Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-05 / 27. szám

Második évfolyam. 2Í. «/ám. Pápa 1891. július 5. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Az egyházi közalapról szóló törvényjavaslathoz. III. Antal Gábor. — A belső-somogyi egyházmegye közgyűlésének átirata. (Vége.) — Egyházi élet: Egy buzgó gyülekezet. Patay Károly. — Tár eza: Merengés. (Búcsú az alma matertől.) íülöp József. — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. — Pályázatok. Az egyházi közalapról szóló törvényjavaslathoz. III. Helyes azon törekvés, hogy a közalap­nál, épugy mint minden önkéntes bevalláson nyugvó adónál, állapitassék meg valamely7 mini­mum, a visszaélések meggátlása végett, a mint ez történik az állami adóknál is. Csakhogy az ily minimum mértékének nem szabad oly ruga­nyos és ingatag fogalomnak lenni, a minő a csa­­ládfentartás által igényelt költség, hanem oly be­bizonyítható és kétségbe vonhatian ténynek, a mely a kivetésnél a vitatkozást kizárja. Ilyen a bérlőnél a fizetett bérösszeg, iparosoknál a se­gédek száma, vagy az üzlethelyiség bére stb. Ilyet kellene felállítani a közalapjárulék kiveté­sénél is a megszabandó minimum alapjául. És e szempontból az 5. §-t (219 §) igy gondolnám szer­­kesztendőnek: A közalaphoz minden családfő köte­les, vagyoni és kereseti viszonyához képest, azon egyházközségben, a melyben illetékes (15. §.) bi­zonyos évi járulékot fizetni, a mely járulék nem lehet kevesebb IV-ik osztályú kereseti adóval megrótt jövedelmének egy ezered részénél és bármely más jövedelme után kivétett tiszta ál­lami adójának l°|0-ánál.u Természetes, hogy7 a törvény ily szövegezése mellett is, a minimum csak ritka esetben volna alkalmazandó, mert különösen a kevésbé vagyo­nosok e mértéken felül fizetnek most is; de ha mégis alkalmazni kellene, nem lehetne a kivető bizottságot önkénykedéssel vádolni s a kivetés­ben az adóköteles sokkal inkább megnyugodnék.. Másrészről, hogy7 a IV. osztályúi kereseti ad6 alá eső, tehát megállapított biztos és egyszers­mind progressiv adóval megrótt jövedelem és. egy7éb jövedelmek megadóztatása között kü­lönbség tétetik, annak szükségét mindenki, a ki az adóügyekben némi jártassággal bir, belátja. 3. A javaslat 6. §-a, egyezőleg a törvény7 220. §-ával, kimondja, hogy „az évi járulék meg­állapítása osztályba sorozás által történik, még pedig akként, hogy7 minden családfő azon osz­tályba sorozza magát, a mely7 a 219. §-ban meg­állapított arány7nak megfelel.“ Én e §-t megtol dandónak tartom ezzel: „Azonban az ily soro­­zatilag megállapított járulék az egyháztanács által az egyres tagokra kivethető és tőlök beszed­hető az egyrháztagok egyéb tartozásaival és já­rulékaival együttesen.“ Helyeslem én mindazon kezelési szabályokat, a melyeket a convent a közalap járulék kive­tése és beszedésére nézve megállapított, de azt nem látom be, hogy, ha a megfelelő pénzösszeg könnyebben és kevesebb vesződséggel is besze­rezhető valamely gyülekezetben, mint ott előírva van, miért ne volna szabad a gyülekezetnek a kényelmesebb utat választani, és ha azt választja, miért kelljen a kezelési szabályzat betűjéhez al­kalmazkodás végett hamis presbyteri jegyző­könyveket szerkeszteni. Tudok gyülekezetét, ahol a közalap járulék 27 I ELŐFIZETÉSI DU: egyház éS iskola köréből. í HIRDETÉSEK DÍJA: Helyben és vidékre pos­­^ hasábos petitsor több-I Á BIÍITlI EV. REF. EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖNYE. SkíSSt A ___ _________A—---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------A

Next

/
Thumbnails
Contents