Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-09 / 32. szám
507 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 508 propius ad fortalitium, templum lateribus exstructum, liabeant“ — mitsem törődve avval, bogy egykorú elődjük Raszcziáni már megengedte templomuk oldalainak megerősítését. (Thuri Etele „Komáromi ref. egyház története“ 28. lap). Mennyi és minő furcsaság egy kicsiny lapon, ugyan mennyi lehet az egészben, hát még a többiben? De nem akarom levonni a könnyen levonható következtetést a munkára és Írójára nézve; a helyett, miután Th. Etele ur nekem vén embernek szives volt tanácsot adni, szolgálok én neki a sokkal fiatalabbnak egy jobb tanácscsal: „ne sutor ultra crepidam“ —, mely magyarul azt teszi: ne akarjon nagyobb rendet vágni, mint a mekkorát a kaszája elfog, mert beletörik, mint már annyiszor; ne akarjon magasabbra repülni, mint szárnyai elbírják, mert lebukik vagy le is rántják, mint már annyiszor. En elismerem egy erényét, s ez a szorgalom; maradjon meg szorgalmával a neki való körben, s ekkor használni fog, ellenkező esetben pedig csak kárt tesz. Földvári László. Könyvismertetés. „Keresztyén Hit és Erkölcstan az ev. ref. gymnasiumok 111. és IV. osztálya számára. A konventi tantere szerint irta Kis József csurgói fögymn. vallástanár. Ara GO kr.u Terjedelme a műnek az Előszóval együtt 134 8-ad rét lap, s a 8—104 lapokon az egybeolvasztott hit és erkölcstan, a 105—134 lapokon pedig a konfirmáczióra előkészítés tárgy altatik. Szives készséggel ismertetjük e művet, mivel szivünk teljességéből örülünk, ha itju erők szellemi műveikkel a nyilvánosság terére lépnek. A müvet alaki tekintetben jellemzi az, hogy mint szerző úr mondja, a konventi tanterv szerint a hit és erkölcstan benne teljesen egybeolvasztva van, és hogy mint szerző ur az előszóban állítja: „az egybeolvasztás sikerül az Atyáról, és a Szentlélekről szóló részekben; de a Jézusról, mint megváltóról szóló .... részben már nagy megszaggatottságra vezetne .... ebben a részben azért a hittételeket az erkölcstani tételektől elkülönített §-okbau irtain meg.“ Jellemzi továbbá alaki tekintetben e müvet az is, hogy nem kérdések és feleletekben van Írva. „A sok időt rabló és sokszor csak úgy előrántott kérdések, — írja szerző ur, — nem akadékoskodnak könyvemben (5. 1.).“ Az „Előismeretekében az 1. §-ban tárgyalja szerző ur a keresztjén vallás fogalmát, s ezt írja: „a vallás nem egyéb, mint az Istentől való függésünk nyilvánulása“, mely „Istentől való függésünk nyilvánul a kegyes, vallásos érzelemben . . . továbbá abban a törekvésben, hogy Istent és az ő akaratát mind jobban megismerjük.“ — A 3-ik §-ban a vallástan fogalmáról tanít szerző, s ezt Írja: „a vallástan az a tudomány, mely az Istenről, ennek äz emberekhez való viszonyáról — az emberről és ennek rendeltetéséről a bibliában felállított, igazságokat összefüggő rendszerben adja elő.“ Két fő ágat szoktak, Írja a szerző, a vallástanban megkülönböztetni, u. m. a hittant és erkölcstant; de a kettő együttesen is tárgyalható. -Mi a hittant, mondja; és az erkölcstant összefoglalva tanuljuk. Tanulunk az I. részben Istenről, és az embernek Isten iránt való kötelességeiről; a II. részben Jézus Krisztusról és a felebaráti kötelességekről; a III. részben a Szentlélekről, s az önmagunk iránti kötelességekről. Hittani előadásában e szerint szerző ur az oeconomiai rendszert követi, s §-ához, ahol lehet, erkölcsi tantételt csatol. Műve első részében Istenről és az embernek Isten iránt való kötelességeiről szól szerző ur, s §-okban tanít Isten megismeréséről, az Isten léteiét erősítő bizonyokról, az Isten egységéről, örökkévaló, mindenható, szent. igaz. igazságos, könyörülő voltáról, bölcsességéről, jóságáról és boldogságáról, és a Szentháromságról, s ezekhez köti az Isten félelméről, az istenitiszteletről való tanítását. Ezután szól az Atya-Istennek tulajdonított munkákról: a világ teremtéséről, az isteni gondviselésről, az isteui gondviselés és az erkölcsi rósz cselekedetekről, s ezek után átmegy az embertanra. Műve második részében szól szerző ur a Megváltóról és a felebaráti kötelességekről, s egyes §-okban tanít Jézus életéről, isten-emberiségéről, megváltói munkájáról, prófétai, főpapi, királyi tisztéről, feltámadásáról, mennybemeneteléről, példájának követéséről, melyekhez kapcsolja: részvét, jótékonyság, hála, felebarátaink lelki életének gondozása, igazság és méltányosság, mások megítélése, őszinteség, az igazság elhallgatása, és a hazugság, felebarátunk testi életéről való gondoskodás, a gazdák és cselédek kölcsönös kötelességeiről való tanítását. Müve harmadik részében szerző ur a Szentlélekről és az önmaguuk iránt való kötelességekről szól, és egyes §-okban tanít a Szentlélek elkiildetése és igaz istensége, az idvezitő hit, a megtérésről, testünk és lelküuk iránt való kötelességekről, életpálya, munkásság, takarékosság, önuralom, önismeret, önbizalom, önérzet, a becsület, a meggyőződés követése, a családtagok kötelességei, az államfő, és állampolgárok kötelességeiről. A konfirmációra előkészítés egy kis rövid egyháztörténetből, az Isten igéje és Sákramentomokról való tanból s az Úrvacsora vétele előtti és utáni imákból áll. Szerző urnák tárgyalási és irmódját legjobban megismerheti a tisztelt olvasó müvének ide iktatott §-ából. 6. §. Az Isten egy. A biblia, Írja szerző ur, több nevezetes tulajdonságát említi Istennek: mondja t. i., hogy 0 egy, örökkévaló, változhatatlan, mindenható, mindenütt jeleuvaló, bölcs, szent, igazságos, könyörülő a legnagyobb mértékben, jó és boldog lélek. Az Isten egy, mert a legtökéletesebb lény, aki e világot teremtette, fentartja és igazgatja, csak egy lehet. Halljad Izrael, a mi Urunk Istenünk egy Isten. V. Móz. VI. 4. Egy az Isten és mindeneknek atyjuk. Eféz. IV. 6. Az első és második parancsolatban maga Isten kö