Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-18 / 3. szám
43 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 44 liajóra ült s elment Ausztráliába, Tasmaniába s Uj-Zélandba. Ezen kőrútjában, mely két évi időközt ölelt fel. 610 nyilvános előadást tartott. De vessünk egy tekintetet azon veszélyekre, melyeken Chiniquy evangelizáló munkája közben átment. Róma ugyanaz ma, ami volt akkor, midőn Huss Jánost megégette, midőn a hugenottákat lemészárolta, midőn a magyarországi protestáns vértanuk máglyáinál melegedett, midőn a szennyes börtönre, nyomorgattatásra, gályarabságra Ítélt papok és tanítók kínjaiban gyönyörködött. Mit mond Aquinói Tamás, Róma szent Írója a „Summa Tlieologiae“-ban? „Bár az eretnekek iránt uem szabad türelemmel viseltetni, mert nem érdemesek arra, mégis elnézéssel kell lenni irántok a második megintésig, hátha visszatérnének az egyház hitéhez. De azokat, akik a második megintés után is megmaradnak tévelygésükben, nemcsak ki kell átkozni, hanem át is kell őket adni a világi hatóságnak kiirtás végett.“ (4-ik kötet, 90. lap.) A keresztyéni szeretetnek ezen aquinói szent tamási elve van érvényben ina is Rómában és abban az egész fekete seregben, melyet Rómából sugalmaznak; mely nem akar tisztelettel viseltetni az ország törvényei iránt s kész volna felforgatni az ország békéjét, ha a Krisztus helyettese jónak látná megfuvatni, dúsan fizetett zsoldosainak a liarczi riadót. Az ultramontanismus erőszakoskodik nálunk, erőszakoskodik Amerikában is, hol nyíltan, hol titkon. Nem csodálkozhatunk tehát, ha szegény Chiniquy meggyilkolására mintegy 30-szor tettek nyíltan kísérletet áttérése után. A többek közt Quebekben 1859-ben a püspök biztatására 50 ember rohanta meg, hogy kicsikarják belőle az esküt, miszerint a Bibliát nem fogja prédikálni többé soha, különben megöléssel fenyegették. Egy tőrdöféssel mellén szabadult ki a veszedelemből. 20-szor hajigálták meg kővel, többször súlyosabban meg is sérült. Ausztráliában Horsham városban 1879-ben a katholikusok tőrökkel és pisztolyokkal rohantak be a prot. templomba s épen Chiniquyre, ki csak egy mellékajtón menekülhetett s az őt befogadó épületnek minden ablakát bezúzták. Tasmaniában is ilyszerü fogadtatást rendezett számára a papság. Többször süvöltött el mellette az orgyilkosok golyója. 1884-ben, midőn Quebekben prédikált, két kath. pap által vezetett 1500 főnyi csőcselék megrohanva a templomot, betördelve az ablakokat, kőzáporral árasztották el a bent levőket s maga Chiniquy tetőtől talpig összehajigáltatva, 3 hétig ágyban feküdt a kapott sérülések után. De se az eféle durva támadások, se a finom rágalmak, se a hamis tanukkal bizonyított bűnperek nem tudták Chiniquyt félretenni a klérus Htjából; az Ur mindig megőrizte őt az ellenség fondorlatai ellen. Sőt látja napról-napra terjedni az evangyeliom világát a sötétségbe helyezett népek felett, úgy Canadában, mint az Egyesült- Államokban. Chiniquy múlt évi július 30-án ülte 81-ik születési évfordulóját tisztelettől és szeretettől környezve. Bár ő maga nyugalomba vonult lelkész, de azért naponként tart vallásos színezetű gyűléseket s a legutóbbi év lefolyása alatt 160 városban és faluban tartott felolvasásokat. Ezen adatok legnagyobb részét Chiniquy öuéletleirásából vettem, mely 832 lapra terjed, mely mű már kinyomatva kétszer égett meg a nyomdában (gyanús körülmények között) s csak harmadszorra sikerült napvilágot látnia. Kedves olvasóm! Imádkozz velem együtt, hogy az Isten éltesse még soká a mértékletesség és vallásszabadság ezen agg apostolát, Chiniquy Károlyt! Erre kéri az agg szerző is az evangyéliomnak minden magyarországi barátját, midőn engem feljogosít e mű lefordítására! Révész Mihály. KÜLFÖLD. Németországból. Jéna, 1891. január 6. Az uj egyházi év első ünnepnapjai immár elmúltak. A keresztyén világ isteni alapítójának élettörténetét ismét maga előtt fogja látni lélekben s emlékezetben. Most eljöveteléhez készült, majd örömünnepet ült születése emléknapján; azután végig kiséri gondolatban ama nagy napokig, midőn a fellelkesült nép „hozsánnáival, majd „feszítsd megigel ünnepli s átkozza, — ott kesereg a nagypénteki szomorú jeleneten, — ott örül az igazság győzelmi ünnepén, — látja majd a mennybemenetelt hivő leikével s érzi majd a vigasztaló szent lélek csodás erejét a pünköst ünnepén. Oh milyen fenséges, milyen nagyszerű alkalmak, hogy a hivő lélek nyugalmat találjon a földi élet viszontagságai között! Vajha a közöny, mely a népek lelkét a vallás dolgában annyira hatalmába kezdi venni, megszűnnék, minden egyes ilyen alkalmakkor! . . . Vajha a hit világánál meg tudnák találni a keresztyénség nagy ünnepein ama ösvényt, mely az igaz isten-ismeretre vezet s soha le nem térnénk róla! . . . Pia desideria. A modern világ áramlata sodor-sodor magával mindnyájunkat, — s ki tudja hol lelünk nyugvó pontot!? A hivő lélek egyik legnagyobb ünnepét ülte a közelmúlt napokban a keresztyénségnek. Krisztus születése napját. Visszaszállni gondolatban ama korba, midőn a sötétség lebegett az emberek lelke fölött, midőn egy akarattal várták a jobbak a megígért Messiást, — látni a csillagot fényesen tündökölni, — a bölcseket tisztességet tenni: fölemelő érzés, mily nagyszerű alkalom a hitnek igazolására, a vallásnak megmutatására.............Magyar népünkben megvan — hála Istennek! — az érzék a sátoros ünnepek iránt. Ha máskor üresek is templomaink, ilyen alkalmakkor mégis csak megtelnek s áhítattal hallgatják az igét: „Hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme leend: ma született a Megtartó! . . .“ Né-
