Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-02 / 31. szám

487

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

488

Épen ebben az időben volt veszprémi superintendeus Kanizsai Paulides, vagy Pálfi János, Simándi nagy barátja. Ez is predikátorsága 2-ik esztendéjében esperestté, az után nem sokára superintendenssé tétetett.

Vajha ezeknek az eleiknek nyomdokait követték volna gyakran ezeknek maradékaik, igy bizonyosan nem lettek volna oly sok hátramaradások és hibák az eklézsiák igazgatásában. Az öregek becsületet és tiszteletet érdemelnek, de megérdemlik azt is, hogy sok fáradságok után nyugodalmas és csendes életet éljenek, mit nem enged a közhivatalok viselése. Terheltessenek hát a közmunkával a még erejekben levő személyek és ezeknek virtusaikat ne homályositsa, hanem nagyobb fényre hozza ifjú erejek; az öregek ne tiltsák meg tanácsokat, mikor megkérdetnek.

Az 1608. esztendei diaeta I. artic. § 2-ban elvégeztetett ugyan ez: Ad praecavenda inter status et ordines aliqua odia et dissensiones, ut quaelibet religio suae profession is superiores, sen superintendentes habeat, statútum est; e szerint voltak is már az országnak különb-különb részeiben superinteudensek, de mivel a superintendentiák megyéinek határai közmegegyezéssel kijelelve nem voltak, ebből igen sok rendetlenségek származtak. Mert ha valamely eklézsiák, vagy prédikátorok hibáikért a püspöktől vagy synodustól fény egettettek, hogy az érdemlett büntetést elkerülhessék, mindjárt a szomszéd superintendentiához folyamodtak és ahhoz csatolták magokat. Ennek a zür-zavarnak eltávoztatására irt Simándi Mihály a veszprémmegyei superintendensnek, németujvári prédikátornak, Kanizsai Paulides, vagy Pálfi Jánosnak, aki Patai István után éppen ebben az esztendőben tétetett superintendenssé, kérvén a két superintendentiát elszakasztó lineának meghatározására. Felelt Kanizsai János Simándi Mihálynak 24. Aug. 1629. igen becsülettel és szép deáksággal, melyben igen fekete színekkel Írja le némely somogyi prédikátor zabolátlan féktelenségét, melyek őtet régen arra indították, hogy arról a határ-hányásról gondolkodott és azt szivszakadva óhajtotta. Jelenti továbbá, hogy Simándi levelét közölvén a maga synodusával, az olyan végzést tett, hogy a Veszprémen alól a Balaton mellett fekvő és a somogy vármegyei eklézsiák (kivévén 17 eklézsiát, melyeket névszerint előszámlál), a felső-baranyai, azaz a Dunán innen levő superintendent iához rag úsztassanak, annak rendelései, törvényei és jurisdictioja alatt legyenek. Ez a somogysági eklézsiának a Dunán innen levő superintendentiához való ragasztatása még abban az 1629. esztendőben meg lett, — tevén ott esperestté Simándi Mihály Gyarmatin Mártont, a fok-szabadi prédikátort (minekutánna a somogyi tractusban levő prédikátorok sorsot vetvén, a sors erre a Gyarmatin Mártonra esett), mely fokszabadi eklézsia noha a Kanizsai Pálfi János által kinevezett 17 eklézsiák számok közt volt, mindazáltal csopaki prédikátor Tolnai István plenipotentiáztatván a püspöktől, megegyezett benne, hogy Fok-Szabadi a somgyi tractushoz ragasztassék.

Irt Simándi Mihály mind ennek az esperestnek, mind a somogyi gremialis eklézsiáknak és prédikátoroknak, külön-külön mindenkinek eleibe adván kötelességét azzal a püspöki hatalommal, mely — amint Írja — a hatalmas török császártól és annak basáitól pecsétes levelek által meg volt erősítve. Dicsekszik egyszersmind, hogy a török basák rendeléseik mellett a dunamelléki eklézsiákban igen szép rendtartások vannak. „Mi köztünk szép rendtartás vagyon falukban, városokban és egyező békességes becsület mind az egész községtől; sőt még a vitézlő török uraságtól is minden becsületünk és oltalmunk megvagyon panasz nélkül és nem tudom melyik falu vagy város merne ellene járni a mi articulusainknak vakmerőképpen, mivelhogy mindenek jól tudják, hogy a hatalmas vezérektől arra nekünk leveleink vágynak, hogy minket senki ne háborgasson, se török, se jobbágy, se senki, hanem tisztünkben eljárhassunk.“ Ezek szóról-szóra a Simándi szavai. (Oh micsoda gyalázat, hogy ezzel majd későbbi időkben a keresztyén magistratus alatt nemcsak nem lehetett dicsekedni, hanem az ellenkezőről kellett sírva panaszolkodni; majd esztendők után a superintendensek és prédikátorok gályákra sententiáztattak egy Leopold fejedelem alatt, aki nemcsak keresztyénnek, hanem apostoli királynak is nevezte magát!)

Hogy ezekből az eklézsiákból a prédikátorok a synodusokra bátorságosan jöhessenek (mely synodusokon minden prédikátornak okvetetlentil meg kellett büntetés alatt jelenni) Váradi János budai prédikátor és esperest által Murtcza budai basától számokra protectionalist extraháltatott, amely mellett 1630. 4. Apr. Ráczkeviben tartott synodusban legelőször megjelent 17 somogyi prédikátor és a törvényeknek magokat alájok Írták. E szerint Simándi Mihálynak szorgalmatossága által a Dunán innen lévő superintendentia a somogyi tractussal megnevekedett, mely attól fogva mind e mai napig ennek megyéjéhez tartozik. Lampe a maga Eccl. Hist.-ban erről a somogyi tractusról sehol sem emlékezik csak egy szóval is.

1629. esztendő 18. Jun. synodus tartatván Ráczkeviben, melyben 101 prédikátorok voltak jelen, Ilyen végzések lettek.

1. Minden faluról és városról minden gyűléskor a pásztorokkal ember legyen a falu, vagy város költségén a tanítónak fizetése nélkül.

Mikor visitatio van, a holott a visitátorok járnak, az az eklézsia tartozik kocsival, étellel és itallal azoknak és nem a tanító. Ha igy nem enged a község, tanító nélkül marad.

2. Más püspökség alól jött atyafit püspöknek vagy competens seniornak levele nélkül ne recipiáljon se püspök urunk, se senior uraink.

3. Ha valamely eklézsia a visitátoroknak nem gazdálkodik és kocsit nem adand, annak az eklézsiának ügyeit egyik senior is el ne végezze, hanem ha tisztitül megfosztatik.

4. Minden senior a reá bizattatott eklézsiákat kétszer esztendőben megvisitálja, ha egészséges leszen, és ha magától nem lehet, proseniorára bízza és fide salvifica mindeneket in scriptis a gyűlésre hozzon, amit el nem végezhet, mert igy tanít az apostol is, ut omnia decenter et ordine fiant in ecclesia.