, hol egykor szinte iskolába jártam. Miből legyenek ezen összegek fedezve, látni lehet a Wertheini cassálian levő értékeim időszerű eonsignatiójából. 9. A tolnám egyében kölesdi lelkész Kálmán Dezső és nagy-
