Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-05 / 27. szám

419

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

.420

ugy vettetett ki mindjárt 1888-ban, hogy az 50 krttól 16 frt-ig I—IX. osztályba kivetett egyházi adó, 60 kr — 20 írtig osztatott be I—IX. osztályba, és az emelés közalapjárulóknak vetetett s ma is igy fizettetik, de a járulék arányos és hátralék nincs. Más helyen egészen az egyház pénztára fizeti a járulékot, ismét másutt az egyház pénztára fizeti, de ez az egyház pénztárának megtérül az által, hogy az egyházi adózás köre tovább kiterjesztetett, mint volt annak előtte; hátralék nincs, az ügy minden esztendőben egy hamis adatot tartalmazó presbyteri jegyzőkönyvvel formailag is teljesen rendbe hozatik- De hát mi szükségünk van nekünk arra, hogy tisztességes dologban is bujkáljunk és hazudjunk, mint valamely fenyitő pálczától rettegő gyermekek ? Hiszen végre is a közalapi járulékot nem valamely nagy hatalmasságoknak adjuk, hanem szegény gyülekezeteknek és szegény lelkészeknek, kik bizony szívesen fogadják azt úgy is, ha nem épen a kijelelt rubrikák szerint szedetett össze, hanem az egybáztagok általános adójából egy összegben szakittatott ki. A 9. §-ban úgyis a presbyterium és nem egyesek vannak felelőssé téve a járulék-összeg hiánytalan beszolgáltatásáért: annyival inkább jogosnak és szükségesnek tartom az említett szöveg-pótlást.

4. A törvényjavaslat 9 §-a kimondja, hogy „valamely egész egyházközség teljességgel nem menthető fel a közalaphoz való járulás kötelezettsége alól, még az sem, amely a közalap pénztárából állandó segélyt húz.“ Ez teljesen helyes is azon indokolásnál fogva, amely a §-ba van befoglalva. Itt is van azonban a dolognak egy másik oldala is, amelyet nem méltányos egészen figyelmen kívül hagyni. Mert vannak egyházak, amelyek közalapi' segélyben soha nem részesülnek, arra igényt nem is tartanak; és ha ezek tetemes összegbe kerülő építkezésekbe bocsátkoznak, a miknek keresztülvitele .érdekében magoknak és tagjaiknak minden erejét meg kell feszíteni: méltányosan alig követelhető, hogy ugyanekkor másokat hason czélra segélyezzenek is. Tapasztalásból tudom, hogy ily tetemes építkezések alkalmával előforduló nagy anyagi erőfeszítéseknél mily jól esik, mily buzditólag s bátorítólag hat a legkisebb adomány vagy talán csekély megtakarítás is a hívek kedélyére és ebből következtetem, mily leverőleg hathat az illetőkre a conventi jegyzőkönyvben többször előforduló, különben teljesen helyes és jogos határozat: „ily erős és vagyonos egyház saját erejéből is épitkezhetik, vagy törlesztheti adósságát.“ Suplicans koromban, emlékszem, nagyon kellemetlenül érintett, ha könyvecskémet azon bejegyzéssel adták vissza kezembe: „N. N. egyház építkezvén, nem adakozhat;“ de azt akkor sem vontam kétségbe, most sem vonom, hogy a jogi kötelezettség teljesítése előbb való a szeretet kötelezettsége teljesítésénél. Azért a javaslat 9 §-át megtoldandónak tartanám ezzel: „azonban azon egyházak, amelyek a közalapból semmiféle segélyben nem részesültek és azt igénybe venni nem is akarják, ha oly egyházi építkezéseket foganatosítanak, amelyek értéko közalapi évi járandóságuk 50-szeresét meghaladja, akkor egy évi járandóságukat, — ha pedig közalapi évi járandóságuk 100-szorosát is meghaladja, akkor két évi közalapi járandóságukat ezen czélra fordíthatják.“

Mert ha megteszi a vármegye és megteszi a község, hogy az építkező egyházak híveinek megyei és községi közmunkáját egyházi és iskolai építkezési czélra az egyháznak átengedi, miért ne tehetné meg ezt a közalap is azon egyházaknak, amelyek az ő pénztára részére folytonos áldozatot hoznak, de jótékonyságát közvetlenül igénybe soha nem veszik. Magán ember is kénytelen jótékonyságát szükebb körre szorítani, ha maga nehéz anyagi bajokkal küzd, nincs más törvénye a gazdaságnak egyházközségeknél sem; e mellett a javasolt intézkedés a közalap iránti bizalmat és jóakaratot sok helyen fokozná is.

Még egy észrevételt teszek a 18 (227) §-ra, amely meghatározza, hogy kik a közalap kezelői és mi a teendőjük, Észrevételemre, tudom, az mondható, hogy 'inkább a kezelési szabályba tartozik. Ám, akkor a kezelési szabályzatra kérem az észrevételt értetni, de akár itt, akár ott az észrevételt jogosultnak tartom.

Sem a törvényben, sem a kezelési szabályzatban a kezelők díjazásáról nincsen szó; azt tudjuk, hogy az egyházmegyei közalapbizottság tagjai, legalább nálunk, még fuvardíjat se kapnak * a központi kezelők azok kapnak valamit, de ugy látszik nem a közalapból, hanem az egyházkerületektől, mert a dunántúli egyházkerület pénztára terhére az 1890ik évre, ily czimen „közalapügyből s egyéb vegyesekből felmerülő költségekre 350 forint“ (lásd 1890 évi jegyzőkönyv 106 lap utolsó tételét) van előirányozva. Bármily