Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-02 / 31. szám
489 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 490 5. Minden tanító tiszte szerint köteles leszen, hogy a visitátorok mellett híven szolgáljon és akiket velek együtt el akarnak vinni, elmenjen, ha elmúlhatatlan dolga nincs versenség nélkül, ha tiszti nélkül nem akar lenni. 6. Minden senioroktól és visitatoroktól megkívánjuk’ hogy amit titkon, sőt nyilván is elvégezhetnek, azt sehol ne hirdessék, hogy mi általunk az Isten neve gonoszul ne halljon. 7. A visitátoroktól megkívánjuk, hogy egymást értsék, tiszteljék és becsüljék és az előttük járótól hallgassanak, amit felelnek, communi consensu az előtt elvégezvén, hogy minden: szavok helyesen lehessen, ha pedig kívántatik szóllaniok, ugyan azt szólják unó spritu et unó ore. 8. Minden násznagyok a házasság dolgában sehol a tanítók hire nélkül a leány-kérésben meg ne induljanak: ha hír nélkül járnak, ami ezután esik a házasok között, senkire ne vessenek. (Folyt, köv.) Soltra Alajos végrendelete. Másolat. 48—1887. ügyszám. Közjegyzői okirat. Bélyeg 2 frt. Előttem Dr. Halász Orbán monori királyi közjegyző előtt alólirott napon és helyen megjelent, általam személyesen ismert Soltra Alajos ráczkevei lakos református lelkész és az e végből meghívott ifj. Szilágyi Lajos főszolgabíró és Dinnyés Dezső aljárásbiró, mindketten általam személyesen ismert ráczkevei lakosok, kik az ügymenet egész folyama alatt folytonosan és egyszerre jelen voltak, és Soltra Alajos előttem s most nevezett tanuk előtt élő szóval, személyesen következőleg jelentette ki végakaratát: Végrendelet. „A nagy Isten szent nevében.“ 1. Azon hálaérzetem folytán, miszerint tudományos képzettségem alapját, a csurgói gymnasiumbau nyertem, hol, habár a szolgaság kenyerét kelle is ennem, mégis boldognak éreztem magamat, mert minden nélkülözést eltürhetővé tett egy boldog jövő szép reménye —: hagyok és rendelek a most említett református gymnasiumnak (30) harminczezer forintot osztrák értékben, úgy azonban: a) hogy ezen összegből (20) húszezer frt fordittassék szorgalmi dijak alapjául, vagyis ezen (20) húszezer frt évi kamatjai osztassanak ki évenkint (10) tiz református vallásu, fedhetetlen életű, kitűnő tanulónak. Azon oknál fogva, mert keserű tapasztalatomból tudom, — mivel az én boldogult szüleim is szegény iparosok voltak, — mily boldognak mondhatták magukat én hozzám képest, a legcsekélyebb egyházbeli rektorok fiai is, kiknek szüleik, hivataluknál fogva, a megélhetés legelső szükségletei iránt már előre s az év elején biztosítva voltak: akarom és rendelem, hogy ezen ösztöndijak első sorban mindig a földmivelő s iparos osztály gyermekeinek adassanak s csak az esetben, ha ilyenek nem találtatnának, adassanak a hivatalnokok, itt is először a rektorok, azután a gazdatisztek s utolsó esetben a lelkészek fiainak, mindenkor főkellék lévén, mit hitelesen keilend bizonyítani, feddhetlen élet, kitűnő tanulás és szegénység. Tanárok fiainak azonban soha semmi szin alatt, sem szabad ezen ösztöndíjból részesülni; nem azért mintha a t. ez. tanár urakat részrehajlással akarnám gyanúsítani, hanem egyszerűen azért, mert ők, ott helyben, gyermekeikről, illetőleg azok neveltetéséről, minden nagyobb költekezés nélkül gondoskodhatnak. Akarom és rendelem, hogy ezen összeg „Soltra Alajos ösztöndíj“ czim alatt a belső-somogyi nagytiszteletü egyházmegye ellenőrködése mellett oly módon kezeltessék, hogy az évenként jutalmazottak nevei minden belső-somogymegyei reformált egyházban a lelkész urak által köztudomás és igy az alapítvány iránti érdekeltség szempontjából kihirdettessenek, szószékből köztudomásra jussanak. Ezenkívül akarom és rendelem, hogy ezen alapból - ha lennének,—a „Soltra“ nevet viselő családok gyermekei mindig megkülönböztetve részesüljenek, vagyis hasonló körülmények közt mindig ezeké legyen az ösztöndíjnyerésben az előny és elsőség, b) A fent irt harminczezer írtból még hátralevő (10) tízezer forintot hagyom oly czélra, hogy annak kamatai adassanak évenként két egyenlő részben oly két, a csurgói gymnasiumban végzett református vallásu szegény, jótanuló ifjúnak, kik a technikai vagy orvosi pályát választják s ott jó előmenetelt tanúsítanak, pályájuk, illetve tanulmányaik befejeztéig. Ezen alapítvány ellenőrzésére is a belső-somogyi reformata egyházmegye elöljáróságát Kérem fel és akarom, hogy a jutalomban részesültek nevei évente minden belső-somogyi reformata egyházban közzé tétessenek. 2-szór. Szinte hasonló hálaérzetből indíttatva a debreczeni reformatum collegium iránt is, mint a hol, habár akkor még nagyon nyomorult alumniumi koszton, philosophiai, jogi és theologiai pályámat Isten segedelméből elvégeztem, hagyok és rendelek (10) tiz theologus ifjú részére szinte ösztöndíj alapjául (20) húszezer forintot, úgy azonban, hogy itt és ennek kamatjából is első sorban a szegény földmi vés és iparosok gyermekei részesüljenek jutalomban, s csak akkor, ha ilyenek nem léteznének, adassanak a jutalomdijak a tanítók, lelkészek, gazdatisztek, orvosok, mérnökök fiainak. Itt is elengedhetlen kellék: jó erkölcs, kitűnő tanulás és bebizonyított szegénység. Akarom és rendelem, hogy, ha akad „Soltra“ nevek viselő egyéniség, az mindig megkülönböztessék. Ugyszinte ha lennének jövőben is Debreczenben theologiát hallgató ifjak Somogy és Baranyamegyéből, ezek is hasonló körülmények között a többiek felett előnyben részesüljenek. Akarom és rendelem végre, hogy a most említett (20) húszezer frt évi (6%) hat száztóli kamatját élethossziglan nőm, született Pfannschmied Juliánná miuden levonás nélkül húzhassa s ezen ösztöndíj csakis az ő halálával osztassák ki a theologus ifjak között. III-szor. A ráczkevei reformata egyháznak akartam már életemben (500) ötszáz forintot adni házépítésre azon 1000 írthoz, melyet boldog emlékezetű Varga Antal ur hasonló czélra egyedül az én körtemre hagyományozott; de fájdalom! mint ez a presr
