Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-02 / 31. szám
Második évfolya m. 31. SI.itIII. Pápa 1881. augusztus 2. DUNÁNTÚLI MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Egyházkerületi lelkészt gyámolda. I. Kis Gábor. — A környezet. VI. (Részlet Drummond H. munkájából.) — Tormássi János a dunamelléki ref. püspökökről. — Soltra Alajos végrendelete. Körmendy Sándor. — Cliernelházi Cliernel Ferdinánd.-f Somogyi Gyula. — Vegyes közlemények. — Hiva__________t a 1 o s rész. — P á 1 y á z&t.__________ __ Egyházkerületi lelkészi gyámolda. I. Mint a száraz földnek a permetező eső, oly jótékonyan esett lelkűnknek Thury Etele ur e lapokban (15., 16., 17. szám) megindított vezérczikkezése kerületi lelkészi gyámoldánk állapota felöl. Nem azért, mintha igénytelen nevem felemlitése érdekelné dicssovárgó benső részeimet, hiszen ha tettem is valamit, elmondhatom a bibliával „csak amivel tartozom, azt cselekedtem,“ — hanem az ügy nemes, komoly és égető voltánál fogva jelentékeny és érdekes T. ur felszólalása. Olvasunk jeles észrevételeket a papi ruháról; a lelkészkörök elkeresztelésről, esketésről, temetésről is egész az elforgácsolásig tartanak értekezéseket; iskoláztatás, faiskola, háziipar mind találnak buzgó pártolókra, csak a lelkész-gyámolda és annak kopott fakó ruhába öltözött s az élet országutja szélén egyszerűen lakó gyermekei tűnnek fel oly kevés halandónak a szemei előtt. Pedig csaknem kivétel nélkül elmondhatjuk mi ref. lelkészek, hogy omnes una manet nox. Alig-alig találunk sorainkban papi családot, melynek tagjai, ha a családfő behunyja szemeit, tisztességesen megélni tudnának. Azonban nem vagyok pártolója azon világ fájdalmi nézetbe burkolt véleménynek, mintha a prot. lelkészi pálya a legmostohább kenyere volna a sorsnak; szegényekkel, vagyontalanokkal az élet minden osztályában találkozunk, csakhogy a más pályák emberei úgyszólván megértették a kor felhívó szózatát, gyámpéuztárakat, tartaléktőkéket, segélyegyleteket, nyugdíjintézeteket stb. állítottak; manapság már az utkaparótól a ministerig majd mindenki nyugdíjjal dicsekszik, —* még a napszámos osztály is kegydijban részesül, elengedtetik neki az országos adó, egyedül csak mi vagyunk hátra. Nem állíthatjuk, mintha sorainkban is nem találkoztak volna messzebbre tekintő s fennkölt gondolkozásu őrlelkek, kik kitörve a vakond életű lakásnak az ablakát, nem elégedtek meg azzal, hogy, ha a kapaföld rájuk hulland, az ő közpapi állapotuk menyországgal cseréltetik fel. hanem az életben maradottak sorsát is figyelmükre méltatták. Tanúbizonysága ennek az nAglelkészi pénztár“, mely kerületünkben már rég idők előtt napvilágra jött; állításunk mellett bizonyít az az újszülött, mely „Segélyegylet“ czim alatt, néhány évig folytatta pályafutását, mig nemrég szemeink láttára ráborult a szemfedél; legújabban megszületett az e. h. k. gyámoldánk, de ez is, mint a palóczoknál a jó kenyér, nem akar megteremni közöttünk. Mind az aglelkészi pénztár, mmd a segély egylet, mind az e. k. lelkész gyámolda csak tengődtek, életre valóság helyett vérszegénység jeleivel találkozunk náluk, nem valának képesek és jelenleg sem tudják orvosolni bajainkat; eh. kerületünkben a lelkészek Özvegyei és árvái, ha a családfő kidőlt, bi-31 ELŐFIZETÉSI DU: £§^-^0.21 éS ÍSkolS. körét)Ől. HIRDETÉSEK DÍJA: Helyben és vidékre pos^ hasábos petitsor több-A DUNÁNTÚLI El MF. EtíiÁZKI. HIVATALOS KÖZLÖNYE. SsSöf *---—------------------« *------------------- «
